Ne üljünk a langyos vízben! – Hová tűntek az igényeink?

Az igényeink eltévedtek valahol az éterben, mindig oda mennek, ahova nem kéne. Leadjuk itt-ott, megelégszünk amott, máshol meg már nem is keressük. Mindannyian érezzük, hogy jobban oda kellene figyelnünk a valódi értékekre, de valahogy mégsem azok dominálnak – vagy csak nagyon ritkán. Mondanivaló nélkül beszélünk, szeretet nélkül “szeretkezünk”, éhség nélkül eszünk, és valódi érdeklődés nélkül érdeklődünk . Persze ne felejtsük el: szörnyülködhetünk a megváltozott a világon, de észre sem vesszük, hogy azért mi is változunk. Na de a világ olyan, amilyenné mi, emberek tesszük, vagy pedig az ember olyan, amilyen a világ körülötte? Filozofikus eszmefuttatásokat befejezve, csapjunk bele a közepébe!

A biztonság igénye

Természetes, hogy senki sem akar fejveszett rohanni a ködös bizonytalanságba, de az ez elől való görcsös menekülés sem egészséges. Átlendültünk a ló túloldalára: olyannyira féltjük magunkat az átmeneti kellemetlenségektől és az ismeretlentől, hogy egy buborékban élünk. És létezik az a védőburok, ami már árt. Abból a burokból próbáljuk meglátni, megérteni és megváltani a világot, abból a burokból nem értjük, hogy miért nem változik semmi, vagy hogy miért csak rosszabbodik; onnan kommunikálunk a külvilággal, onnan valljuk be cinikusan, hogy ezt lehet másképp kellett volna. Pedig csak ki kellene pukkasztani azt a láthatatlan buborékot. A félreértések elkerülése végett, nekem is jó sok időmbe telt. De kipukkasztottam, mert ki akartam.

Ha legszívesebben otthagynád az egyetemet, mert úgy érzed nem is érdekel, akkor merj kilépni és hozzákezdeni valamihez, amit már nem fogsz időrablásnak érezni. Ha szakmát szeretnél váltani, tedd meg! Még akkor is, ha ezzel úgy érzed kidobnál x évnyi tanulást az életedből. Ne légy az az ember, aki hosszú hónapokon, éveken át, minden egyes nap eldönti, hogy másnap felmond. Ha egy másik országban szeretnél új életet kezdeni, tedd meg! Különben mindig ott fog lebegni a levegőben a “mi lett volna, ha” kérdés. Ha ki szeretnél lépni a már 6 éve tartó kapcsolatodból, tedd meg! A megszokás-kapcsolatnak semmi értelme. Igen, ismét előről kell kezdeni mindent, de hidd el, hogy a javadat fogja szolgálni.

Az ember okkal vágyódik valami iránt, elnyomni semmiképp sem szabad. Ha elnyomjuk, mindig csak arra fogunk gondolni, ami épp nincs, vagy épp nem jó. Valljuk be, sok ilyen ember van, igaz? Csak ők nem merik megtenni azt a lépést, amit te meg fogsz merni.

Ezért érdemes kilépni a kényelemközpontú világunkból

Az emberek többségére igaz, hogy nem szeret kockáztatni. Lehet inkább azt kellene mondani, hogy nincs igényünk a kockáztatásra. Be kell valljam, tényleg kényelmesebb a langyos vízben ülni, ugyanis se nem túl meleg, se nem túl hideg. Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy akkor mégis miért változtassunk, ha pillanatnyilag pont megfelel. Hát, az a víz nagyon gyorsan ki fog hűlni ha semmit sem csinálunk vele, és az nem lesz kellemes érzés. Akkor már csak arra fogunk tudni gondolni, hogy egyre hidegebb, egyre rosszabb, változtatni kellene – de már kezdünk hozzászokni a hideghez.

Változtatni kellene, nem pedig megelégedni, elfogadni, beletörődni, majd pampogni. Ha körülnézek magam körül, az emberek 60-70 százalékának ez az élete. Egy már szinte abnormális módon kényelemközpontú világot élünk, minden szempontból. Engem mindig is lenyűgöztek azok az emberek, akik cselekednek, akik egyből megoldási alternatívákon kezdenek el agyalni, akik nem az “ez van, panaszkodjunk” filozófia mentél élik életüket, és akik nem csak annyit csinálnak, hogy pont elég legyen.

A “pont elég”  igénye

És ezzel el is érkeztem egy újabb népbetegséghez. Tökéletes egyensúllyal lavírozunk a “pont elegek” között. Van olyan ismerősöm, akinek pont az a munkája, amit még épphogy elvisel. Van olyan barátnőm, aki pont annyira szeret, ami még nem veszélyes. Láttam már embereket, akik csak annyit tettek bele egy kapcsolatba, hogy még pont életben maradjon. Jómagam pedig, réges régen, annyira mozdultam ki a komfortzónámból, hogy még pont vissza tudjak menni.

Nesze neked, langyos víz!

 

 

További cikkek: