Fiatal nőként a 21. században Téma: Psziché

Imádom, hogy nő vagyok. Minden menstruációs görcs, hormon okozta hangulatingadozás és kisanyámozás ellenére is azt mondhatom, a jó nemet sorsolta nekem a gép. Nemhogy csak a jó nemet, de a jó századot is. Állítom, hogy sehol máshol az idővonalon nem volt ilyen jó nőnek lenni, mint most, a 21. században.

Volt idő, amikor nem szavazhattunk, amikor nem volt szavunk, amikor még csak egy rendes munkát sem vállalhattunk. Legyünk nyersek és őszinték: nem voltunk mások, mint két lábon járó petefészkek, akiket arra használtak, hogy trónörökösöket, parasztokat vagy rabszolgákat szüljenek. Fakanalat adtak a kezünkbe, hogy végezzük a dolgunkat, de rögtön kivették belőle azt, ha azt akarták, hogy másra markoljunk rá. Közönséges volnék? Hát a múltban bizony a nőket is közönséges módon kezelték.

Nagyszerű nők, nagyszerű teljesítmények

De szépen fokozatosan kiharcoltunk magunknak mindent, ami járt: jogokat, szabadságot, szót és megbecsülést. Mária Terézia 1777-ben megreformálta az oktatást, 1869-től kezdve egyre több országban adták meg nekünk a választójogot, Marie Curie 1911-ben első nőként elnyerte a második Nobel-díját is, Rosa Parks 1955-ben a faji egyenlőség szimbólumává vált, Lomb Kató a század második felére megtanult 16 nyelven, majd J.K. Rowling az egész világ irodalmát átformálta a Harry Potterrel.

A történelem kiemelkedő női alakjainak listája végtelen hosszú, akár egészen Kleopátráig visszanyúlóan sorolhatnám a nagy neveket. Illik emlékeznünk a nagyszerű egyéniségekre, hiszen nélkülük most nem lehetnénk azok, akik, nem élhetnénk úgy, ahogyan.

Mert mi, nyugati nők bizony boldogan élhetünk a 21. században. A 21. században, ahol egy leszbikus nő – nevezzük Ellen DeGeneresnek – a világ leghíresebb talkshowját vezetheti. A 21. században, ahol egy miniszterelnöknő – nevezzük Jacinda Ardernek – bátran szülési szabadságra mehet. A 21. században, ahol egy afroamerikai nő – nevezzük Oprah Winfrey-nek – azt mondhatja a Golden Globe-díjátadón, hogy az abuzív férfiak ideje lejárt. A 21. században, ahol egy szaúdi nő – nevezzük Rahaf Mohammed al-Kununnak – kivívhatja magának a menekültstátuszt Kanadában, hogy kitérve az iszlám hitből szabadon kezdhessen új életet. A 21. században, ahol egy nő – nevezzük Ellen Pompeónak – kiharcolhatja magának a legjobban fizetett drámai sorozatszínésznő címet, ahol azt mondhatja: ha én kellek, fizessetek is meg!

Nőnek lenni piszok jó érzés

Én is egy boldog, kiegyensúlyozott, céltudatos, megbecsült és független nő vagyok. Jól esik, hogy a férfiak előre engednek az ajtóban, kihúzzák nekem a széket, lesegítik a kabátomat. Nőnapon virágot kapok a munkahelyemen. Hamarosan mesterdiplomát szerzek az ország egyik legkiválóbb egyetemén. Senki sem várja el tőlem, hogy egy tűzhely mellett öregedjek meg, de ha így kívánnék tenni, az ellen se lenne kifogása senkinek sem. Akkor hagyom el az otthonomat, amikor szeretném. Oda és akkor utazom, ahová és amikor akarok. Azt viselem, ami tetszik. Négyévente eljárok szavazni. Akkor házasodok és szülök, amikor úgy érzem, eljött az ideje. Nőként érvényesülök a vállalkozók világában. A saját online magazinomban naponta nyilvánítok véleményt szabadon akármiről, amiről épp mondanivalóm támad.

Igen, örülök, hogy nő vagyok. Örülhetek is, hiszen egy nyugati társadalomban, a 21. században lehetek az.

De ez még nem a végcél

Persze nem mondom, hogy már révbe értünk, hiszen nem klappol még minden nyugaton sem, pláne nem keleten. A férfiak és a nők fizetése még mindig ég és föld, a mai napig megszámlálhatatlanul sok a nemi erőszak, rengeteg a gyerekeit egyedül nevelő első-, második- és harmadik beduin feleség, no és persze a tanulatlan asszonyok száma sem alacsony a harmadik világban. Messze még a végcél, hiszen nincs elegendő nő sem a politikában, sem a tudományban, sem pedig a vállalkozók világában. Sajnos még rám is rám tör a félelem, amikor egy sötét utcán egyedül sétálok végig, és fogalmam sincs, hogy mit tennék akkor, ha akár csak egy hetven kilós férfi is próbálna megerőszakolni.

Igen, a nők státusza még nem normalizálódott teljesen, mégis vitathatatlan, hogy a helyzetünk ilyen jó még sosem volt, mint most, a 21. században. Hosszú még az út a célig, de a helyzetünk századról századra, évtizedről évtizedre, évről évre jobb lesz. Ez pedig tudjátok mit jelent? Azt, hogy mostantól kezdve minden század a női nem újabb és újabb fénykora lesz.