Házasság a második X környékén Téma: Psziché

23 éves vagyok, 4 éve házas. Nincs gyerkőc a képben, nem is volt, és mégis igent mondtam. Tádám!

Azt mondod nem éltem eleget?
Bőven elég embert bántottam meg, amit évek óta nem tudok megbocsátani magamnak. Nem lehet panaszom az engem ért sérelmek számát illetően sem – jutott abból is bőven. Ismerettségből kellett volna több? Szexpartnerből kellett volna több? Pénzből kellett volna több? Magasabban ívelő karrier kellett volna? Több iskolai végzettség kellett volna?

Számodra mit jelent, hogy „eléggé élsz”?
Nekem azt, hogy élményeket gyűjtök, amelyekre szívesen emlékszem vissza, amelyeket örömmel mesélek majd el az unokáimnak. Nem azt, hogy minden erőmmel egzisztenciát építek. Nem azt, hogy váltogatom a partnereimet. Nem azt, hogy eszméletvesztés után kelek fel ki tudja hol, hogy aztán kideríthessem, vajon mit tettem hullarészegen az éjszaka. Ha valakinek ez kell, ez szórakoztatja, szíve joga, kívánom neki a legjobbakat! Mi, a férjemmel ezt máshogy láttuk.

Én az életre szóló szerelemre szavazok
Elmondhatatlanul szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire fiatalon megtaláltam a társamat – egy életre. Mert igen, egy életre tervezünk.

Persze, jogosan mondhatja mindenki, hogy nem tudhatom, mit hoz a jövő, és ebben igazuk is van. Én viszont döntöttem, és életem végéig harcolni fogok a szerelemért, a Szerelmemért. Az aranylakodalmunkon pedig, 69-70 évesen, fiatalosan, tettestársként összekacsintunk majd a férjemmel, így okozva meglepetést a kételkedőknek. Alig várom!

Megdolgozunk azért, ami számít
Együtt alakítottuk ki a felnőtt szokásainkat. Együtt dolgoztunk meg minden forintunkért, és azért, amink most van. Együtt néztünk szembe leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal, és az összes szép emlékünkben ott vagyunk egymás mellett, ahogy egymásra nevettünk. És nem, nem volt sem horzsolódó, fájdalmas lemondásokkal járó összecsiszolódás, sem viták a baráti társaságok között, sem esküvőre felvett hiteltorony, sem házastársi szerződés körül zajló vita, sem gyerekpara, sem kisajátított sikerek vagy kudarcok, sem iskolai stressz, sem munkahelyi nyomás.

Megtanultuk, hogyan kössünk kompromisszumokat, hogyan osszuk be okosan a pénzt a közös kasszánkban, hogyan vezessünk saját háztartást, hogyan tűzzünk ki közös célokat, hogyan legyünk valóban jelen a másiknak, amikor szüksége van ránk, hogyan haladjunk töretlenül előre, még akkor is, ha látszólag minden ellenünk szól.

Az esküvőnk nem a puccparádéról szólt
Az esküvőnk közel sem volt habos-babos, palotás, galambos, ahogy hintós sem. Sőt, a nagy készülődésnél szénné égettem a hajsütővel a kezemet, rácsaptam az ujjamra az ajtót, a koszorúmban pedig úgy néztem ki, mint egy vécékefe. Fotóst 3 nappal az esküvő előtt kellett találnunk – csodák csodájára egy rendkívül tehetséges, akkor még hobbifotós diáktársunk elvállalt minket, a képeket nézve pedig a mai napig tologatjuk az állunkat. Egy véletlen, rossz helyen történt aláírás miatt tanúkat is cseréltünk. Ünnepi vacsoránk sem volt. A Budai Vár étterméből mégis kaptunk egy dalt, ami akkor, ott, csak nekünk szólt.

Álomesküvő kell a jó házassághoz?
Nem volt klasszik álomesküvőnk, aláírom, de mégis életem egyik legnagyobb élménye volt, az álmom igazi beteljesülése, amire mindig büszke leszek.

Sem a gyémántokkal kirakott cipő, sem a milliókat érő hercegnős ruha, sem pedig a 36 fogásos esküvői vacsora nem garancia a jó kezdetre. Annyira hálás vagyok, hogy egyetlen romlott előételért, elmászó sminkért, elszakadt menyecske ruháért, unatkozó vendégekért, illendő szokásokért, eldőlt tortáért, elkésett autóért sem kellett izgulnunk! De hát amúgy sem a fullosan berendezett ház, a flancos autóhorda, a 96 vörös diploma vagy a hatalmas álbarátsereg adja meg a sikeres házasság alapját. A szerelmünk volt a lényeg, a bizalmunk egymásban, a hűségben és a kitartásban.

Persze az esküvőnk óta eltelt 4 évben akadtak kevésbé szivárványos napok, sőt, kifejezetten borúsak is. De akármennyire érzem is magam a béka alatt jó pár emelettel, tudom, hogy a legjobb barátomra mindig számíthatok. Ő pedig a Szerelmem. Ő a Férjem.