“Itthon nincs Halloween, itthon Mindenszentek van”

Elérkezett az évnek azon időszaka, amikor mindenki masszív, belső szükségét érzi állást foglalni ebben a kérdésben, szigorúan fekete-fehéren értelmezve. Minden októberben, változatlanul pro- és kontra posztok tömegei lepik el a közösségi oldalakat. Lebutítva mondhatjuk úgyis, hogy jobboldali konzervatívok VS ballibsik vívják az önkéntes multikulti háborút.

Nézzük objektíven a jól ismert tényeket.

Az ünnep eredete

Halloween október 31. Mindenszentek november 1. Halottak napja november 2.

A holtak ünneplése és a hozzájuk kötődő hiedelemvilág az emberiség hajnalától megfigyelhető. Példának okáért, a rómaiak két ízben is ünnepelték, egyszer februárban a Parentalia, majd májusban a Lemuralia ünnepén. Míg előbbi a holtakért, utóbbi a gonosz lelkek elleni védekezésnek szólt. Faragott tök helyett fekete lóbabot áldoztak, a székelyeknél ismert halotti lepény helyett pedig egy sós süteményt, úgynevezett mola salsa-t készítettek.

A ma ismert halloween eredete egészen a kelta Samhain ünnepig nyúlik vissza. Jelentése sam=nyár, fuin=vég. A kelták nem négy évszakot, hanem kettőt különböztettek meg egymástól: a sötétséget és a világosságot, Samhain az utóbbi lezárására szolgált. Emellett a mezőgazdasági év, a betakarítás végét is jelentette, amit örömtűzzel ünnepeltek meg.

Aztán annak rendje s módja szerint jött a keresztény egyház és a bevett gyakorlat: könnyebb egy ünnepet felülírni, mint erőből meggyőzni egy népet az új vallás követéséről. Így került Szent Patrik az V. századi Írország területére, ahol elkezdte térítő munkáját a kelta népesség körében. A druida tanokon alapuló egyedi, úgynevezett culdee-i kelta keresztény egyház jött létre.

Teltek-múltak az évszázadok, elérkezett az Újkor, Amerika felfedezése, majd újabb vallási- és politikai ellentét az angolszász területen: VIII. Henrik létrehozta az anglikán egyházat, puritán ellenségeit pedig a gyarmatokra száműzte, akik magukkal vitték a régi hagyományt, ezért kötjük össze Amerikát a halloween-nel.

A tökfaragás is az ír időkből származik, eredetileg takarmányrépát vagy céklát használtak Jack O’Lantern faragásához, Amerikában váltottak a könnyebben hozzáférhető tökre. A monda szerint Jack, az ír, részeges kovács túljárt az Ördög eszén, ezért halála után a menny és a pokol között rekedt. Az Ördög izzó széndarabot tett egy marharépába, Jack örök kárhozatra ítélt lelke ebbe a lámpásba költözött.

Régi hagyomány -modern megítélés

Egy dologban legalább egyezik a közvélemény és az ősi hagyomány: Halloween éjszakáján a világok közötti határ elvékonyodik, a halottak az élők között járnak, visszatérnek otthonaikba, vagy nyughelyükre. Ezért a maskara, a mulatság, a lámpások: utat mutatni a halottak lelkének és elijeszteni az ártó szellemeket.

Ez a mai magyar halotti kultuszban is jelen van: a temetőjárás, mécsesgyújtás, a sírok feldíszítése. Régen megterítettek a sírokon, megvendégelték a holtat, hogy ne kísértse a családot. Halottak napja nagyon hasonló célt szolgál, mint eredetileg a halloween.

Hagyományaink több ezer évre nyúlnak vissza az időben. Új köntösbe bújtatjuk, felelevenítjük, elfelejtjük őket egy időre, másként nevezzük, lázadunk ellenük, újra a magunkévá tesszük őket. A kultúra örök körforgása. Ezért tartom károsnak a a mély magyar mentalitásúnak beállított habzószájú hőbölgést, a konzervatív keresztény “a halloween ördögűzés, sátánimádás” nézeteket, ahogy az ünnep mögé bújtatott giccses üzleti érdeket is.

Van halloween. Ahogy Mindenszentek és Halottak napja is. Ahogy az esernyő kínai, a jogrendszer római, a karácsony pedig német, pogány alapokkal. A világ pedig nem fekete-fehér, a kultúra meg még kevésbé.

További cikkek: