Egy nő harca az egyenlőségért a férfiak birodalmában

A nyugati kultúrában élő nők szerencsések, de piszkosul. Ha akarják, bármikor beülhetnek az autóba és vezethetnek. Az egyetemen senki sem kérdőjelezi meg őket, hogy ott van-e a helyük, munkahelyükön pedig már egyre inkább elismerik őket akár felsővezetőként is. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a 21. században még mindig vannak olyan területek ezen a földbolygón, ahol egy nőt például börtönbe vetnek csak azért, mert autót mert vezetni. Manal Al-Sharif története is pont így kezdődött.

Kezdetek kezdete

Manal Al-Sharif Mekkában, szigorúan vallásos környezetben nevelkedett, kamaszként fanatizálta őt a muszlim vallás: öccse popzenei kazettáit például a társadalmi elvárásoknak eleget téve elégette, nővérének ismeretlen férfival folytatott titkos beszélgetéseit pedig könyörtelenül leleplezte. Mindennapjai során naponta érték hátrányos helyzetek: férfi gyám nélkül nem bérelhetett lakást, és bár rendelkezett saját autóval, mégsem vezethette.

Azonban nem csak a másodlagos, alárendelt státusz a szaúdi nőket érő egyetlen atrocitás. Al-Sharif Merj vezetni! című könyvében számol be arról, hogy min kellett keresztülmennie kislányként akkor, amikor körülmetélés címszó alatt megcsonkították. Nyugati kultúrában nevelkedő lányként még mindig nehéz felfognom – és nem elfelejtenem -, hogy napjainkban még van ilyen. Mert nagyon is van. A barbár jelenségnek jelenleg is élő 200 millió nő esett áldozatul.

Küzdelem az oktatási rendszerben

Manal Al-Sharif édesanyjának küzdenie kellett azért, hogy lánya tanulhasson. A dzsiddai Abdulaziz Király Egyetemre iratta be, amely a legmodernebb és legliberálisabb felfogású egyetemnek számított – mégis fényévekkel áll távol attól, amit mi felsőoktatásként ismerünk.

„Az egyetemen férfi tanáraink voltak, bár személyesen sosem láttuk őket. Minden zárt láncú tévéhálózaton keresztül zajlott. Mi láthattuk és hallhattuk őket – amint egy másik épületben előadást tartottak a fiú hallgatóknak –, ők viszont nem láthattak és nem hallhattak minket, úgyhogy bekapcsolódni semmilyen módon nem tudtunk. Ha ez nem lett volna elég hátrány, a CCTV-vel gyakran adódott hiba, olyankor egyszerűen lemaradtunk az előadásról. Kérdezni csak telefonon lehetett a tanártól, amelyet egy női asszisztens felügyelt, aki egyébként is végigülte az előadást, hogy figyeljen a fegyelemre és rögzítse a megjelenésünket” – állította Manal.

Végül informatikai képzettséget szerzett, húszas éveiben pedig ő lett az első szaúdi nő, aki információbiztonsági szakértőként tevékenykedett. 2011-ben azonban bebörtönözték autóvezetés miatt: a vád szerint „nő létére vezetett”. Hiszen a szaúdi felfogás szerint, ha a nők vezethetnek, az nem csak annyiból áll, hogy eljutnak A-ból B-be. Nem: a társadalom romlásnak indul, hiszen a nők a vezetés miatt nem lesznek többé erkölcsösek és szüzek. Ha valakik odamennek, ahova akarnak, és akkor, amikor akarnak, akkor ezeknek az embereknek sokkal nehezebb megmondani, hogy mit higgyenek, és mit csináljanak.

Harc a függetlenségért

Manal elindított egy Women2Drive nevezetű mozgalmat annak érdekében, hogy a nők is szabadon vezethessenek – és ezáltal függetlenségre is szert tegyenek. „Az eső egyetlen cseppel kezdődik” – szól a mozgalom mottója. A Merj vezetni! egy belső vallomás, mely sokkolóan hathat egy eddig álomvilágban nevelkedő lány számára – mint például nekem. Bevezet a szaúdi nők megaláztatásokkal és küzdelmekkel telt napjaiba, részéve tesz egy egyenlőségért folytatott harcnak. Az első cseppnek.

További cikkek: