Az egyetlen szó, amivel még tartozunk az exeinknek

Hajlamosak vagyunk a fejünkben terjengős monológokat fogalmazni, melyeket igazából nem is magunknak, hanem az exeinknek címzünk. Hazudnék, ha azt írnám, hogy én még sosem gondolkodtam el azon, hogy miket kellett volna még elmondanom nekik, miket kellett volna még a fejükhöz vágnom.

Semmi furcsa sincsen a jelenségben, szerintem a feldolgozás és az elengedés természetes velejárója, hogy azt érezzük, maradt még mondanivalónk. Viszont előbb-utóbb mind eljutunk arra a pontra, ahol rájövünk, hogy csupán egyetlen egy szó az, amivel akárki akármelyik exének valaha tartozhat még. Ez a szó pedig nem más, mint a köszönöm. No persze ezek mögött a köszönömök mögött ezerféle történet rejtőzhet. Íme, pár példa, ki-ki válogasson kedvére!

Megköszönhetjük a szépet

Köszönöm, hogy úgy szerettél, mint még soha senki. Köszönöm, hogy miattad azt éreztem, számítok, hogy fontos vagyok, hogy vagyok valaki. Miattad rájöhettem, hogy én is tudok nagyon szeretni. Köszönöm, hogy olyan érzelmekben lehetett részem, amikben még soha azelőtt. Ugyan nem tartottunk örökké, de ettől még egy közös percünket sem bánom.

Köszönöm, hogy melletted őrületes élményekben lehetett részem. Köszönöm, hogy minden hülyeségbe belerángattál, hogy miattad nem telt el úgy napom, hogy ne köptem volna ki valamit a nevetéstől. Köszönöm azt a sok szép emléket, azokat már soha, senki sem veszi el tőlem.

Köszönöm, hogy megtanítottál szeretni és értékelni magamat, köszönöm, hogy miattad már nem állok le senkivel, aki nem néz rám olyan csodálattal, ahogyan egykor te néztél. Köszönöm, hogy önbizalmat adtál, köszönöm, hogy sosem, még a kapcsolatunk végén sem tiportad azt földbe.

Köszönöm, hogy hűséges voltál hozzám. Köszönöm, hogy miattad újra elhittem, hogy létezik még a monogámia, köszönöm, hogy miattad továbbra is hiszek benne. Köszönöm, hogy mellettem nem kacsintgattál másfelé, hogy eszedbe sem jutott más karjaiban keresni a boldogságot.

Köszönöm, hogy annyi mindent tanítottál. Melletted rengeteget tanultam az életről, ahogyan utánad az élettől is marha sokat. Nélküled ma nem lennék az, aki vagyok, és ezért leírhatatlanul és elmondhatatlanul hálás vagyok és leszek mindig is.

A rosszért éppúgy hálásak lehetünk

Köszönöm, hogy sosem harcoltál értünk, hogy sosem próbáltál meg tenni azért, hogy ez működjön. Köszönöm, hogy rádöbbentettél, hogy csupán a kapcsolatfüggőséged egyik állomása voltam, hogy neked csak egy anya kellett az anyukád helyett. Most már tudom, nem mérhetem általad a valódi értékeimet, hiszen neked teljesen mindegy, ki, csak valaki legyen melletted.

Köszönöm, hogy nem becsültél meg az égvilágon semmit sem abból, amit érted tettem. Mivel nem azért törődtem veled, mert cserébe vártam volna bármit is, hanem azért, mert szerettelek, így most szerencsére nincs mit megbánnom. Nem akartam mást, mint hogy boldog és kiegyensúlyozott lehess, de rá kellett jönnöm, hogy azon nem lehet segíteni, aki nem akar segíteni saját magán. Neked köszönhetően mára már azt is tudom, hogy a törődés viszonozva az igazi. Köszönöm, hogy miattad már látom: én is megérdemlem.

Köszönöm a hazugságaidat, köszönöm, hogy rávilágítottál, hogy a számomra legfontosabb érték, az egyenesség belőled totálisan hiányzik. Köszönöm, hogy melletted felnyílt a szemem és magam mögött hagyhattam a naivitást. Köszönöm, hogy utánad már sokkal nehezebb dolga van azoknak, akik át akarnak verni.

Köszönöm, hogy megcsaltál, és köszönöm, hogy hagytad kiderülni. Nem láncoltál magadhoz önző módon, esélyt adtál nekem arra, hogy odébbálljak és olyan embert találjak, aki megbecsül, aki tisztel.

Köszönöm, hogy elengedtél. Életed egyetlen önzetlen döntése volt ez, még ha tudatosan ezúttal sem az önzetlenség vezérelt. Köszönöm, hogy miattad nem megy majd kárba az egész életem, hogy nem kell egy kalitkában élnem, hogy nem kell állandóan magyarázkodnom, hogy nem kell egyedül lennem a problémáimmal. Köszönöm, hogy esélyt adtál egy egészséges életre. Örökké hálás leszek neked ezért.

További cikkek: