Hová tűnnek a jó barátok? Téma: Psziché

Huszonévesen azon kapjuk magunkat, hogy akiket nem rég még a barátaiknak neveztünk, hirtelen már sehol sincsenek. Pár évvel ezelőtt még nem hittük volna, hogy a ballagási lufikkal együtt a bajtársaink is köddé válnak, pedig sajnos gyakran ez a helyzet. Vajon miért ér véget egy barátság?

Barát vs. haver

Először is tisztázzuk: egy igaz barátság bizony nem ér véget. Azok, akik mára kihullottak az életünkből, inkább voltak haverok, mintsem életre szóló lelki társak. Lehet, hogy fiatalon még azt hittük, örökké ott lesznek nekünk, lehet, hogy úgy gondoltuk, mindenben számíthatunk rájuk, de lássuk be: emberismerő képességünk fiatalon még igencsak kiforratlan. Felcseperedünk és ráeszmélünk, hogy senki sem az, akinek addig hittük. Azt hiszem, a felnőtté válás során ez a felismerés forrázott le engem a leginkább.

Hová tűnnek?

Vannak, akik az érettségi után azonnal felszívódnak, mert annyi új impulzus éri őket az egyetemen. Hiszen sajnos akadnak olyanok, akiket a mennyiség jobban érdekel, mint a minőség, akik inkább hajszolnak Instagram likeokat és Facebook ismerősöket, mintsem keresztanyát vagy keresztapát a jövendőbeli gyermekeiknek.

Vannak, akik egy párkapcsolat hatására tűnnek el, mert szentül hiszik, hogy barátokra már nincs is szükségük, hiszen egy emberben megtaláltak mindent, ami valaha kellhet nekik. Személyes tapasztalataim szerint olykor elég egy gazdag herceg fehér lovon – akarom mondani fehér Porschéban – és az illető már meg is feledkezik róla, kik álltak mellette éveken át.

Vannak olyanok is, akik külföldre költöznek és idővel már nem ölnek energiát abba, hogy itthon maradt barátságaikat ápolják. Hiába a közösségi média, az élménymentesség sajnos könnyen egy barátság végéhez vezethet.

Egyedül nem tehetünk semmit

Egy barátság bizony két emberen múlik. Hiába kaparjuk a falat, ha a másik úgy szarik a fejünkre, mint Donald Trump a globális felmelegedésre. El kell fogadnunk, hogy egy-két barátságunk idővel bizony tönkremegy. Meg kell békélnünk a tudattal, hogy ez ellen sokszor mi semmit sem tehetünk. Igyekezzünk hát túllendülni a veszteségeken, és koncentráljunk azokra, akik hozzánk hasonlóan igazi értékként tekintenek a barátságokra!