Hogyan tekintenél vissza az életedre, ha most kellene véget érnie?

Huszonhét éves korunkban érkezik el a jeles alkalom, amikor is tízezer naposak leszünk. Természetesen nem kezdtem komolyabb fejszámolásba, de egy netes program segítségével bárki könnyen utánajárhat, ő pontosan mikor éri el ezt a szép kort. Tisztában vagyok vele, hogy ezt igazából senki nem tartja számon, én valamiért mégis jobban vártam, mint egy megszokott születésnapot. Úgy éreztem, jövök magamnak egy értékeléssel.

Azon gondolkodtam el, mi lenne, ha akkor, abban a pillanatban érne véget életem filmje. Hogyan tekintenék vissza rá?

Tudod, mire jutottam?

Hogy imádnám minden percét, minden fájdalmával, minden kudarcával együtt, és hálás lennék, hogy itt lehettem. Hogy már semmi nem számítana, csak a szép emlékek járnának át.

Utolsó óráiban valószínűleg senki nem sopánkodik majd azon, miért nem jött össze a munkahelyi előléptetése vagy, hogy ellopták az előző nap vásárolt méregdrága telefonját. Nem fog számítani. És ha teljesen őszinte akarok lenni, szerintem az sem, hány országban jártunk vagy milyen különleges élményekben volt részünk. Arról pedig, hogy elegen lájkolták-e az új profilképünket, már említést sem tennék. Úgy érzem, leginkább a közösségi média sulykolja belénk, hogy mindenképp el kell érnünk egy bizonyos életszínvonalat, mert különben unalmasak és szürkék leszünk, az meg ugyan kinek vonzó?

Két dolog számít

Szerintem két dolog van, ami igazán számítani fog, amikor becsukjuk azt a bizonyos könyvet (persze a lista mindenkinél könnyen bővülhet). Az egyik, hogy mennyi időt töltöttünk a szeretteinkkel, a másik pedig, hogy legalább egy kicsit hozzá tudtunk-e járulni ahhoz, hogy a világ jobb hely legyen körülöttünk.

Én mindent megteszek

Joggal merül fel Benned a kérdés, hogy én így élek-e. A válaszom pedig, hogy igyekszem a tőlem telhető legjobbra.

Hét-nyolc évvel ezelőtt kezdtem el önismerettel foglalkozni, és rá kellett jönnöm, hogy életünk megváltoztatása nem egy könyv elolvasása vagy egy előadás meghallgatása után fog bekövetkezni. Szerintem ez több év, és nagyon komoly, tudatos munka eredménye. Apró szokásainkon tudunk folyamatosan alakítani, például, hogy ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget anyagi javaknak és ne vásároljunk olyat, amire igazából nincs is szükségünk.

A legjobb, hogy a változáshoz sosincs késő és bármikor el lehet kezdeni.

Akár még ma.

További cikkek: