Nem az időzítés a rossz, hanem maga az ember Téma: Psziché

Ki ne ismerné Robin Scherbatsky, az Így jártam anyátokkal egyik főszereplőjének eszmefuttatását, mely így szól: “Ha van kémiátok, akkor már csak egy dologra van szükségetek. Az időzítésre. De az időzítés baszakszik.” Néha tényleg olyan, mintha baszakodna. Jogosan gondoljuk, hogy egy jó nagy adag szerencse kell ahhoz, hogy két ember a megfelelő helyen és időben szeressen egymásba úgy, hogy a körülmények ne szóljanak be a dolgok alakulásába.

Az időzítés lenne a harmadik fél a párkapcsolatban?

Mivel annyira szeretnénk hogy működjön, hajlamosak vagyunk az időzítés hibáztatására. Mégis hányszor futott végig az agyunkon, hogy egy másik időzónában, egy másik helyen, másmilyen körülmények között még működhetett volna a kapcsolat? Az időt és a körülményeket hibáztatjuk, majd hasonló jolly joker gondolatok születnek bennünk:

“Egyszerűen csak rosszkor találkoztunk. Pár évvel később már nem lettek voltak ilyen problémáink.”

“Még nem élte ki magát, időt kellett volna hagyni.”

“Nem volt még túl az előző kapcsolatán.”

“Még nem álltam készen az elköteleződésre.”

“Közvetlenül a külföldre költözése előtt találkoztam vele.”

“Akkor még egyikünk sem állt készen egy párkapcsolatra.”

“Hiába éreztük mindketten azt a bődületes szikrát, mindkettőnk kapcsolatban volt.”

“Ha nem az életem egyik legnehezebb szakaszában sétált volna be az életembe…”

A keserű igazság: nem az időzítés a rossz, hanem maga az ember

Nem hiszem, hogy a sikeres párkapcsolat titka a megfelelő kémia és a pontos időzítés kombinációja lenne. Ideje szembenézni az igazsággal és befejezni az önámítást, ugyanis nincs olyan, hogy rossz időzítés – se tökéletes időzítés. A dolgok mindig zavarosak lesznek: mindig lesz mit feldolgozni, csinálni, felfedezni, magunkba rendet rakni, valamire időt és energiát szánni. Nincs olyan, hogy minden klappol. És nem, az időzítés nem az élet kegyetlen játéka, amelyben egymásnak rendeltetett személyek szétszakítása történik. Mindig annyi idő van, amennyi jár. Mindennek annyi rendelt ideje van, amennyi kell.

A “rossz időzítés” nem más, mint egy ócska humbuk

Azok az emberek, akikkel pont “rosszkor” találkoztunk, egész egyszerűen csak a rossz emberek voltak. A megfelelő emberek időtlenek. Időzítéstől és körülményektől függetlenül, mindig a megfelelő emberek lesznek. Nem számít, hogy 3 évvel később vagy 5 évvel korábban, Erasmus előtt vagy után, depresszió előtt vagy közben, kapcsolat alatt vagy közvetlenül szakítás után – ha ő az, aki kell, eszünkbe se jut az időzítéshez és a körülményekhez nyúlni kapaszkodónak.

És ez fordítva is igaz.

Legyünk őszinték: a “nem jó időzítés” nagyjából azt jelenti, hogy nem mi vagyunk azok, akit akarnak. Talán csak azok mondják ezt, akiknek nem tiszták az érzéseik, és akik tudják, hogy nem kellünk eléggé.

Vagy nem ők azok, akiket mi akarunk.