Első, mindegynek látszó lépések a végzet ösvényén

A szülővárosom egyik parkjában található gróf Bánffy Miklós író, polihisztor, külügyminiszter szobra. Karosszékben ülve tart egy nagy könyvet, s ujjával intően a benne olvasható idézetre mutat: ,,Könyörtelen következetességgel visz tova az első, mindegynek látszó lépés a végzet ösvényén.” Sokáig nem tudtam, hogy a szobornak Trianonhoz van köze, illetve a gróf életművét sem ismertem. Azóta kicsit utánajártam a témának, de egyelőre nem merültem el túl mélyen Bánffy Miklós munkásságában, nem ismerem a mondat eredeti kontextusát. Minden esetre szeretném elmesélni, hogy az én életemben ez a mottóvá vált idézet mit jelent. 

Abban az évben került oda a szobor, amikor az egyetemi felvételimre készültem. Sokat jártunk arrafelé az akkori legjobb barátommal. Hajnalban az átbeszélgetett-iszogatott éjszaka után ott sétálgattunk a harmatos fűben, és mindenféléről filozofáltunk. Borgőzös vidámságunkban többször megállapítottuk, hogy ,,Hej, de jó ez a mondat!” 

Mikor felvettek az egyetemre, még közelebb került hozzám ez a szobor ezzel a mondattal. A búcsúzás éjjelén is itt jártunk. Féltem a Budapestre költözéstől, igazából nem akartam elhagyni a várost, amit a mai napig szívem otthonának nevezek. Féltem, hogy elveszítem az addigi életemet, a legjobb barátomat, a szerelmemet. Nem akartam távkapcsolatosdit játszani egy olyan igazi szerelemmel, de mégis erre kényszerültem. 

Akkor azért még nem tudtam, mennyire igaz lesz a sorsomra ez az idézet, melyet az elmúlt hat év során sem felejtettem el. Sokat érlelgettem magamban. 

,,Könyörtelen következetességgel visz tova az első, mindegynek látszó lépés a végzet ösvényén.” Kiemelek néhány dolgot, amit nekem jelent ez a mottó. A mai fejemmel ezek jutnak eszembe, ha a szoborra nézek: 

Megtanultam, hogy nem minden szél jó, ami a vitorlámba kap. Menni, haladni kell előre, ez biztos. De nem mindegy hova! Budapesten, egyetemistaként nagyon könnyű volt elvesznem kapcsolat és karrier értelmében is. Meg kell ismerni önmagam. Mi az, ami a szívem mélyén boldoggá tesz? Afelé kell tenni minden nap egy hangyányi lépést. Pontosan azért, hogyha a jó szél megtalál – mert azért a szerencse szembe jön néha -, akkor azt fel tudjam ismerni, be tudjam fogadni. Hogyha minden lehetőséget, ami szembejön, jó lehetőségnek hiszek, akkor nagy esély van rá, hogy ,,disznók elé szórom a kincseimet”. Így veszik el valódi önmagam a sok lehetőség között. 

Ez igaz a pasikra, baráti kapcsolatokra is, nem csak a karrierre. Hányszor mentem bele olyan kapcsolatba, ami nem volt az igazi, és a szívem mélyén a legelső pillanattól éreztem is ezt halványan! Utólag bánom. Energiát vett ki belőlem, nyilván érzelmileg mélyen befolyásolt, de nem önmagam felé vitt. Ki akartam próbálni, hogy milyen lehet különböző kinézetű és személyiségű fiúkkal összejönni, megfigyelni a különbségeket, ,,cipőket próbálgatni”. Mindenkiben láttam valami különlegeset, valami megkapót. Ma ez már nem így van. De ehhez rengeteg víznek kellett lefolynia a Dunán… Az olcsóságnak pedig valahol mindig ára van. Megfizettem. 

Megtanultam, hogy nagyon nem mindegy, hogy kinek adod a barátságodat, a nyíltságodat, és kitől kérsz/fogadsz el tanácsot. Utólag csak bánni lehet, ha egy legbelsőbb lényedet nem értő külső szemlélőre hallgattál önmagad helyett. 

Ma màr pròbàlok nem impulzív lenni, nem pörögni annyira, még ha a pörgés jókedvből is fakad egyébként. Az állandó belső izgatottság egy hullámvasútra terel, s így elviszi a fókuszt a valódi céljaimról. 

Megtanultam, hogy a koncentrált belső jelenléthez sokszor egyedüllét szükséges. Meghallani a saját gondolataimat a zajban; ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megfontoltan tudjam meglépni azt a bizonyos lépést, ne pedig olyan,, mindegynek látszóan.” Számomra ez az állandóan pulzáló fővárosban sokkal nehezebb, mint egy madárcsicsergős kisvárosban. 

Tisztelt Bánffy Miklós Gróf! Akárhogy is, én köszönöm ezt a mondatot! Kemény, és velőig igaz. Boldog, aki keserű tapasztalatok nélkül is el tudja hinni, fel tudja fogni az igazságtartalmát, ,,aki nem lát, és mégis hisz.” 

Végül ismét hozzád szólok, kedves 20on olvasó! Talán érdemes lehet átgondolni, hogy neked személyesen mit jelent egy ilyen idézet. Megszólít téged is? Milyen mottók, jelszavak alakítják az életedet? 

További cikkek: