„Az én történetem ott kezdődik, ahol számos másik véget ér” – Egy meg nem valósult szerelem margójára

Az én történetem ott kezdődik, ahol számos másik véget ér. Megtaláltuk egymást. Egymásba szerettünk (vagy legalábbis én azt hittem). Sosem mondtuk, de láttam, ő is látta és mindenki más is. Rajta. Rajtam. Rajtunk.

Aztán jött egy döntés. Felállt és elsétált. A mai napig nem tudom, hogy igazán elhiszem-e azt az indokot, amit mondott. Ha akarom, elhiszem, ha akarom, nem. Inkább igen, mint nem. Beleillik a narratívájába, a világlátásába, és most azt gondolom, hogy ha nem is az az igazi indok, akkor arról még ő sem tud. Mert annyira nem akart beleereszkedni ebbe az egészbe, hogy az elmondottnál mélyebb indokot találjon a végére.

Beleereszkedni. Mostanában nagyon sokszor jött velem szembe ez a kifejezés. Hogy egy kapcsolatba, a szerelembe, a szexbe bele KELL ereszkedni. Hogy azt, ha jól akarod csinálni, azt nem lehet csak úgy kicsit vagy csak félig-meddig, hanem teljesen át kell magadat adni neki.

Tudod, érdemes beleereszkedned.

Hát köszönöm, nem. Most jött el a pihenés ideje. A nem beleereszkedés ideje. Amikor jó messze, tisztességes távolságra kerüljön el minden férfi. Nem azért, mert haragszom rájuk, vagy azt gondolnám, hogy minden férfi disznó! Sőt. Bármilyen meglepő, valahol ő adta vissza a hitemet abban, hogy léteznek még azok a típusú férfiak, akiket én keresnék. Majd. Egyszer. A nem túl távoli jövőben. De semmiképpen sem most.

Mert az én történetem ott kezdődik, ahol számos másik véget ér. Megtaláltuk egymást. Egymásba szerettünk és vége lett. Itt maradtam és most jó.

Most ezzel van dolgom. Korábban mindig, ha ezt a kört dobta a sors, megijedtem, szinte pánikoltam. Legyünk őszinték, kétségbeesetten vágytam a nagybetűs igazira. Aki besétál az ajtón és borít mindent. De most nem. Most valahogy arra vágyom, hogy végre én következzek. Hogy a következő időszak rólam szóljon. A kreativitásomról, a kihívásaimról, a szeretteimről, a harcaimról. Azokról a dolgokról, amiket NEKEM kell MAGAMBAN helyre rakni. És a csodálatos családomról, akik sokkal kevesebbet kaptak tőlem az elmúlt években, mint amennyit érdemeltek volna, és mindig mások kaptak vissza, abból amit ők adtak.

Kedves jövő!

Nem tudom, mit tartogatsz még, és azt sem, hogy milyen meglepetésekkel tervezel megajándékozni, de azt megígérhetem, hogy egy erős várat építek magamnak a múlt tanulságaiból és a bennem rejlő tabuk feloldásából. Igyekszem mindent IS visszaadni azoknak, akik mindent IS megadtak ez idáig.

És a többi?

Hát…

Gondolom…

Majd az én történetem ott kezdődik, ahol számos másik véget ér. Megtaláljuk egymást. Egymásba szeretünk.

További cikkek: