Észre nem vett értékek

Nap mint nap fontos helyzetek, események, emberek mellett megyünk el, anélkül, hogy észrevennénk őket. Pedig mennyi érték vesz körül minket! 

Sokan a környéket sem szeretik, ahol élnek. De hogyan is szeretnék, ha nem figyelnek fel az apró érdekességekre, szépségekre? A lemenő nap sugarára, ahogy megfesti a házfalakat, a fennmaradt retro reklámtáblákra, a tavasszal pompájukban virágzó fákra, a reggeli madárcsiripelésre, a lépcsőházat díszítő kedves szomszédokra, vagy a sarki kisboltban mindig mosolygó eladóra.

Az egyik nap épp a városunk plázája felé igyekeztem, amikor a forgalmas út mentén egy régi kis kertre és egy idős nénire lettem figyelmes. Ami régen város melletti termőföldnek számított, ma már csak egy kis kertecske, benne bódéval a szerszámoknak. Mellette a nap 24 órájában elzúgó autók, kerítése mentén pedig felkapott fogászati intézet nagy, betonozott parkolóval. Szemben étterem, üzletek sora.

Ez a kert azonban itt maradt. Itt maradt, mert ő még őrzi a régi világot, és emlékeztet minket, honnan jöttünk. Hogy ez a világ nem mindig nézett így ki. Hogy az emberek nagy részének az volt a természetes, hogy egész nap kint dolgoztak a földeken, gondozták az állatokat, rendben tartották a háztartást, még az olvasás is úri dolognak számított – sajnos. Így tudták csak fenntartani a családjukat. Ugyan sokaknak ez az életmód csak a történelemkönyvek lapjairól ismerős, de sokan vagyunk olyanok is, akiknek a nagy- vagy dédszülei még ezt az életet élték.

Ahogy a néni is a kertben. Ő ragaszkodik a földjéhez, az életének egy darabja veszne el, ha eltűnne a földje. És nem, nem másik kell neki. Az ő korában még nem cserélgették olyan sűrűn a holmijukat az emberek. Ha valami tönkrement, inkább megjavították, ha meg lehetett.

Ő ma, a mai korunkban őrzi a múltat, de itt is él velünk. Itt él velünk, kapálja a földjét, a zöldségeket az ebédhez, és neveli a virágait. Gépesített világunkban az ember keze munkájával, saját környezetében elkészült termékek értéke egyre drágább. De ha mindezt szeretteinktől kapjuk, az megfizethetetlen. Az a jószándék, öröm, és szeretet bizony megvásárolhatatlan. Így kellene a legfontosabb dolgainkat megbecsülni, hogy ne vesszenek kárba a világ forgatagában.

A néni akármennyire is kitűnik most a sok beton közül, mégsem feltűnősködik. Csak csendben teszi a dolgát.

Egyszerre állunk múlt és jelen határán. Becsüljük meg, ha látunk még ilyet!

További cikkek: