Az élet játéka: minden rosszban megtalálni a jót

Eleanor H. Porter Az élet játéka című könyve egy szívet melengető történet egy kislányról, Pollyannáról, akit még nem rontott meg a felnőttek úgynevezett realizmusa és pesszimizmusa. Sőt, kifejezetten úgy tűnik, hogy az efféle felnőttvilágra ő fittyet hány és inkább a saját maga képére formálja a körülötte élőket. Ők persze eleinte úgy gondolják, csupán a gyermeki naivitás szól a lányból, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az élet nehéz, a világ gonosz, a benne élő emberek pedig önzők. Ám végül kiderül, hogy ebbe a „szörnyű” világba mégiscsak pont egy ilyen „naiv és ártatlan” kislányra van szükség, hogy újra megtanuljunk örülni. Hogyan? Természetesen az élet játékával, vagy ahogy Pollyanna nevezi: az örömjátékkal.

No, de mi is ez az örömjáték?

A szabály igencsak egyszerű: bármi történjék is veled, keresd meg, hogy mi az, aminek örülhetsz az adott helyzetben. Minél nehezebb megtalálni, annál izgalmasabb a játék. Nem is hangzik bonyolultnak, igaz?

Minden rosszban van valami jó?

Ám a mindennapokban alkalmazni kihívást jelent, ezt tapasztalatból állíthatom. Mert minek is kéne örülnöm, amikor elmegy előttem a busz, mely után csuromvizesre izzadva rohantam? És minek akkor, amikor megint plusz feladatot ad a főnököm, amiért már megint túlórázom kell és nem mehetek haza időben? Vagy miért, ha az évben már ötödjére nyomom az ágyat lázasan? Nem könnyű ilyen helyzetekben megtalálni azt, hogy minek örülhet az ember, mert ezek valóban bosszantó dolgok. Mégis nézzük sorra, induljunk az alapoktól!

Alapvetően örülök, hogy élhetek. És nem is akárhogyan! Van mit ennem és van hol aludnom. Ám ez a gondolat nem sok embert vigasztal, csak az igazán optimistákat. Szóval nézzük tovább. Futottam a busz után. Milyen jó, hogy futhatok, mert van két lábam! Aztán örülhetek annak is, hogy van hova, van kihez mennem ezzel a busszal, és nem csak céltalanul bolyongok a városban. Le is izzadtam? Milyen jó, hogy ennyit is mozoghattam és ma is tehettem az egészségemért! Plusz munkát kaptam? De jó, hogy van munkám, hogy nem az utcán kell ücsörögnöm egész nap és más emberektől szívességet kérnem, hogy ugyan, „adjon már egy pár forintot”!

Azt hiszem, hogy példák sorát lehetne folytatni az örökké valóságig, ám a lényeg mindenhogyan ugyanaz: Próbáljuk meg megtalálni azt, hogy minek örülhetünk, MINDIG! Az a jó ebben a játékban, hogy minél többen játsszuk, annál örömtelibb világot tudunk magunk körül teremteni. Ha elakadnánk és nem jutna eszünkbe, hogy mégis minek örülhetünk, egymástól segítséget kérni ér.

„Ha nincs öröm, csak keresni kell:
Hiszen még a levél is, amely aláhull a fáról,
Mesél a csend vagy a lebegés boldogságáról.”
(Blanchard: Hidden Joys, a Lyric Offerings)

További cikkek: