Barátok a felnőtté válás útján? Mi a jó barátság titka?

Gyerekkorunkban nagyon meghatározó volt egy barát szerepe. Fontos volt, hogy legyen kivel együtt játszanunk az oviban, elkérni a házifeladatot a suliban. Kamaszként jól esett, ha valakivel beszélhettünk olyan dolgokról is, amiket a szüleink előtt cikinek éreztünk. Vagy épp volt kivel tombolni a 18. születésnapunkon. De mi a helyzet a barátokkal a felnőtté válás során? Felnőtt korunkban milyen módon állnak mellettünk?

A fogadalmak és a valóság

A gimis baráti körömmel megfogadtuk érettségi után, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot és olykor személyesen is találkozunk.  Hat év alatt egyszer futottunk össze, akkor sem volt jelen mindenki. Van, aki már szülinapomon sem köszönt fel. Nem haragszunk egymásra. De az idő és a különvált utak végül megmutatták, nem mindenki maradandó az életünkben.

Azt gondolom, ez teljesen helyénvaló. Különböző életszakaszokban különféle szituációkban találjuk magunkat. Az emberek a környezet és a tapasztalás hatására változnak. Másképp élünk, másképp szemléljük a világot. Nem kell mindenkivel életre szóló barátságot kötni. Sok ember az életünkben egyfajta lecke: mindenkitől mást és mást tanulunk.

Az igaz barátot az idő fedi fel

Nem kell földrajzilag közel élnünk egymáshoz. Nem kell nap mint nap beszélnünk. Nem kell hetente összefutnunk. Egy igaz barát, ha nem is ér rá, visszahív és meghallgat. Egy jó barát nem használ ki, hogy általad profitáljon. Együtt érez, és a javadat akarja. Őszintén a szemedbe mondja az igazságot, még akkor is, ha az neked fáj. Nem fél beismerni, ha hibázott. Sokszor el kell engednünk az egónkat ahhoz, hogy kompromisszumra tudjunk jutni. Mert egy barátságban is felelősséggel tartozunk a másik iránt. Jelentős, ki mennyit ad, és mennyit vesz el a kapcsolatból. 

Számomra a barátság és a testvériség nagyon hasonló fogalom

Hiszen a testvériségben benne van: mi egy vérből valók vagyunk; ha esik, ha fúj, én kiállok melletted, számíthatsz rám. A köztünk lévő kötelék a szeretet lángjából merít. A barátságot nem lehet és nem is kell megmagyarázni. Sokszor egy beszélgetésből ered, vagy egy pillanat műve, esetleg hosszan tartó folyamat során alakul ki a kapocs. Nem is ez a fontos. Ezt csupán érezni kell, és elfogadni, lehetőleg megtartani. 

Úgy gondolom, a barátságnak hitt kapcsolatok nagy részét felszínesség jellemzi

Igaz barátja az embernek nem sok van. Ezért a barátság egy ritka kincs. De ezt nem mindenki ismeri fel, és még kevesebben becsülik meg.

Ezek csak idővel mutatkoznak meg. Ezért ha azt érzed, elvesztettél egy barátot, hagyj időt! Nem biztos, hogy örökre szakadt el a fonal. Ha valóban a szeretet az alapja, visszataláltok a másikhoz, akár egy hosszabb szünet, akár egy komolyabb vita után is.   

Ha azt tapasztalod, hogy a konfliktusok, hullámvölgyek ellenére is az idő múlásával van olyan ember, akit barátodnak tudhatsz, szerencsés embernek mondhatod magad. Ez viszont nemcsak a te érdemed, és még csak nem is a szerethetőségeden vagy a jellemeden múlik. Ha valaki jóságos veled, az őt is minősíti. Együtt hozzátok létre a barátság kötelékét, mely egy oda-vissza ingázó szeretet áradat. Nem az együtt töltött időn múlik, hanem ezen a szeretet energián, amit ha még távol is vagy, de megadod valamilyen módon a másiknak. Illetve el is tudod fogadni, ha kapsz. 

Néha jobb elengedni a dolgokat

Mi a helyzet, ha azt észleljük, nincs ilyen személy, aki igaz barátként részese lenne az életünknek? Úgy vélem, magunkban kell keresni az okokat. Viszont ez nem feltétlenül jelenti az, hogy mi lennénk a hibásak ha már bűnbakot kell keresni. Sajnos vannak olyan emberek, akik valóban nem méltók a barátságra, nem tudják megbecsülni, ha a másik önzetlenül ad nekik vagy jó szándékkal fordul hozzájuk. Őket el kell engedni önmagunk érdekében. Mielőtt még bennünk is nagyobb lelki károkat okoznának, és bizonytalanná tennék a magunkról alkotott képünket.

További cikkek: