Pár indok, amiért el akarom hagyni az országot (még ha nem is örökre)

Nem gondolom, hogy külföldön egy boldogabb élet vár rám jobb lehetőségekkel, és azt sem, hogy a határon túl minden pazarabb. Nem menekülök a múlt elől, büszke vagyok arra, amit eddig elértem, igaz barátaim és támogató családom van. Budapestnél szebb várost még nem láttam, és a savanyú magyar mentalitás sem hergel már fel – kicsit későn, de megtanultam kezelni. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mégis miért költöznék ki szívesen legalább jó pár hónapra – ha nem többre?

Felteszem a kérdést…

…mennyire használható az a nyelvtudás a való életben, amiről papírja elméletileg szinte mindenkinek van?

Négy fal között az iskolapadban, éveken át tartó idegennyelv-órák. Fele annyit sem ér, mint egy huzamosabb időtartam egy olyan környezetben, ahol nem beszélik az anyanyelvedet. A való életben is használható nyelvtudás az, ami ér is valamit. Ezt a nyelvtudást akarva akaratlanul, de magunkra szedjük a külföldön eltöltött pár hónap – vagy év – alatt.

…hogyan változnak meg azok az emberek, akik belevágnak az ismeretlenbe?

Létezik két olyan képesség, amelyeknek köszönhetően már nem érhet senkit sem kellemetlen meglepetés: a szokatlanhoz való hozzászokás és a magabiztosság a bizonytalanságban. Minden embernek, legalább egyszer az életben, ki kellene zökkennie az elfásult monotonitásból és a biztonságos komfortzónából, mert ha valami, ez biztosan ad egy hatalmas pluszt. Idegen nyelven, szokatlan környezetben és ismeretlen emberek között kell eddig talán még fel sem merülő helyzeteket megoldani. Hiszem, hogy a már szinte kényelmetlen, frusztráló állapot nem ad más lehetőséget, mintsem hogy megoldják őket.

…vajon hányan tudják, hogy mire képesek teljesen, de teljesen egyedül?

Családtól és barátoktól távol, járatlan környezetben, csakis kizárólag magunkra hagyatkozva – a világunk mégis nagyobb, mint valaha. Nem ironikus? Valószínűleg sosem lehet teljes mértékben felkészülni arra, hogy most aztán tényleg egyedül leszünk. Amikor pedig tényleg egyedül vagyunk, akkor fogunk rádöbbenni, hogy valójában nem is vagyunk. Az biztos, hogy ettől a pillanattól kezdve már nem fogunk másik embertől függni.

…és ha mindenki csak azt hiszi, hogy ismeri önmagát?  

Az új élethelyzetek miatt az ember olyan dolgokat is megtudhatunk magunkról, amiket valószínűleg eddig nem is sejtettünk. Új kihívások, kalandok, problémák és örömök érnek minket, és ezeknek köszönhetően felszínre törnek az eddig elnyomott, nem is ismert részei a személyiségünknek.

Tényleges önismeret garantálva, másképp fogunk nemcsak a világra, de magunkra is nézni.

További cikkek: