Levél a 35 éves énnek Téma: Karrier

A minap azon gondolkoztam, mennyire rémisztő a tervszövögetés. Mi van, ha nem sikerül, mi van, ha elbukunk, mi van, ha mindent elrontunk? Már az újévi fogadalmak listáját is félve olvassuk vissza az év végén, hát mégis hogyan lehetne így terveket szőni a hosszú távú jövőre nézve?

Hiába, minden aggodalmat félre kell tennünk, mert tervek nélkül csak lebegnénk az éterben, mint Sandra Bullock tette a Gravitáció-ban. Szükségünk van arra, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé, még akkor is, ha ezek ijesztőek vagy frusztrációt szülnek. Arra invitáltam pár szerzőnket, hogy fogalmazzanak meg egy levelet a jövőbeli énjüknek, hogy velem együtt gondolkodjanak el azon, hogyan látják magukat 35 évesen.

Egyébként tudtátok, hogy a FuturMe nevezetű oldalon keresztül tehettek róla, hogy igazából meg is kapjátok a jövőbeli éneteknek címzett üzenetet?

Kedves 35 éves Roland!

Ajánlom, hogy amikor ezt a levelet olvasod, a kis családoddal legyél, bolondos kiskölkökkel körülötted és a kedveseddel, akit a világon a legjobban szeretsz! Szerintem boldog vagy, mert megtaláltad a helyedet a sportban és abban dolgozol, amit a világon a legjobban szeretsz. Remélem, hogy a sportkarrieredre is nagyon boldogan gondolsz vissza, és a srácokat is segíted a sportra nevelni (de azért nem viszed túlzásba)! Remélem, nincs nagy sörhasad, mert ha igen, akkor ezután a levél után irány egy kicsit edzeni!  Egy jó tanács a végére: mindig maradj olyan, amilyen fiatalon voltál, sose felejtsd el, hogy kell bolondozni, viccelődni és szeresd azokat, akik ott vannak melletted, illetve tartsd össze a Huligánokat!

Kedves 35 éves Sztella!

Amikor ezt a levelet írtad, azt gondoltad, hogy ez hülyeség, mert a jelen pillanattal se tudsz megküzdeni és elméletben király tanácsokat tudsz adni, de pont leszarod úgysem ültetsz át semmit a gyakorlatba, ha rólad van szó. De ezt csak a pillanatnyi dühöd mondatta veled, mert egy hetet ültél ezen a kérdésen és nem tudtad összeszedni a gondolataidat. Tehát…
Remélem, hogy leszoktál a dolgok túlkombinálásáról, jobban a jelenben élsz és a saját dolgoddal foglalkozol! Tudod, majd akkor törődj mindennel, amikor már szembe kell nézned velük – a spekulálás felesleges energiapazarlás. Remélem letettél róla, hogy megfelelj mindenkinek és remélem rászoktál arra, hogy magabiztosan nyilvánulj meg, ne úgy, mint egy parketta alól kikandikáló pelyhedző nyúlgyerek. Remélem, még edzel (amikor 23 évesen edzettél, baromi jól érezted magad) és remélem volt legalább egyetlen olyan hülye cserepes bazsalikom, amit nem nyírtál ki 2 héten belül. Remélem, megtaláltad a hivatásodat – de azért emlékezz, nem voltak ezzel kapcsolatos elvárásaid magaddal szemben. Na jó, de, az, hogy legalább indulj el valamilyen irányba.
Engedd el a skatulyáidat, légy őszinte és… szeress! Ez a kulcs és a megoldás mindenre. 2018 telén legalábbis így gondoltad.

Kedves 35 éves Kinga!

Ugye letettél már arról, hogy állandóan a hibáidat lásd? Ugye, le? 23 évesen még azt mondom elmegy, hisz az ember még formálódik és keresi önmagát, sőt, befolyásolható is, de 35 éves korodra remélem már pontosan tudod, hogy mennyit érsz a sok tökéletlenséged ellenére is. Na de…

Huszonévesen nem fogalmaztál meg semmilyen materiális álmot, sem előre determinált házassági időpontot, sem kölyökszámot. Egyetlen egy darab életcélt állítottál magad elé: boldognak lenni. Se többet, se kevesebbet. Szóval, te ott, 35 éves Kinga, tedd fel magadnak a kérdést: boldog vagy? Őszintén felelj rá! Ne csalj! Boldog vagy? Ha igen, akkor legyenek bármilyenek is a körülményeid – bármilyen furcsa, nem megszokott, vagy épp átlagos -, akkor a 23 éves éned most megölel. Ha a válaszod nem, akkor is megölel. Viszont akkor változtatnod kell. Szereted a kliséket, szóval most is mondok egyet: még 50 évesen sem késő változtatni.

Remélem a 2-3 havonkénti külföldi kiruccanásokat nem felejtetted el. Ha mégis, még a mai nap venned kell egy repjegyet!

És a legfontosabb: ne felejtsd el ezt a levelet elolvasni a 35. születésnapodon.

Kedves 35 éves Fruzsi!

Félek levelet fogalmazni neked, nehogy aztán összetörj, mint Marshall tette az Így jártam anyátokkal-ban, csak mert nem maradt zsákoló bajnok és nem lett drága autója, ahogyan azt gyerekként remélte. Szeretném, ha tudnád, hogy ha boldog vagy, teljesen mindegy, mennyiben tér el az életed attól, ahogyan azt huszonévesen elképzelted. Viszont ha most nem vagy sem boldog, sem pedig elégedett, azonnal szedd össze magadat! 23 évesen szentül hittél abban, hogy minden ember a maga sorsa kovácsa és mindenki csak magán segíthet, hidd el, most sincs ez másként!

23 évesen arra vágytál, hogy 35 évesen már többgyermekes édesanya legyél, rengeteg vízummal az útleveledben és izgalmas emlékkel a szívedben. Szerettél volna tanítani és írni egyaránt, szeretted volna megtalálni az utadat a különböző szakmáid között, szerettél volna valami sajátot létrehozni, egyébként ezt a levelet is életed első működő vállalkozásának, a 20on-nak írtad. Remélem, teljesültek az álmaid és szőttél újakat is! Azt is remélem, hogy még mindig tudod, mik az igazán fontos dolgok az életben: az emberi kapcsolataid, a családod és a barátaid. Remélem nem felejtetted el, hogy a pénz továbbra is csak a felszínen számít értéknek!  UI.: Remélem megtanultál főzni!

Ti mit üzentek magatoknak?