Mikor érdemes felhagyni a bulizással? Téma: Énidő

Paradox módon a húszas éveink eleje az az időszak, mikor felhőtlenül meg tudjuk élni a fiatalságunkat, kitombolni magunkat és a lehető leginkább a mának élni, esetenként akár kimaxolni a Carpe diem!-életérzést, de egyúttal ebben az időben nagy is a vállunkon a nyomás, hiszen most alapozzuk meg a karrierünket és a jövőnket. Az egyensúly megtalálása e két pólus között sokszor nem könnyű és magától értetődő dolog. Mégis, mikor érdemes levenni a lábunkat a gázpedálról és kicsit átkapcsolni? Le kell egyáltalán venni teljesen vagy a kettő megfér egymás mellett? Saját tapasztalataimat rágtam át egy kicsit, hogy megosszam veletek.

Új élet, új szokások

Azon szerencsések közé tartoztam, akik a gimnáziumi barátaival együtt költözött be egy budapesti, belvárosi lakásba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. A vidékről érkezett srácok tipikus esete volt ez. Csak néztünk, hogy itt minden és mindenki pörög és buli van minden este. A beköltözéskor persze nem is volt kérdés, hogy igen, belevetjük magunkat a nagyvárosi éjszakába és végre kötöttségektől mentesen, immár a saját szabályaink szerint járunk szórakozni. Nem volt külső kontroll, az egyetemi megmérettetések még, a szülői ház szabályai már távol voltak, így rajtunk állt, milyen bulizási szokásokat alakítunk ki. A szabály pedig az volt, hogy a mának élünk.

Amikor valamin változtatni kell

Igen ám, csakhogy végül is az egyetemért mentünk a fővárosba, tehát valami eredményt ott is produkálni kéne. Meg aztán az sem egy nagy életpálya, hogy minden este megy a parti, aztán igazából merre is tartunk? Mikor volt utoljára olyan, hogy nem pörögtünk és csak úgy eltöltöttünk egy estét magunkban, hogy kicsit átgondoljuk ennek a nagyon intenzív időszaknak a történéseit? Mivel ezekre a kérdésekre nem volt túl biztató a válaszunk, ezért egyértelmű volt, hogy valamin változtatnunk kell, ha nem akarunk ebben ragadni. És itt jött el egy olyan pont, amikor nagyon számít, hogy valaki milyen emberekkel él együtt. Ugyanis leültünk, átdumáltuk a dolgokat és mivel mindenki azon az állásponton volt, hogy kicsit azért vissza kéne venni, ki tudtunk alakítani egy olyan rendszert, amiben helye van a szórakozásnak is, de mindenki tud haladni és fejlődni a tanulmányaiban, karrierjében. Szuper volt, hogy mind átláttuk a helyzetet és partnerek voltunk abban, hogy mind a saját, mind a másik életét előre mozdítsuk.

Nem kell a végletekbe esni

Talán a legfontosabb azt szem előtt tartani, hogy mi az, ami az én aktuális életrendembe belefér és mi az a mennyiségű buli, amiben még nem vesztem el önmagam a folyamatos pörgés és zaj közepette. Mert bulizás címszó alatt nem arra kell feltétlenül gondolni, hogy minden este szétcsapjuk magunkat, épp elég, hogy az állandó társasági élet következtében nincs elég idő a munkánkra, tanulmányainkra és legfőképp magunkra. Én úgy gondolom, hogy minimális önismerettel és önreflexióval megtalálható az az egyensúly, mikor a társasági élet, amely lássuk be, az egyetem elején igen kiemelkedő jelentőségű legtöbbünk életében, harmóniába kerül más fontos életterületekkel. A címben feltett kérdés tehát egyértelmű választ nem fogok adni, talán csak annyit, hogy felhagyni nem érdemes, folyton felülvizsgálni a kérdést annál inkább.