Egy haldokló 27 évesnél senki sem tudhat többet az életről Téma: Psziché
Lassan egy éve már, hogy elhunyt Holly Butcher, a 27 éves ausztrál lány, aki a halálos ágyán fogalmazott meg hosszú levelet az életről. Holly Butcher egy kommenttel vált a 21. század egyik legfontosabb inluencerévé a szememben – és nem, egy petákot sem akart keresni a lájkokon. Történetére közel 250 ezren reagáltak az interneten, ha te esetleg nem olvastad volna a szavait, most itt az idő, hogy bepótold a lemaradást. Kétségtelen, hogy a haldokló fiatal lány többet tudhatott az életről, mint legtöbbünk.
A folytatásban Holly Butchert idézzük
Fura 26 évesen realizálni a halandóságot. Ez is csak egy olyan dolog, amit figyelmen kívül hagyunk. Telnek-múlnak a napok, és meg sem fordul a fejünkben, hogy lejárhat az időnk. Legalábbis addig nem, amíg meg nem történik a váratlan. Sokszor képzeltem el, ahogyan megöregszem, láttam magam előtt a ráncos arcomat, a fantasztikus nagy családomat és a boldog gyerekeimet. Még mindig annyira nagyon szeretném ezeket, hogy az már szinte fáj.
De hát, ez a helyzet az élettel: törékeny és kiszámíthatatlan, minden napja egy ajándék, nem jár alanyi jogon mindenkinek.
27 éves vagyok, nem akarok még elmenni. Imádom az életemet. Boldog vagyok. Annyi mindennel tartozom még a szeretteimnek! Mégsem én irányítok, a kontroll nem az én kezemben van.
Nem azért kezdtem bele ebbe a levélbe, hogy félni kezdjetek a haláltól. Szeretem, ahogy az emberek ignorálják a halál elkerülhetetlenségét. Kivéve akkor, amikor beszélni szeretnék róla, de mások tabu témaként kezelik. Azért szeretnék beszélni a halálról, hogy az emberek végre rájöhessenek, nem éri meg apróságokon aggodalmaskodniuk. Mivel mindannyiunkra ugyanaz a végzet vár, csak egy dolgot tehetünk: értékessé tehetjük az élők sorában töltött időnket és száműzhetünk belőle mindent, ami fikarcnyit sem számít.
(…)
Amikor semmitmondó baromságokon panaszkodnál, állj meg egy pillanatra és gondolj valakire, aki valódi problémákkal néz szembe! Légy hálás az apró nehézségeidért és lépj tovább rajtuk! Persze, megállapíthatod, ha valami idegesít, de kérlek, ne sopánkodj rajta állandóan!
Ha leálltál a siránkozással, menj ki a friss levegőre és szívd be azt, jó mélyre! Majd nézz föl a gyönyörű kék égre és figyeld meg, milyen szép zöldek a fák! Egy percre se felejts el hálás lenni azért, hogy ezeket megteheted!
Igen, lehet, hogy ma dugóba kerültél, vagy rosszul aludtál, mert a gyönyörű gyermekeid ébren tartottak, esetleg a fodrászod túl rövidre vágta a hajadat. Lehet, hogy lepattogzott a frissen készített műkörmöd, vagy túl kicsik a melleid, vagy esetleg van egy kis felesleg a hasadon.
Hagyd a francba ezt a sok szarságot! Biztosíthatlak róla, ezek közül egyikkel sem fogsz törődni, amikor eljön a távozás ideje. Ezek mind annyira NAGYON lényegtelenek, ha a nagyobb képet nézed. A szemem láttára robbant le a testem, és mégis az egyetlen dolog, amit kívánok, az még egy együtt töltött születésnap vagy karácsony a családommal, vagy csak még egy délután a szerelmemmel és a kutyámmal. Csak még egy.
Emberek tucatjait hallom panaszkodni arról, hogy mennyire utálják a munkájukat, vagy hogy mennyire fárasztó edzeniük. Légy hálás azért, hogy fizikailag képes vagy ezekre! A munka és a testmozgás egészen addig triviálisnak tűnnek, amíg a tested képtelenné nem válik arra, hogy bármit is csinálni tudjon.
(…)
Ne csak a fizikális egészségedre figyelj oda, dolgozz keményen a mentális és lelki jóléteden is! Így talán realizálod, mennyire lényegtelen is a buta, kamu, közösségi média ábrázolta külalak. Ideje törölnöd minden olyan oldalt és ismerőst, aki miatt kicsit is rosszul vagy kevesebbnek érzed magadat, amikor szembejönnek az interneten. Légy könyörtelen, ha az önbecsülésedről van szó!
Légy hálás mindennap azért, hogy nincsenek fájdalmaid! Ha náthás vagy, vagy kiment a bokád, értékeld, hogy a helyzet nem életveszélyes!
Gyerünk emberek, siránkozzatok kevesebbet!
(…)
Nagyon fura, ahogyan az utolsó napjaidra még marad pénzed. Amikor haldokolsz, nem az az első dolgod, hogy mindenfélét vásárolj magadnak. Hihetetlenül jelentéktelennek látom most a materiális javakat.
Vegyél inkább valamit a barátaidnak ahelyett, hogy magadnak veszel egy újabb ruhát! Először is, úgysem érdekel senkit sem, ha egy ruhadarabot kétszer viselsz, másodszor pedig jó érzés lesz, ha másnak adsz. Vidd el őket vacsorázni, sőt, főzz nekik valamit! Hívd meg őket egy kávéra! Vegyél nekik virágot és mondd el nekik, hogy szereted őket, amikor átadod azt!
Idén karácsonykor a családommal megegyeztünk, hogy nem adunk egymásnak ajándékot. Buta tárgyak helyett inkább kedves kártyákat írtunk egymásnak. Amúgy is, képzeld el azt a stresszt, amit átéltek volna, ahogyan ajándékot választanak nekem, amely végül úgyis rájuk maradt volna. Talán bolondul hangzik, de azok a kártyák sokkal többet érnek nekem, mint akármilyen drága tárgy érne. Tanulság: nem kellenek ajándékok ahhoz, hogy egy karácsony igazán számítson.
(…)
Csodáld meg a természetet! Ne egy apró képernyőn akard megnézi a világot! Csak élvezd végre a rohadt pillanatot és ne akard azonnal lefotózni azt! Elég abból, hogy azt érzed, mindent meg kell osztanod másokkal.
Most egy random elméleti kérdés: megéri az a sok óra, amit a hajad formázásával és a sminked elkészítésével töltesz? Ah… Sosem értettem ezt a nőkben.
(…)
Hallgass zenét! De tényleg hallgasd! A zene terápia. A régi a legjobb.
Öleld meg a kutyádat. A francba is, de fog hiányozni!
Beszélj a barátaidhoz, rakd le a telefont! Jól vannak?
Utazz, ha vágysz rá, ne tedd, ha nem!
Dolgozz, hogy élhess, de ne a munka miatt élj!
Tedd, ami boldoggá teszi a szívedet!
Edd meg az egész tortát, bűntudat nélkül!
Mondj nemet azokra a dolgokra, amiket nem akarsz csinálni!
Ne érezz nyomást azért, mert mások máshogyan vélekednek a boldog életről! Lehet, hogy te beérnéd egy középszerűvel is, és ez teljesen rendben is van így!
Mondd el a szeretteidnek, hogy fontosak neked, amikor csak teheted! Szeresd őket mindeneddel, amid van!