Mire figyeljen a jövő generációja? Téma: Karrier
Hogyan kellene felkészíteni magunkat és gyerekeinket a jövő változásaira? A jövő generációjának milyen típusú ismeretekre lesz szüksége a 22. században? Létezik, hogy a köz- és felsőoktatásban tanítottak jelentős része irreleváns lenne pár évtized múlva?
Igen, létezik… Épp ezért: kritikus gondolkodás!
Míg régen az információ ritkaságnak számított, most, a 21. században már a hamis adatok aranykorát éljük. Egy kattintásra vagyunk mindentől és mindenkitől, sokkal nehezebb minden szembejövő információnak utánanézni; könnyebb az utánajárást, a kritikus gondolkodást mellőzni. Yuval Noah Harari kifejti könyvében, hogy az információk bemagoltatása helyett az értelmezés elsajátítását kellene előtérbe helyezni: meg kell tanulni a lényeges és lényegtelen közötti különbségtételt. Ez ugyan triviálisnak hangzik, mindennapi alkalmazásával mégis sokunknak meggyűlik a baja.
De akkor mit kellene tanítanunk/tanulnunk?
Nem az adatok visszaböfögésére kellene megtanítani a fiatalokat, hanem az önálló vélemény és gondolkodás elsajátítására. Sok szakértő a „négy K”, vagyis a kritikus gondolkodás, a kollaboráció, a kreativitás és a kommunikáció tanítása mellett teszi le voksát: állítják, hogy az iskoláknak ezen képességek fejlesztésére, ápolására kellene irányulnia. De ugyanilyen fontos a flexibilitás, a változások rugalmas kezelése, hiszen ahhoz, hogy a rohamtempóban változó világtól ne maradjunk le, rendszeresen újra kell alkotnunk önmagunkat.
Nincs folytonosság, nincs stabilitás!
Akár 40, 50 éves korunkban is folyamatosan újra kell alkotni magunkat akár egymástól teljesen eltérő ismeretek megszerzésével. A 21. században már nem engedhetjük meg magunknak a stabilitást, mert az csak a változó világgal szembeni lemaradás rizikófaktora.
De akkor kire/mire kellene támaszkodni?
Egy változó világban a mentális rugalmasság és az érzelmi egyensúly a két legfontosabb tulajdonság. Az iskolákban azonban ezen készségek megtanítása jóval nehezebb, mint a képletek és az évszámok bemagoltatása.
Ha nem az oktatási intézményekre, akkor a szülőkre kellene hallgatni?
Kétségtelen, hogy szüleink rengeteg hasznos tanáccsal szolgálhatnak, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy mostani tizenéves és egy felnőtt ember két teljesen különböző világban szocializálódott. Ugyan jót akarnak, segíteni, támaszt nyújtani, de már nem értik/látják úgy azt a világot, amibe meggondolatlanul rohanunk bele, és amit mi, a fiatalok is csak kapizsgálunk.
És mi a helyzet önmagunkkal?
Ez már jobban hangzik! Azt azonban ne felejtsük el, hogy míg „magunkra” hallgatunk, lehet, hogy valójában külső manipulációkra, agymosásokra figyelünk. Az önismeret tehát a kulcs, ez a legfontosabb, de egyben legnehezebben elsajátítható “tulajdonság” napjainkban.