Melyik a rosszabb: fizikai vagy érzelmi megcsalás?

Ha felmerül a hűtlenség témája, elsősorban fizikai megcsalásra gondolunk: egy csókra vagy pedig szexuális együttlétre asszociálunk. A megcsalás fogalma azonban ennél jóval szélesebb skálán mozog, két fő típusa különíthető el: az érzelmi és a fizikai félrelépés. Mindegy, hogy melyik fajtáról legyen szó, mindkettő kőkeményen megtöri a monogám kapcsolat békés rabigáját. A kérdés viszont az, hogy melyik a fájdalmasabb: ha testileg csalják meg az embert, vagy ha érzelmileg?

Fizikai félrelépés

A klasszikus megcsalás fogalmát nem kell ragozni: mindenki tudja, hogy mi az – noha határai ködösek. Egyén válogatja, ki mennyit tolerál: van, aki a csókot is megcsalásnak számítja, de van olyan is, aki csak a szexuális aktust tekinti félrelépésnek. Nincs belső kötődés, csak nyers szex (vagy csók). Ekkor szokott elhangzani a jól ismert mentőöv: „De hát nem éreztem semmit!”

Egyáltalán nem hiszem azt egyébként, hogy a hűtlenség csak pillanatnyi elmezavar lenne – még a fizikai megcsalásnál sem. A hűtlenség ott van abban az üveg borban, abban a kölcsönösen táplált szimpátiában, az ártatlan viccekben, a szűzies flörtökben és a titkos érintésekben. Ez már nagyon-nagyon sok pillanat. Nem akkor kell hős macsóként behúzni a kéziféket, ha már az ágynál állunk, hanem még azelőtt, hogy a játszma elkezdődne.

Lelki hűtlenség

Az érzelmi megcsalás – a fizikaival ellentétben – nem feltétlenül jár együtt szexuális viszonnyal. Sőt. Az érzelmileg hűtlen fél egy harmadik fél iránt táplál mélyebb érzéseket, lelkileg is többet ad magából, mint párjának. Vele osztja meg érzéseit, titkait és gondolatait. Egyre többet gondol érzelmi szeretőjére, egyre inkább kötődik hozzá. Ebben az esetben hiába van mellettünk párunk, azt érezzük, hogy nem kapjuk meg 100 százalékosan: teste velünk van, de személye nincsen. Noha papíron nem történt megcsalás, valahogy úgy érezzük, mégis.

Melyik a súlyosabb?

Most, hogy bemutattam mindkét típusát a megcsalásnak, el kellene tudni dönteni, melyik a fájdalmasabb: ha partnerünk szexuálisan csal meg, vagy ha érzelmileg (a testiséget mellőzve)?

Kétségtelen, hogy mindkettő pokolian fáj, éget, csíp, mar, és hirtelen a saját nevünket sem tudjuk. Jómagam azt vallom, hogy rosszabb, ha szerelmi megcsalás történik, mintsem ha maghullatós félrelépés. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az evolúciós ösztönökre hivatkozva majd megveregetem a partnerem vállát, és mosolyogva ennyit mondok: „Nem tehetsz róla Szívem, ez csak az ösztönöd volt, a génjeidben van.” Nem, így is, úgy is repülne, de ha szeretek valakit, jobban fájna, ha tudom, hogy mást szeret, hogy máshoz van közelebb, mintsem ha csak a lenti agya irányította volna.

A hűtlenség tehát nálam nem fizikai síkon kezdődik, hanem már mentálison. Bárki, bármit mond, az érzelmi megcsalás számomra ugyan olyan szintű, mint a szexuális – még akkor is, ha nem történik testi kontaktus. Sokkal fájdalmasabbnak, léleknyomorgatóbbnak gondolom azt, ha szerelmünk valaki máshoz kezd el kötődni lelkileg. Csak képzeld el a szituációt: noha tudod, hogy párod nem csalt meg úgy, látod, hogy problémáját, titkait, gondolatait egy másik személlyel osztja meg szívesebben, és hozzá fordul, ha baj van.

Na de mégis, melyik a súlyosabb? Szerintem az érzelmi. És a legszomorúbb az, hogy az érzéseinkért nem vagyunk felelősek.

További cikkek: