Amikor a párunk maga az alkohol – A társfüggőség határmezsgyéjén Téma: Psziché
Ha valaki függőségről beszél, általában az alkohol, a kábítószer, a cigaretta, vagy a Facebook jut eszünkbe, nem pedig azon kodependens személyek, akik egy adott szemely rabjává avanzsálnak. A társfüggőségben a párunk maga az alkohol, a drog, a cigaretta, amit még ha akarunk, sem tudunk letenni. Olyannyira erős, gyakori és önpusztító, hogy kulturális jelenséggé nőtte ki magát. Mert függeni valakitől, függeni egy társtól, mi sem egyszerűbb. De tényleg.
Figyelem: a társfüggőség nem egyenlő a kapcsolatfüggőséggel!
A társfüggőséget gyakran összekeverik a kapcsolatfüggőséggel, amikor egy adott személy kapcsolatból kapcsolatba ugrál, egészen egyszerű okból kifolyólag: nem bírja elfogadni, elviselni a magányt. Ezzel szemben a társfüggőség valójában a partnerhez való görcsös ragaszkodást jelenti, nem pedig a kapcsolatéhoz – ez pedig nagyon lényeges különbség. „A függő ember társa”, avagy „társ a függőségben” – talán így lehet a legjobban megérteni a fogalom lényegét.
Egy személyes rabság, amikor egy másik ember rabjává válunk
Akik társfüggők, gyakran élnek együtt egy szenvedélybeteggel, akit töretlenül igyekeznek megmenteni. Nem meglepő, hogy a társfüggőséget először az alkoholizmussal kapcsolatban használták: megfigyelték ugyanis, hogy bármennyire is romboló az alkoholistával létesített kapcsolat, az egyénnek nehezére esik kilépnie belőle, hiszen oly mértékben ragaszkodott az alkoholistához – vagyis a párjához. Ha nagy erőfeszítések árán a társfüggő mégis kilép a kapcsolatból, akkor érzései a gyászfolyamatéval egyenértékű. Továbbmegyek: az sem ritka, ha szétválás után a társfüggő ismét egy alkoholistát választ párjának. Ezt közvetett alkohol-függőségnek nevezik, amikor az ember az alkoholfüggőtől függ. Jól sejted: ez legalább olyan önpusztító és önmarcangoló, mintha tényleges alkoholizmusról lenne szó.
Társfüggőség természetesen nem csak olyan személyek között jöhet létre, akiknek egyik fele – valamilyen – függőségben szenved. Előfordulhat, hogy egyik fél sem szer-függő, de egymás számára azt jelentik, amit az alkohol jelent egy alkoholfüggőnek. Ez a zavar azonban nem magáról a szenvedélybetegről szól, hanem a mellette lévőről.
De miért marad?
Teheti fel a kérdést az ember, és nem is egyszerű megérteni, miért ragaszkodik valaki egy megalázó, láthatóan önsorsrontó, egészségtelen helyzethez. A játszma része a megmentő szerep, melyben ő az elszenvedő fél, ugyanakkor ő az uralkodó is. Nem könnyű helyzet, gondolhatod.
Önfeladás egy társ érdekében
A kodependens fél, vagyis a társfüggő képes akár egész életét a társa életéhez igazítani, hogy a megmentő szerepben tisztelegve feláldozza magát a kapcsolatért. Az is gyakori, hogy a másik fél igényeiért is felelősséget vállal, de a sajátjait felvállról veszi, ugyanis azt önzőségnek élné meg. Úgy érzi, gondoskodnia kell párjáról, amit önkéntes szenvedés, mártíromság árán is képes kivitelezni. A manipuláció, a szabad döntés hiánya és a stresszállapot tehát mindennapos a társfüggő kapcsolatban.
Parazitizmus helyett szimbiózisra kell törekedni
Egy jó kapcsolat alapja a lelki szimbiózis, ahol a felek kölcsönösen emelik egymást. A Weinhold házaspár egy 12 lépésből álló programot dolgozott ki könyvében, amelyet végigjárva biztosak lehetünk abban, hogy leszámoltunk a társfüggőséggel:
- Ismerjük fel a társfüggő viselkedési mintákat a saját életünkben!
- Kutassuk fel a probléma személyes okait!
- Ismerjük fel a társfüggő kapcsolatainkat, az újra és újra ismétlődő függő helyzeteket!
- Hagyjunk fel a projekcióval, saját elfogadhatatlan tulajdonságaink és működésünk másokra vetítésével!
- Szabaduljunk meg az önutálattól és önhibáztatástól!
- Hagyjunk fel a párkapcsolati játszmákkal és az érzelmi manipulációval!
- Tanuljunk meg nyíltan kérni, és kifejezni az igényeinket!
- Tanuljunk meg érzelmeket átélni!
- Gyógyítsuk meg a bennünk élő sebzett gyermeket!
- Húzzuk meg a határainkat, védjük meg a magánszféránkat!
- Tanuljuk újra az intimitást!
- Tanuljuk meg a kapcsolat felnőtt, egyenrangú formáit!