Kielégítő a szüleink akaratát követni?

Több olyan korombeli ismerősöm is van, akik egy az egyben azt az utat követik, amit a szüleik kijelöltek nekik. Már az érettségi utáni első munkájukat a családi cégnél szerezték, vagy közgazdásznak tanultak, hogy egy nap teljes egészében átvehessék a céget, esetleg feladták a sportkarrierjüket a továbbtanulásért, csak hogy megfelelhessenek a szüleik akaratának. 

A szülők nyomdokait, kívánságait követve azonban rengeteg aggály és kérdés merülhet fel bennünk.

Kielégítő lesz valaha a szülők akaratának követése?

Úgy tartják, a cselekedetek önmagukban nem kielégítők. Csak azért, mert csinálunk valamit, még nem leszünk elégedettek. A tettek mögött rejlő jelentés, motiváció, lényeg az, ami boldoggá tehet minket. Ha a szüleink akaratát követjük, közel sem biztos, hogy személyes érdekeltség áll a tetteink háttérben. Csináljuk, amit csinálnunk kell, csináljuk azt, amit megterveztek nekünk, ám a nyers valóságban könnyen lehet, hogy a legkevésbé sem vagyunk motiváltak, érdekeltek.

Kezünkbe kerül valaha az irányítás?

A szüleink nyomdokait követve talán sosem érezzük azt, hogy a saját életünk kormányosai vagyunk. Csak akkor lehetünk a saját valóságunk irányítói, ha mi magunk képzeljük és tervezzük el, teremtjük meg azt, nem? Ha mindent aszerint csinálunk, ahogyan azt a szüleink írták elő nekünk, lehet, hogy valaki más életét valaki más szabályaival éljük le.

Izgalmas lesz valaha a szülők tervének követése?

Szükségünk van izgalomra és adrenalin löketekre az élet minden területén, nem kivétel ez alól a munkánk sem. Mennyi izgalommal jár egy már kitaposott út követése? Úgy tartják, hogy a kérdőjelek, a félelmek, az akadályok elengedhetetlenek ahhoz, hogy definiálhassuk, megismerhessük magunkat, és hogy értékelni tudjuk azt, ha egyes szakaszokban sikerül révbe érnünk. Nem vagyok biztos benne, hogy a szülők nyomdokait követve nem fosztanám meg magamat az útkeresés okozta és a kielégítő élethez elengedhetetlen izgalmaktól.

Nem furdal majd örökké a „mi lett volna, ha” érzés?

Szerintem mindegy lesz, mennyire keresünk jól a szülők által kijelölt munkában vagy mennyire békés, kiszámítható az életünk, ha nem azon a területen helyezkedünk el, amit mi találtunk meg saját magunknak, talán örökké kérdőjelek között vergődünk majd. „Mi lett volna, ha tovább focizom? Mi lett volna, ha inkább pszichológiát tanulok? Mi lett volna, ha mégsem veszem át a családi céget?” – kérdezgetjük magunktól újra meg újra, de válaszokat sosem kapunk majd. Lehetséges, hogy végül mindent meg is bánunk?

Mit adunk tovább a gyerekeinknek?

Ha nekünk mindent előre elterveztek és megszabtak, vajon a mi gyerekeinkre mi vár? Mi is egy életre előre determináljuk az útjukat? Mi sem hagyjuk majd, hogy megtalálhassák magukat, hogy rájöhessenek, mi az, amire vágynak, mi az, ami nekik való, mi az, amiben jók?

Miközben a szüleink által lerakott macskaköveken lépdelünk előre, rengeteg kérdés fogalmazódhat bennünk, az imént felsorolt kérdőjelek listája közel sem teljes. Ti mit gondoltok, szüleink akaratának követése milyen esetleges előnyökkel és hátrányokkal járhat?

További cikkek: