Kísérleti egerek, avagy az osztatlan tanárképzés igazi hősei Téma: Karrier
2013-ban hozták vissza a régi rendszert, a tanárképzés ekkor vált újra osztatlanná. Az általános iskolai tanári végzettséghez 5, a középiskolai tanári végzettséghez pedig 6 egyetemen töltött év szükséges, a BA és az MA többé már nem különül el. Kérdőívvel jártunk utána, hogy vajon működőképes-e az új rendszer.
Minden kezdet nehéz
Az újragondolt képzési forma bevezetése közel sem sikerül(t) zökkenőmentesen. Az első évfolyamok tanulóit bátran nevezhetjük kísérleti egereknek, hiszen rajtuk tesztelik, hogy hogyan kellene működnie az osztatlan tanárképzési rendszernek. 2018-ban végeztek az első általános iskolai tanárok, 2019-ben pedig már az első középiskolai tanárok is kifutnak.
De vajon milyen az oktatás minősége egy olyan képzésen, aminek még nem sikerült definiálnia magát? Milyen a közhangulat az egyetemeken, és vajon hogyan élik meg a diákok, hogy ők a tesztalanyok, sok esetben maguk az áldozatok? Kérdőívünkben többek között ezekre is kerestük a válaszokat.
A kérdőívet 243 tanárszakos hallgató töltötte ki, 127-en budapesti, 116-an pedig vidéki egyetemekről. Kutatásunk reprezentativitását ugyan nem áll módunkban igazolni, ám a közel 250 vélemény semmiképp sem hagyható figyelmen kívül. A beérkezett válaszok többsége végtelenül elkeserítő, ugyanakkor vészjóslóan józanító is. Lehet, hogy az osztatlan tanárképzés sürgős újragondolást igényel?
A top 3 probléma
A kérdőív válaszait tekintve összességében elmondható, hogy az osztatlan tanárképzés még gyerekcipőben jár és több sebből is súlyosan vérzik. A leggyakrabban említett problémák között szerepel a képzés hosszúsága, a többség az 5-6 évet indokolatlanul soknak tartja.
Itt megemlítendő, hogy többen is jelezték, hogy rengeteg a felesleges tárgy, melyeket kihúzva a tantervből könnyen lerövidíthetővé válna a képzés. Többen hiányolták a pedagógiával és módszertannal kapcsolatos tárgyakat is, szerintük a képzés kutatók nevelésére törekszik, óráiknak a tanársághoz gyakran semmi közük sincsen.
A képzés hossza és a tárgyak relevanciája mellett az élmezőnyben végzett az a panasz is, miszerint a tanárképzés közel sem gyakorlatorientált. A tanárjelöltek többsége felfoghatatlannak tartja, hogy gyerekkel először csak a képzés 4.-5. évében kezdenek el foglalkozni.
Érkezett némi pozitív visszajelzés is
A válaszadók csupán 16,5 százaléka adott pozitív értékelést a képzésről. A kitöltők száma és a pozitív válaszok aránya azt mutatta, hogy vidéken az Eszterházy Károly Egyetem, Budapesten pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanulói a legelégedettebbek – vagy legalábbis a legkevésbé elkeseredettebbek.
A pozitív véleményeket vizsgálva elmondható továbbá az is, hogy azok, akik a képzés elején tartanak, derűlátóbbak, mint a képzés vége felé járók. Hogy ez vajon csak a kezdeti lelkesedésnek vagy esetleg az osztatlan tanárképzés évről évre való javulásának köszönhető-e, egyelőre nem tudni. Őszintén reméljük, hogy az utóbbinak.
Számok helyett beszéljenek inkább a hallgatók! A folytatásban osztatlan tanárszakon tanulóktól jót és rosszat egyaránt idézünk. Szakpárjukat, és azt, hogy a képzés hányadik évében járnak, egyaránt közöljük, ám intézményeik nevét az esetlegesen nyakunkba akasztott perek elkerülése végett inkább megtartjuk magunknak. Legyen elég annyi, hogy az ország összes vezető tanárképzési programjából érkeztek válaszok.
Negatív vélemények az osztatlan képzésről
„Egyenlő a katasztrófával. Nincsen kiforrott képzési program, rengeteg felesleges tárgyat tanulunk hosszú éveken át, miközben nincs időnk arra, ami igazán fontos: hogy tapasztalatot szerezzünk a tanítás terén, hogy igazi hús-vér diákokkal találkozzunk.” – Ötödéves, angol és olasz szakos tanárjelölt
„Kritikán aluli. Az angoltudásom csak visszafejlődött, értelmetlen órákon kell ülni, amin már nem tudnak és nem is akarnak újat mondani. A biológia jobb, de indokolatlanul nehéz.” – Ötödéves, angol és biológia szakos tanárjelölt
„A képzésünk a legelhivatottabbakat is elrettenti a pályától.” – Ötödéves, magyar és történelem szakos tanárjelölt
„Az osztatlan tanárképzésben töltött eddigi négy évemet túlzás nélkül elpazarolt időnek érzem, csak azért nem hagytam abba a tanulmányaimat, mert tanítani szeretnék, de ehhez az egyetem nem adott sok kézzel fogható tudást, amit ma tudok, annak nagy részét önszorgalomból tanultam meg.” – Negyedéves magyar és dráma- és színházismeret szakos tanárjelölt
„Hihetetlenül rossz, a negyedik évben a hallgatók kétharmadánál eltörik valami. Bennem is ekörül volt a nagy törés, mikor tudatosult, hogy még mindig van két év, és sehová sem haladunk.” – Ötödéves földrajz és történelem szakos tanárjelölt
„Sajnos nem arról szól, amiről kéne. Abszolút elméleti tudás centrikus, a gyakorlati része szinte egyenlő a nullával. 5. Évemben láttam először gyerekeket egy hatéves tanárképzésen. Szerintem ez mindent elmond.” – Ötödéves földrajz és testnevelés szakos tanárjelölt
„Gyenge, színvonaltalan, alul motivált, megengedő, mocsárba süllyedős, mindenkit felvesznek, azt is, aki teljesen alkalmatlan.” – Másodéves magyar és történelem szakos tanárjelölt
“Egy év múlva papíron is magyartanár leszek. Úgy hagyom el az egyetemet, hogy egy hangot nem hallottam ott Petőfiről és Aranyról. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.” – Ötödéves angol és magyar szakos tanárjelölt
„Maradjunk annyiban, hogy ha újra kéne kezdenem (vagy inkább újrakezdhetném), biztos, hogy nem vágnék bele. A képzés túl hosszú (…) Alig várom, hogy végre vége legyen az egésznek.” – Negyedéves magyar és történelem szakos tanárjelölt
„A nyelvtudásunk az érettségi óta jelentősen megcsappant, ugyanis a nyelvet aktívan nem is használjuk, csak az órákon zajlik idegen nyelven az oktatás.” – Ötödéves angol és német szakos tanárjelölt
„Szívesebben tanulnék a hatodik finnugor nyelvalapjai és hangtörténeti kurzusaim helyett mondjuk valami olyat, ami felkészít arra, hogy hogyan kezeljem a szülőkkel való konfliktusokat, milyen jogaim vannak tanárként, vagy hogy mit kell csinálni egy SNI-s gyerekkel, ha nem figyel az órán.” – Ötödéves angol és magyar szakos tanárjelölt
„Nem tudok pozitív értékelést adni róla. Folyamatos káosz jellemzi az oktatókat, a hallgatók bizonytalanok és nincs egy olyan háttér, ami azt mondaná a számunkra, hogy igen, jó tanárok leszünk. Keveset tudunk, keveset tapasztalunk. Nem vagyok vele elégedett.” – Ötödéves etika és történelem szakos tanárjelölt
„Minősíthetetlen. Átgondolatlan, kidolgozatlan képzés, a mintatantervek olyanok, mintha lottón sorsolták volna ki, melyik tárgy melyik után jöjjön, a hallgatók az alacsony ponthatár miatt inkompetensek (tisztelet a kivételnek), az oktatóknak fogalmuk sincs, mit kéne csinálni, semmit nem várnak el, 0 százalék kihívás teljesíteni a tantárgyakat. Egyáltalán nem készít fel a képzés a tanárságra, ráadásul 6 évig tart (mint az orvosképzés), de minek? Felháborító, életem álma volt tanárnak lenni, imádok tanítani, de soha, de soha nem választanám ezt, ha újra lehetőségem lenne rá, teljesen tönkretesz mindannyiunkat.” – Negyedéves német és történelem szakos tanárjelölt
„6 évből 4 úgy telik, hogy diákot csak a tévében látunk, és a nyelv-és irodalomtudományok sűrűjéből viszont lassan nekünk vághatnának egy doktori címet, olyan mélységekig gyötrődünk vele. Értjük mi, legyen egy tanár művelt, de talán némi módszertan sem ártana, vagy az, hogy olyasmit tanuljunk, amire később szükségünk is lesz.” – Hatodéves angol és német szakos tanárjelölt
„Borzalmas. Indokolatlanul hosszú, átgondolatlan. Semmit nem gondolták át normálisan. Minden szempontból egy katasztrófa. Ha ezt tudom, talán sosem vágok bele a képzésbe. Az alattunk lévők is ugyanígy szenvednek, ugyanezt gondolják, de a véleményét senki sem meri kimondani. Túl sok állami félévet emészt föl, nem diákbarát, alig lehet mellette dolgozni és iszonyúan sok a fölösleges tárgy, egyre több a szigorítás, szinte mindenki elérte már a kiégés-szintet. Már a képzés alatt föladják. Aki nem volt depressziós, az jó eséllyel már az.” – Negyedéves angol és magyar szakos tanárjelölt
Pozitív vélemények az osztatlan képzésről
„Minden rossz ellenére azért az igazán nagyra becsülendő, hogy az oktatóink többsége igyekszik megértő lenni, és meghallgatnia panaszainkat (még ha nem is tudnak változtatnia dolgokon).” – Hatodéves tanárjelölt
„Jó véleménnyel vagyok róla. Némiképp egzotikumnak számít az informatikatanári szakom, tartottam is tőle, de nagyon jó szakemberek foglalkoznak velünk. Kevésbé rohanós tempó jobb lenne persze, de a minőségre és az odafigyelésre nem lehet panasz. Végsősoron pedig ez számít.” – Harmadéves angol és informatika szakos tanárjelölt
„Mindkét szakomon kiváló tanárok vannak, akik mindenben segítenek.” – Másodéves angol és magyar szakos tanárjelölt
„Alapvetően elégedett vagyok vele. Az angol szakon kifejezetten hasznos, életszerű, ugyanakkor szakmailag is igényes óráink vannak. A legtöbb oktató emberileg, illetve szakmailag is inspiráló.” – Harmadéves angol és kémia szakos tanárjelölt
„Szerintem elég jó a képzés. A magyar, ill. a könyvtárkurzusok mellett vannak anyanyelviek és pedagógia-pszichológiaiak is. Szeretem az elméleti anyagokat is.” – Magyar és könyvtáros szakos tanárjelölt
„Szerintem nagyon gyakorlatias, a modern elvárásokra készít fel, modern szemléletet ad.” – Harmadéves ének és matematika szakos tanárjelölt
„Úgy gondolom a fizetés másodlagos, hiszen én azért szeretnék tanítani, hogy együtt gondolkodjunk. Együtt alkossunk. Én lelkes vagyok, és a tanárképzés minősége eddig számomra jó úton halad, segítőkész tanáraim vannak az ELTÉ-n. Szeretem őket, főleg a zenei tanszéken érzem, hogy minden értünk van.” – Elsőéves ének és magyar szakos tanárjelölt
„Eddigi tapasztalataim alapján meg vagyok elégedve a képzéssel. Pár órát középiskolai tanárok tartanak nekünk, azokon az órákon rengeteget tudunk tanulni.” – Másodéves fizika és matematika szakos tanárjelölt
„Az első benyomásaim nagyon jók. Az oktatóim többsége is középiskolai tanár végzettségű, így akár jó tanácsokkal, kisebb praktikákkal is ellátnak minket a pályával kapcsolatban, vagy saját szakmai élményeket mesélnek. A tanárképzés jól szervezett, megfelelő szakmai alapokat biztosít, több pedagógiai-pszichológiai témájú óránk is van.” – Elsőéves biológia és földrajz szakos tanárjelölt
„Pécsen igen jól szervezett a tanárképzés. Felkészült, türelmes és nem csak szakmailag de emberileg is kitűnő tanároktól tanulhatunk.” – Másodéves angol és fizika szakos tanárjelölt
A rendszer fejlődni akar
Kétségtelen: minden kezdet nehéz. Nem kivétel ez alól egy újonnan induló képzési forma sem. Az osztatlan tanárszak jövőjét illetően állandó jelleggel zajlanak a tárgyalások, hiszen a tanárképző központoknak sem céljuk még több szenvedő generációt nevelni. Remélhetőleg pár éven belül rendeződik is a helyzet.
No de, hogy mi lesz azokkal, akik már nem élvezhetik a normalizálódás gyümölcsét? Őket sajnos senki sem kárpótolhatja, de az önéletrajzukba legalább beírhatják, hogy 6 éven át kísérleti egerek voltak – és hogy túlélték.
Mert túl fogjuk!
„Ezúton is kitartást kívánok minden sorstársamnak!” – Ötödéves angol és magyar szakos tanárjelölt