A múltban nem terem babér

Ó, hányan ne tudnánk milyen az, amikor a múltbéli kapcsolatainktól várjuk a megváltást, a változást! Kevés az olyan ember, aki ne akarta volna még renoválni egy régi kapcsolatát sem, bízva abban, hogy másodjára már minden máshogy alakul majd. A jelenség teljesen indokolt, világos okai vannak annak, amiért a múltban keressük a jövőnket. Viszont előbb-utóbb muszáj lesz elfogadnunk, hogy a múlt és a jövő két teljesen különböző idősíkban mozog.

Érthető, hogy a múltat szeretnénk megjavítani

Pontosan azért vágyódunk vissza a régi kapcsolatainkhoz, amiért a kedvenc filmjeinket is állandóan újranézzük. No de azt hiszem, mind beláthatjuk, hogy azt az érzést, ami a kedvenc filmünknél legelső alkalommal kerített minket a hatalmába, egy újranézéskor sem hozzuk vissza. Nem lesz ugyanolyan az élmény, és biztosan ti is kapiskáljátok már, hogy miért nem. Hiányzik belőle a meglepetés ereje.

Ha a filmes metaforát nem érzitek a magatokénak, gondoljatok egy kedves utazásotokra, a kedvenc helyetekre, ahol annyi jó élmény ért titeket, hogy még évekkel később is boldogan emlékeztetek vissza rá. Sokáig visszavágyódtatok, és egy nap valóban vissza is látogattatok oda. Nem volt ugyanolyan érzés, nem überelte az első alkalmat, igaz? Hát persze, hogy nem!

Érthető, hogy visszavágyódunk a múltbéli kapcsolatainkhoz, hogy szeretnénk újra olyan boldogok lenni, mint voltunk. Az exeink már ismernek minket, velük már lefutottuk az első köröket. Nem tapogatóznak vakon a G-pontunkért és használati útmutatóra sincsen már szükségük ahhoz, hogy kezelni tudják a hullámvölgyeinket. Az exekkel minden olyan kényelmes és kiforrott, hát még szép, hogy nem tudunk tőlük elszakadni. Hisszük, hogy a második felvonás ezúttal jobban sikerül majd, hiszen tanultunk a hibáinkból, így nem követjük el őket újra. A nagy visszavágyódás közepette csupán egy dologról feledkezünk meg.

Okkal lett vége

Meg kell értenünk és fel kell dolgoznunk, hogy egy kapcsolat sem ér véget ok nélkül. Az idő trükkös tényező, rohamos múlásával hajlamosak vagyunk elfelejteni a rosszat, az agyunk automatikusan minden emléket megszépít. Pedig higgyétek el, kizárt, hogy ok nélkül szakítottatok volna! És az az ok bizony ott lesz másodjára, harmadjára, sőt, negyedjére is.

A jövő ijesztő

Persze, megnyílni egy új embernek rémisztő és kimerítő, mégis ez az egyetlen helyes út. Ijesztő, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő, hogy kiben milyen tulajdonságokra bukkanunk, hogy egyhamar ránk talál-e újra szerelem. Nem jósolhatjuk meg, mi vár ránk, de hé! Hát pont ettől olyan izgalmas a jövő! Doboghat még a szívünk olyan hevesen, amilyenről régen talán álmodni sem mertünk volna és repkedhet bennünk annyi pillangó, amennyivel még a lepkeházakban sem találkozunk.

Sajnos – vagy hála istennek – a múlt nem megismételhető. A filmek, amiket imádtunk, a könyvek, amikért oda voltunk, az utazások, amiket visszasírtunk és a szerelmek, amikért éltünk mind lejártak már, mind a múlt részévé váltak. Óriási szerencsénkre viszont még ezernyi lebilincselő film, könyv és úti cél vár ránk a világban, ahogyan egy újabb szerelem is úton van már. Ezekre viszont egyes egyedül úgy bukkanhatunk rá, ha nem a régieket nézzük, olvassuk és éljük újra meg újra meg újra.

További cikkek: