Arcfestés, szappanbuborékok, lufifújás – Utcaművészként felsőfokon

Huszonévesen (és persze később is) sokan ábrándoznak róla, hogy egy szép tavaszi hétfő reggel beadják a felmondásukat és szabadúszók, vállalkozók lesznek. Vajon álomszerű ez az élet? Vagy éppen teljesen reális? Mik a buktatói? Saját tapasztalataim szedtem pontokba, annak reményében, hogy az elmúlt közel tíz évem alapján segíthetek majd abban, hogy ne fáradjatok el a hétköznapok rutinjában. 

Sosem szerettem volna hétfőtől péntekig dolgozni

Miután végeztem az iskolával, azonnal rám is tört a kapunyitási pánik. Mit kezdjek magammal? Nem szerettem volna, hogy akár egy hét is elteljen munka nélkül, hiszen folyamatosan dolgoztam diákként a suli mellett, nem tudtam elképzelni, hogy akkor most merre tovább. Elmentem egy irodai munka állásinterjújára, ahová fel is vettek. Papíron örülnöm kellett volna, de nem tudjátok elképzelni azt a gyomorgörcsöt, ami bennem volt, amikor a hölgy közölte a jó hírt telefonon. Gyerekkorom óta kíváncsi voltam rá, hogyan készülnek a filmek, a forgatások világába szerettem volna betekinteni, nem egy zárt helyiségben tölteni a napjaimat. Kb. fél óra telt el, amíg átgondoltam az életem és visszahívtam a hölgyet. Megköszöntem a lehetőséget és elmondtam, hogy sajnos ez biztosan nem az én munkám. Azzal a mozdulattal kerestem is egy kiadó szobát Budapesten és 21 évesen elindultam egy utazótáskával és a terveimmel. Először nagyon félelmetes volt az egész szitu számomra, ott voltam egyedül a fővárosban, nem ismertem senkit és semmit, nem feltétlenül volt annyira jó, de viszonylag hamar belerázódtam. Regisztráltam a legtöbb statisztaügynökséghez és két hét múlva már kezdtem is forgatásokra járni, amit nagyon élveztem és máig életem egyik legizgalmasabb szakaszának tartok.

Azt hiszem, ez volt az első olyan lépés, ami elindított azon az úton, hogy megtapasztaljam, milyen is az, ha nem egy állandó helyre járok be minden reggel. 

Önkéntes munkát vállaltam

A forgatások mellett több szervezetnél is kipróbáltam magam önkéntesként: dolgoztam hajléktalanokkal, az állatkertben, valamint arcot festettem és kézműves foglalkozásokat tartottam fogyatékkal élő gyerekeknek (ez utóbbinak lesz majd szerepe a későbbi vállalkozásban). 

Az önkéntességet tudod csinálni hétvégén, vagy bármikor, amikor ráérsz és számtalan pozitív hatása van. Növeli például az önbecsülésed, új kapcsolatokra tehetsz szert és talán pont így fogod megtalálni azt, amivel foglalkozni szeretnél. Szintén egy önkéntes programon derült ki az egyik barátomról, hogy tud lufit hajtogatni és megkértem, tanítsa meg az alapokat. 

Mindig adtam magamnak énidőt

2015 márciusában történt az eset, amikor egy vasárnap délután eléggé magam alatt voltam és lementem a Margit-szigetre sétálni kicsit. Akkor még nem tudtam, hogy az a nap megváltoztatja majd az egész életemet (vagy legalábbis öt évet már biztosan). Megláttam egy haveromat (akit akkor még nem ismertem) óriási szappanbuborékokkal szórakoztatni a gyerekeket. Annyira megtetszett ez a dolog, hogy leültem egy padra és négy órán keresztül folyamatosan néztem. Aztán hazamentem. Majd néhány nappal később újra ki, és a srác ismét ott volt. Eltelt még néhány alkalom, amikor egyszer megszólítottam és elkezdtünk beszélgetni. Ő utána elment külföldre, én pedig akkoriban jártam egy rajztanfolyamra és ott meséltem erről a tanárnak, aki azt javasolta, próbáljam ki én is ezt a tevékenységet. Néhány hét unszolást követően megkérdeztem a srácot, hogy zavarná-e, ha – amíg ő távol van -, én is buborékoznék. Azt mondta, csináljam nyugodtan és pár nappal később már én álltam kinn a szigeten.

Így lettem vállalkozó

Adott volt már három tevékenység, amit hol önkéntesként, hol utcaművészként űztem: az arcfestés, az óriási szappanbuborékok és a lufihajtogatás. Itt még mindig nem gondoltam arra, hogy ezt komolyabb szintre is kellene emelni, viszont szerettem volna minél több gyerekhez eljutni, különös tekintettel vidékre is, így elkezdtem flashmob szerű eseményeket szervezni az ország több pontján, amikre mindig hihetetlen tömegek jöttek el. Felkerültek képek a netre, megosztották, megkerestek helyi újságok és… amire addig tényleg nem is gondoltam: rendezvényszervezők. Így alakult, hogy 2019-ben már egyéni vállalkozó lettem és úgy érzem, az élet megjutalmazott a befektetett lelkesedésemért.

Egyszer fent…

Ha valamit összehoztunk, nem biztos, hogy az mindig úgy is marad. A mostani helyzetben például gyakorlatilag én sem tudtam dolgozni egész évben. Újra a szüleimmel élek vidéken, de egyáltalán nem rossznak élem meg ezt az állapotot, igyekszem kihozni belőle mindent; sokat kirándulok, a munkában pedig a jövőre koncentrálok.

***

A vége felé közeledve összeszedtem néhány saját tanácsot azoknak, akik szeretnének belevágni egy hasonló útba:

Ne akarj egyik napról a másikra 180 fokot változtatni!

Mindenképp alaposan gondold át, tervezd meg a jövőd, mielőtt felmondasz a munkahelyeden. És persze az sem árt, ha van néhány havi tartalékod. Azt javaslom, ne hallgass a vészmadár ismerőseidre, de semmiképp ne rohanj a vesztedbe sem. Kezdő vállalkozóként szerintem ne forgasd be az összes pénzed, legjobb, ha valamilyen szolgáltatással indulsz el. Utána majd egyik ötlet vonzza a másikat. Nekem is van új, teljesen más irányú tervem, de egyelőre még kishal vagyok hozzá.

Ápold a kapcsolataidat!

Nem tudom, más hogy éli meg, de az én baráti társaságaim atomjaira estek az iskola elvégzése után. Azt hiszem, a legkönnyebben a munkahelyünkön tudunk újakat kialakítani, de ha nincs ilyen, azért valljuk be, nehezített pályán mozgunk. Egy-egy nagyobb rendezvény után úgy jövök ki, hogy most az élet királyának is érezhetném magam, jó lenne elmenni valahova este, ehelyett kullogok haza egyedül. Fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk, a már meglévő kapcsolatainkra és legyünk nyitottak az újakra. Sosem tudni, kiből lesz a legjobb barátunk.

Ne a pénz legyen az elsődleges szempont!

Természetesen nagyon fontos, hogy legyen miből megéljünk a saját lábunkon, de elképzelhető, hogy a nagy önmegvalósításban ideig-óráig le kell mondanunk bizonyos anyagi javakról. Célszerű lehet olyan tevékenységeket találnod, amikben jól érzed magad és később esetleg azt kitalálni, hogyan lehet ebből bevételt kovácsolni.

Foglalkozz önismerettel!

Olvass inspiráló könyveket, nézz interjúkat érdekes emberekkel, menj el előadásokra, workshopokra! Az én agyam például folyamatosan azon pörög, hogy mit hogy kellene csinálni, miben próbálhatnám ki magam. Rengeteg téma van, ami foglalkoztat, ezekről tanulok és a saját tapasztalataimat megpróbálom továbbadni. Azt gondolom, ha egyéni vállalkozást szeretnél, az eladott termék Te magad vagy. Sokszor megkaptam már, hogy az én munkámat, bárki meg tudná csinálni. Hát… bárki előtt szabad a pálya. Én vagyok az egyetlen, aki valóban ott volt ebben elejétől a végéig, hogy hogyan is alakult ki az egész. Ez egy nagyon hosszú folyamat.

***

Összegezve: nem gondolom, hogy mindenkinek vállalkozónak vagy diplomásnak kell lennie (én sem végeztem egyetemet). Ugyanúgy szükségünk van a (sajnos) kevésbé megbecsült szakmákra is. Képzeljünk csak el például egy egészségügyi intézményt takarítószemélyzet nélkül, vagy a háztartásunkat szemétszállítás hiányában. Ahhoz, hogy jól működjön a világ, minden elemre szükség van.

Ez az én utam, az én történetem. Nem biztos, hogy követendő, de ez is egy élet. Remélem, hogy találtál benne legalább egy olyan gondolatmorzsát, amit hasznosnak ítéltél meg és jószívvel elviheted magaddal.

Szerinted a cikk szerzője érdemli a 2020 20onévese díjat? Szavazz egy lájkkal a cikk alján! A győztes nyer egy interjút a Hangszedő Magazin Ambíció című rovatába, illetve a mardoni café jóvoltából egy vadonatúj Dolce Gusto kávéfőzőgéppel és kávécsomaggal is gazdagodik.

További cikkek: