Megéri híresnek lenni?

A 21. században, ahol színészek, zenészek, modellek és influencerek uralják a közösségi médiát, sokaknak megfordul a fejében, hogy milyen volna híresnek lenni. Vágyunk a figyelemre, a rivaldafényre, a likeokra és a pénzre, de vajon megéri mindez?

Mit mondana Avicii, Kurt Cobain vagy Chester Bennington?

Sokan vágnák most rá hangosan, hogy „NEM”, ha még tehetnék, de sajnos sok híresség már nincs közöttünk. Saját akaratukból úgy döntöttek, inkább vetnek véget életüknek, mintsem reflektorfények között éljék le azt.

Kurt Cobain, Janis Joplin és Amy Whinehouse például mind tagjai a „27-esek klubjának”, mely olyan zenészekből áll, akik rejtélyes módon hunytak el 27 éves korukban. A fiatal sztárok halálának okai legtöbbször a túladagolás vagy az alkoholmérgezés, az viszont nem zárható ki, hogy ne szándékosan lőttek volna túl a célon.

A tavalyi nyár egyik legsokkolóbb híre a Linkin Park frontemberének, Chester Benningtonnak az öngyilkossága volt. A híres énekes már fiatalon kábítószer- és alkoholproblémákkal küszködött, melyen valószínűleg a hirtelen jött hírnév sem segített sokat. A rocker 41 éves korában akasztotta fel magát és távozott el végleg az élők sorából.

Idén tavasszal több millió rajongó és a zeneipar legnagyobbjai maradtak szavak nélkül, amikor a híradásokat elárasztotta Tim Berg, ismertebb nevén Avicii halálhíre. A csupán 28 éves DJ és producer ereit felvágva döntött úgy, hogy jobb lesz neki valahol máshol, ahol nem ismerik a nevét.

Miért gondolták, hogy nem jó híresnek lenni?

Az idő előtt életüket vesztő hírességek listája kimeríthetetlen, írhatnánk még Marilyn Monroe-ról és Rick Genestről is, de most inkább vonjunk le egy-két tanulságot történeteikből.

Híresnek lenni csábítónak tűnhet, hiszen nincsenek anyagi gondok, a nevünket mindenki ismeri és több millióan rajonganak is értünk. Mégse higgyük, hogy ennyi emberrel maguk körül nem érzik magukat piszok magányosnak a sztárok. Mert ugyan lehet, hogy sokan tudják, kik ők, de így még nehezebb igazi, értékes emberi kapcsolatokra szert tenniük. Képtelenség kiszűrni, ki van velük a pénz miatt és ki a valódi értékeik miatt.

A legtöbb öngyilkos hírességnek bizony letagadhatatlan múltja van a bódítószerekkel. A függőségek áldozataivá váltak, melyek teljesen átalakították gondolkodásukat és ítélőképességüket. Többé már nem ők irányították sem a testüket, sem pedig a lelküket. Nagyon úgy fest, szerek nélkül mégsem érezték úgy, hogy a hírnév elviselhető lenne.

Tisztán látszik, hogy híresnek lenni korántsem akkora buli, mint hisszük. Önmagában nem boldogít sem a pénz, sem a kábítószerek, sem az alkohol, sem pedig a népszerűség. Jómagam azt kívánom, csak olyanra vetüljön rivaldafény, aki elég erős ahhoz, hogy elviselje annak melegét.

További cikkek: