Ő, Én és a Marihuána

A mi kis kapcsolatunk egy ígéretes Tinder pöccintéssel kezdődött. Teltek a hetek, hónapok, sorra jöttek a jobbnál jobb randik. Megismertük egymás családját, barátait. Olyan tökéletesen kerek volt minden. A világjárvány idejére még az összeköltözést is kipróbáltuk.

Aztán borult a bili. Több, mint egy év után derült ki, hogy ebben a kapcsolatban hárman vagyunk. Én, Ő, meg M. M. egy édeskés illatú, a szerelemtől pupillát tágító, rejtélyes nőszemély. Ő a Marihuána.

A párom a zuhanyzóban bújt össze titokban a kedvesével. A megcsalás még azon az éjszakán nyilvánvalóvá vált számomra, és ő is tisztában volt a lebukással. Másnap szerelemtől ittasan próbált magyarázkodni, ugyanakkor a kettejük közti szoros kapcsolatot tagadta. Sírtam, kérleltem, csomagoltam és elhagytam a hűtlenség színhelyét.

Pár nap múlva, egy békülésnek induló, hosszú beszélgetés után sok mindenre rádöbbentem. Közénk állt az az aljas szer, befészkelte magát az életünkbe, és én túl későn vettem észre. Utólag persze okos az ember lánya, utólag mindent meg tud magyarázni. A füvet okoltam mindenért, és talán ez megalapozott is volt.

Kapcsolatunk elején volt olyan találkozónk, amikor megkínált M. szerelmével, de én felháborodva visszautasítottam a csábító csók lehetőségét. Csábító és ijesztő volt egyszerre. Alkoholt ugyan szoktam fogyasztani, de ilyesfajta tudatmódosító szereket nem használtam még. Csábított, mert új volt számomra és ismeretlen, de ijesztett, mert nem tudtam, hogy milyen hatással lesz rám. Ott akkor ezt a témát nem erőltettük tovább, nem próbáltam ki.

Aztán szép lassan kiderült, hogy egy bizonyos baráti társasággal bulik alkalmával fogyasztanak marihuánát. Rendben, évente 1-2 alkalommal belefér. Fegyelmezett és megbízható társaságnak tűntek, olyanoknak, akik tudják, hogy hol a határ. A párom habzsolta az életet, de maximálisan megbíztam benne.

A nyár közeledtével egyre többet andalogtunk fűmámoros fiatalok között különböző parkokban. Sokszor feljött a téma, beszéltünk róla, majd vita lett a vége, hogy ez mégis miért rosszabb, mint az alkohol. Soha nem tudtam megmagyarázni az álláspontomat, mindig alul maradtam.

Ezt a csatát elvesztettem Marihuánával szemben. Ő nyert, és a győztes mindent visz. Szerelmet, jövőképet, naivitást.

Függőt szerettem. Egy húszas évei végén járó férfit, aki nem volt tisztában a függőségével. Eljutott odáig egy-egy buli alkalmával, hogy tömény alkohollal keverte a kenderkét. Már nem csak a biztonságos négyfal között, hanem a városi forgatagban is nyugodtan szippantott. Megesett egyszer, hogy az extázist tabletta okozta. Volt, hogy randevút lemondva nekivágott az éjszakának, hogy a zöldségesnél árut vegyen. Az otthon termelt fűszernövények között simán elfért pár gyanús zöld levélke is. Lázas betegként pedig kiváló gyógyszernek bizonyult számára. Az elfogadott évi 2 adagból heti több lett.

Homokba dugtam a fejem, vagy más sem vette volna észre?

Szerelemmel szerettem egy férfit, aki lehet, hogy egész kapcsolatunk alatt nem is önmaga volt. Féltette a saját énidejét, a barátait Tőlem. Nem kért segítséget, boldogtalanul élte fűbe burkolózott életét mellettem. Így voltunk hárman, én, ő és M.

További cikkek: