Így döntötte romba idealizált tinivalóságom a Csalódásfülke 3

A film, amire egy évet vártam. A történet, amely szemünk elé prezentálja azokat a gimnáziumi éveket, amelyre valamennyien vágyunk. A lány, akik lenni akartunk és, akiért a filmekben az iskola két bálványlovagja küzd. Szerelem, ami végül minden happy end végén adatik. De! Érkezik egy várva várt harmadik rész, aminek tűkön ülve várod az előzetesét, külön helyet szentelsz a naptáradban, programot szervezel, hogy ekkor és itt megnézed a Csókfülke utolsó részét. És kapsz egy lerágott csontot, lógó bőrcafatokkal, egy semmilyen maszlagot és a végén arra jössz rá, hogy jobb lett volna abbahagyni a második résznél, mert ez az élmény romba döntött mindent. Következzék filmkritikám a Csalódás-, akarom mondani a Csókfülke 3. és egyben – hál’Isten – befejező epizódjáról.

Nosztalgiahullám és előzetes spekulációim

Kedves Olvasó, ha jó magad is Csókfülke rajongó vagy illetve voltál, akkor velem együtt izgultál azon, hogy mindenki álomrosszfiúja és a mindig mindent elrontó ifjú főhősnőnk, azaz Noah és Elle kapcsolata hogyan kerekedik ki a végére és, hogy a nulla kommunikációból adódó konfliktuskezelésük milyen irányt vesz a film végére. A második rész végén – spoiler, ha még nem láttad – egy félreértés következtében és a táncverseny hevében Elle megcsókolja táncpartnerét, a végzős év felforgatóját, Marcot, amit a nézőtérben nemcsak Noah, hanem mindenki is végignéz széles e világon. Izgalmas képkockák jönnek, hogy képes-e a srác megbocsátani Ellenek. Végül mivel szeretik egymást, így kibékülnek. Tipikus ballagós „totál amcsi”, „high school” és „végzősök vagyunk” filmkockák követik a jelenetet, majd nem sokkal kapunk egy sneak peeket, hogy a harmadik rész arról fog szólni, hogy Elle nem csak, hogy a két egyetem közül melyiket választja, hanem, hogy kivel folytatódnak mindennapjai a Flynn-testvérek közül.

Ha őszinte kívánok lenni, akkor, ahogy egy jó amerikai tündérmeséhez illik, én azt vártam, hogy szerelmespárunk kapcsolata, tinédzser lamourja happy enddel végződik a végtelenségig és tovább. Ugyanakkor éreztem, hogy ez így önmagában túl kiszámítható, hogy nem fogják ennyire egyszerűre venni a végét. Ekkor belenyugodtam abba, hogy Marco lezáratlan érzései bizonyosan fogják bolygatni a levegőt. Ámde, amit kaptam, az a szó legnegatívabb aspektusában felülírta az én izgalommal és várakozással kötött pulóveremet, melyet a film végére inkább visszagörgettem volna gombolyagnak, hogy spóroljak vele – és az izgalommal.

Amit a konkrét film nekem adott

Maszlag semmit. Kifejezetten csalódott vagyok. Tulajdonképpen még mindig, pedig már augusztus 11-e óta túl vagyok a Csókfülke okozta traumán. Mármint lelkileg. Érződik a film egészén a káosz. De nem abban az értelemben, ahogy egy jó rendező eléd tárja a főhős belső vívódását, hanem úgy, hogy teljes kuszaság tombol végig. Ezen túl pedig a Csókfülkére megszokott történetvezetés, ami egyébként minden amerikai tini filmben visszaköszön, az itt is megmutatkozik: idilli indítás, megérkezik az érzelmi biztonságot felkavaró férfi, Elle szétesik és mindenkinek meg akar felelni csak közben ismét csinál tucatnyi meggondolatlan cselekvést hisztiből, egoból, önbecsülés hiányából, majd a végére megtalálja magát és környezete felmenti balgasága alól.

Arra viszont nem lehetett számítani, hogy Elle gyerekességét Noah megelégeli és úgy dönt, hogy lezárja vele kapcsolatukat. Erre indirekt módon a film másik sztárpárja, Rachel és Lee is szakítanak a nyár végére. Közben megpróbálja visszakönyörögni magát Marco azzal a címszóval, hogy „Elle rossz embert választ”. Vagy, hogy az éretlen Elle kifogásolható stílusban beszél apja új párjával, mert az nem veheti át a családban elhunyt édesanyja szerepét. Szóval csupa éretlen, túl direkt és „miért?” szagú jelenet, amik indokolatlanok, túlzások és, amik húznak a kitűzött 10/10-s értékelésen.

A film végső üzenete, mely érint minket 20onéveseket

Mivel Elle édesanyja korán meghal, így a Flynn testvérek anyukája foglalkozik Elle lelkével, így a filmek végén mindig ő teszi helyre a lány önértékelését és ad aktuális kihívására választ. A film egésze szól arról is, hogy az egyetemválasztáskor Elle a két fiút, legjobb barátját Leet és szerelmét Noah-t helyezi előtérbe, így a választott egyetemmel kettejük mellett/ellen is dönt. Ekkor kérdezi meg Mrs Flynn, hogy: – Gondolkodtál azon, hogy mit fogsz tanulni? Azt fejti ki, hogy válasszon saját maga miatt egyetemet, hogy azt tanulhassa, ami őt érdekli és ne másoknak akarjon a választásával megfelelni. Ekkor engedi el a megfelelési kényszerét és jelentkezik egy teljesen másik egyetemre, így végül videójáték fejlesztő lesz.

Összegzésem

A film fentebb említett tanulságán túl, nem tudom szívből ajánlani ezt a befejező részt. Szeretném, mert úgy ültem le megnézni, hogy bizonyosan cikk gyanús, hiszen szeretek úgy írni valamiről, hogy az tükrözi rajongásomat. Az összesített értékelésem is csupán 4/10, mindössze azért, mert az első két rész tökéletesen kielégítette a tinivalóságom. Hiányzott, hogy mi nézőként az egyetemi évekbe is bepillantást nyerjünk, hogy ne vágják el ezt a szálat totálisan. Igen, Amerikában a középiskola prezentációja a menő, azonban éppen, hogy az egyetemen töltött évek meghatározóak abban, hogy megleljük önmagunkat. Formálódunk, érik a személyiségünk, fejlődünk és megfogalmazódik, hogy mit várunk az élettől és saját magunktól.

Ezt a film-sorozatot nem azért nézed meg, mert valami intellektuális élményt akarsz befogadni. Az időutazás miatt ragadsz bele a Csókfülkébe, mert az első két rész valóban gyermekien bájos, olyannyira, ahogy huszonévesen vígan gondolunk vissza a tini éveinkre. Ha szeretted a Csókfülke 1-2-t, akkor inkább hagyd meg magadnak az élményt, a Csalódásfülke 3-t pedig hagyd meg azoknak, akik már túlestek rajta, neked nem kötelező.

Kép forrása: https://sorok-kozott.hu/2020/07/jon-a-the-kissing-booth-a-csokfulke-3-kaptunk-is-egy-jelenet-videot/

További cikkek: