Én mint pizzafutár vagy mint vakmerő vállalkozó? – A pandémia, és amit neki köszönhetek Téma: Karrier

Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt két hónapban rengeteg fiatal pályakezdő vesztette el állását, hullottak darabjaira a tervei és az álmai a vírus hatására. Hozzájuk szeretnék most szólni – vagyis hozzátok, akik azt érzik, nem lesz már semmi a régi. Úgy érzitek, az élet tönkretett mindent, amiért eddig küzdöttetek, és nem maradt más, csak életre szóló kompromisszumokat kötni a „legkisebb rossz” állapottal? Nem, nem gondolkodhattok így! Szeretném megosztani a saját történetemet és gondolataimat ezzel kapcsolatban.

Személyiségemet tekintve nem vagyok különleges, nincsenek átlagon felüli képességeim. Egészen 2020 januárjáig egy teljesen átlagos karrierista, törtető és az álmait minden eszközzel elérni akaró srác voltam – de mind láttunk már ilyet sokat. Fotósként szereztem diplomát, a koromat meghazudtoló havi keresetet és egy olyan egót, amiért mások évekig képzik magukat. Ebben az alaphelyzetben érkezett az atombomba, a koronavírus az életembe.

2020. március

Három állandó munkahelyem volt egymással párhuzamosan, de a koronavírus miatt kettő nap alatt minden nullára redukálódott. Percek alatt került ki a lábam alól a talaj. Huszonhárom évesen, a családi fészek elhagyásának tervezgetése helyett a havi alapkiadásaim redukálása lett az elsődleges célom.

Átlagosan napi 16 órát dolgoztam; pörögtem, mint egy gép, félelmet, betegséget, kimerültséget nem ismerve, majd egyik napról a másikra be lettem zárva a négy fal közé. Haszontalanná váltam – vagyis annak éreztem magamat. Kinek kell egy fotós a pandémia kellős közepén?

Választhattam, hogy én is felveszem a mártír szerepet és elmegyek futárnak, hogy legalább valami havi alapjövedelmem legyen, vagy meghúzom a váratlant és belefogok abba, amit fél éve csak tologattam magam előtt.

2020. április

Ezt követően leültem, majd megírtam két forgatókönyvet, amelyben magamat tettem a főszerepbe. Az első verzió így szólt: én mint pizzafutár. A második pedig így: én mint vakmerő vállalkozó.

A legsikeresebb emberek is azt mondták, hogy most nem szabad kockáztatni, a biztosat kell választani! Mégsem tudtam beletörődni a gondolatba, hogy azért küzdöttem végig a fiatalkorom első éveit, hogy utána feladjam és kényszerpályára helyezzem az életem. Ez a meglévő egóm mellett egyenes út lehetett volna az alkoholizmus felé (vagy akár rosszabb).

Még januárban alkottam meg a Visual Up gondolatát annak reményében, hogy idén nyáron már elkezdhetem bevezetni a saját brandemet, feltérképezhetem a piacot, hogy lássam, mindez vajon milyen irányba fog elindulni 2021 kezdetén.

Ebben a korban minden második fiatal a saját brandjén dolgozik, mindenki egyedit, maradandót, sikert akar. A mi esetünk sem különb. Három egyetemi barát, akik közös szakmai eredményeiket és tapasztalataikat összetéve létrehoztak egy kreatív ügynökséget ─ feltéve ezzel mindent egy lapra.

A látszat ellenére ez nem egy sikersztori, sőt. A vállalkozásom elkezdését valahogy úgy képzeltem el, mint egy Gatsby bulit: pezsgő, konfettieső és Leonardo DiCaprio. Ezzel szemben álmatlan éjszakákat, állandó gyomorgörcsöt és egy akkora stresszt hozott magával, amit eddig még soha nem tapasztaltam.

2020. május

Jól döntöttem? Biztos vagyok benne. Tudom. Azért tudom, mert nem adtam fel a szakmát, amit szeretek, a célt, amiben hiszek, és az utat, amit eddig is jártam.

A szokásos paneleket persze lehet sorolni: „Mi lett volna, ha…”, „Miért nem a biztosat választottam?”, de úgy gondolom, ez még nem az a pontja az életemnek, amikor meg kell elégedjek a biztossal és nem szabad kockáztatnom.

Most viszont figyelj ide! Te, aki a vírus okozta mélységeket járod nap mint nap! Te, aki elvesztetted a munkád, ellehetetlenítették a vállalkozásod, és nem látod a kiutat! Figyelj most jól, mert nem adhatod fel!

Minden kilátástalan helyzet új lehetőség(ek)et teremt.