Amit a szüleimtől kaptam és tovább szeretnék adni a gyerekeimnek Téma: Psziché

Szerintem minden fiatal egy-egy szüleivel folytatott vitában gondolta már azt, hogy “Na én ezt tuti másként fogom csinálni a gyerekeimmel”. De mi a helyzet azokkal, amit a szüleinktől kaptunk tanítást és tovább szeretnénk adni a gyermekeinknek?

Szerencsés vagyok, ugyanis jó nevelést kaptam. Rengeteg mindent köszönhetek a szüleimnek. Meg is fogadtam magamban, hogyha egyszer gyermekvállalásra adom a fejem, akkor szeretnék annyi jót tanítani, mint amennyit nekem adtak.

A szüleim arra neveltek, hogy a sikerért meg kell dolgozni. Világ életükben két kézzel dolgoztak meg mindenért és megtanították, hogy a munka előbb vagy utóbb kifizetődik. Apám a vállalkozásával példát mutatott arra is, hogy merjünk tenni azért, hogy függetlenek legyünk, hogy mi is érhetünk el sikereket, és, hogy igenis merjünk nagyot álmodni. A mai napig csodálom, amiért meglátta a lehetőséget abban, amiben mindenki más csak a veszteséget látta.

35 év után is van mondanivalójuk egymásnak. A szüleim minden este beszélgetnek, és nem csak felszínes hogy vagy, milyen volt a napod kérdések hangzanak el, hanem valóban kíváncsiak a másikra, türelmesen végig hallgatják egymást, és elmondják a véleményüket.

Az őszinteség a legfontosabb. Szerencsére örököltem és tanítottak is rá. A szüleim, ha haragszanak egymásra azt nem rejtik véka alá, sőt, haragjuk okát is elmondják, mégis mindig meg tudják beszélni, és a civakodás után jön a békülés. De nem csupán családon belül van őszinteség, ha valakivel gondjuk van, akkor nem félnek face to face elmondani neki.

Megtanították, hogyan értékeljem a dolgokat. Kiskoromtól kezdve arra lettem nevelve, hogy vigyázzak az értékeimre. Először ezt csupán dolgokra értettem, a játékaimra, a telefonomra, a ruháimra stb. Felnőve rájöttem, hogy emiatt talán jobban tudom becsülni az élményeket, a barátságokat is.

A spórolást is nekik köszönhetem. Megmutatták azt, hogy mekkora érték tud lenni nehezebb időkben a félretett pénz. Sajnos bárki életében bekövetkezhet egy döcögősebb időszak, amikor a megspórolt pénzünk igencsak jól jöhet.

A támogatás és család szeretetének értéke. Bár a családunk nem az ölelések számáról híres, mégis mindig ott voltak, amikor szükség volt rájuk. Minden nehéz pillanatban tudatták velem, hogy rájuk bármikor számíthatok, ne féljek, bármilyen hülyeséget is tettem, merjem bevallani, ők segíteni fognak. Egymás sikereinek is mindig tudtunk örülni. Anyám, ha összetartásról van szó, mindig kibékített minket, ha összevesztünk  testvéremmel, régen ő szervezte a nyaralásokat és a közös étkezésekért is ő volt a felelős, hiszen a családokat az evés hozza össze legjobban, anyám pedig mindig valami fenséges lakomát rittyentett az asztalra.

Szóval úgy gondolom, hogy van még mit tanulnom, de a megfelelő alap már megvan hozzá. Tudom jól, hogy nem mindenki jön támogató háttérből, mégis szerintem érdemes végiggondolni azt, hogy mit tanulhattunk a szüleinktől, hogy milyen jó vagy rossz példát mutattak. Nem tudom milyen szülő leszek, ezek csupán az elképzeléseim arról, hogy mit szeretnék átadni. De rettenetesen hálás vagyok a szüleimnek, amiért kiváló példával jártak előttem és igyekeztek úgy felnevelni, hogy igazi ember maradjak.