Irány Irán! – Valóban katasztrófaturizmus volna? Téma: Énidő

Amióta az eszemet tudom, imádok utazni. Korábban úti célnak mindig a megbízható helyeket választottam én és a családom is, azonban egy-két éve megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy el kéne látogatni Iránba. Az országválasztásomnál már csak az volt meglepőbb, hogy a családom egy 10 hónapos, igen intenzív győzködés után végül tényleg belement az ötletembe, így áprilisban két hetet tölthettünk egy iráni körutazáson.

Indulásunk előtt természetesen mindenkitől kaptuk a „jobbnál jobb” tanácsokat, sőt, elköszönő üzeneteket „katasztrófaturistáskodásunk” miatt.

– Csak le ne lőjenek!

– Éljétek túl! Érjetek haza!

– Vigyázzatok a terroristákkal, mindig nézzetek körbe!

– Nem hiszem el, hogy ennyire bolondok vagytok! Hogy mertek odamenni?

Irán nem Irak

Az aggodalmak ellenére megérkezésünkkor mi már nem azt a kérdést feszegettünk, hogy hogyan mertünk idejönni, hanem azt, hogy miért csak most. Fontos tudni, hogy Irán nem Irak. Irán a Föld 18. legnagyobb országaként a volt Perzsa Birodalom mai megfelelője (igen, éveken keresztül igazából erről az országról tanulsz a töriórákon), a kultúránk bölcsője, egy különálló és egyedi világ – szerencsétlenségére azonban sokan összekeverik a terrorizmus és a háború melegágyával.

Gazdasági tekintetben az iráni lakosok a két véglethez tartoznak – vagy rendkívül gazdagok, vagy a végletekig szegények. Utazási célként viszonylag drágábbnak számít, azonban a kinti tartózkodást már rendkívül kevés pénzből ki lehet hozni az ottani infláció következtében.

Különleges kultúra

Természetesen turistaként körültekintőbbnek kell lenni, mint egy európai országban. Iránban a mai napig kötelező a fej eltakarása, így a hidzsáb hordása, mindemellett figyelni kell a karok, a boka és a női attribútumok folyamatos elfedésére. Ez elsőre rémisztőnek hangozhat – azonban két hetes ott-tartózkodásunk során nagyon élveztük, hogy minden nap más kendőt és kabátot próbálhatunk ki. Azt persze nem állítom, hogy édesapám meg tudott különböztetni engem, két testvéremet és anyukámat ebben a szettben.

Különösen fontosnak tartom azt megjegyezni, hogy az országban tilos az alkoholfogyasztás, és az alkohol bevitele is, jó kis börtönbüntetésre számíthat az, aki valamelyiket is megpróbálja.

Az iráni emberek mérhetetlenül kedvesek

És mit tapasztaltunk a rendkívüli természeti adottságok, a csodálatos történelem, a hatalmas kertek és az építészeti remekművek mellett? Mérhetetlen tisztaságot és kedvességet – az iráni lakosok, azaz a perzsák egyetlen céljuknak tekintik a nyugatról érkező turisták kiszolgálását. Házi termékeikkel addig kínálnak, míg nem kóstolod meg őket, minden angoltudásukat bevetve beszélgetnek és érdeklődnek, sőt, fotózkodnak az odalátogatóval. Amennyiben véletlenül lecsúszik a fejedről a kendő, rögtön segítenek és megmutatják, hogy kösd fel, hogy ne érjen belőle baj. A férfiak tisztelettel bánnak a nőkkel, egyszer sem éreztem magam megalázottnak vagy kitaszítottnak magam mindamellett, hogy érezhető a két nem teljes különválása. Nincsenek részeg emberek, utcai verekedések sem.

Irán egy varázslatos világ

A gyümölcs, a fűszerek és a helyi jellegzetes „pita” kenyér illata itatja át az egész országot. Irán olyan, mint egy varázslatos világ, ahol minden színes, érdekes és illatos, de legfőképpen a nyugati kapzsiságtól mentes.

Találkoztam-e rendőrökkel, katonákkal, erkölcsi felügyelőkkel? Igen.

Találkoztam-e vallási fanatikusokkal, nyakig beburkolt nőkkel? Igen.

Volt-e részem olyanban, hogy az édesapámat elkülönítették tőlünk egy-egy helyszínen? Igen.

Sétáltam-e egyedül? Igen.

Féltem-e bármikor is? Nem.

Irán minden, csak nem katasztrófaturizmus

Irán az a hely, ahova nem elég egyszer kimenni, de lehet, hogy még tízszer sem. A mai napig állítom, hogy életem legjobb döntése volt ez az utazás és örökké emlékezetes marad az ott töltött idő. Ha én nem győztelek meg, látogass el Peter Santenello Instragram oldalára, akinek célja az iráni turizmus fejlesztése és az ország népszerűsítése.