Problémák, amiket csak mi, huszonévesek érthetünk

Huszonévesen, nagybetűs Életünk küszöbében állva olyan nehézségek ütik fel a fejüket, amik eddig gondtalan kamaszkorunkból hiányoztak. Úgy érezzük, másodperctöredékek alatt lettünk elválasztva az édes és felelőtlen éveinktől. Ekkor olyan problémákkal is meg kell küzdenünk, amiket lehet csak mi, fiatal felnőttek érthetünk meg igazán.

Munkát találni nem olyan egyszerű, mint gondoltuk

Foggal, körömmel, évekig güriztünk a diplománkért, majd kíméletlenül fejbe kólintottak azzal a ténnyel, hogy gyakorlatilag ez csak két plusz sorral jelent többet az önéletrajzunkban. Megszerzett diplománk semmit sem fog elmondani arról a tudásról, amit éveken át tömködtünk a fejünkbe. Több ezren fognak még arra a pozícióra jelentkezni, amire mi, és nekik is pontosan az a két extra sor fog szerepelni önéletrajzukban, mint nekünk. A nagy álláskeresés közben rájövünk a szomorú igazságra: a 21. században néha igenis többet érnek kapcsolataink, mint vérrel és verejtékkel megszerzett diplománk.

Nem tudunk semmit

Amilyen határozott véleménnyel és jövőképpel rendelkeztünk ifjúkorunkban, ez úgy változik meg az évek múlásával. Be kell látnunk, hogy az életet nem lehet előre determinálni – hiába próbáltuk megkísérelni 18 évesen. Már nem lepődünk meg azokon az embereken, akik sokévnyi tanulás után inkább 180 fokos fordulatot vesznek. A teljes összeomlásokat, kilátástalanságokat,  U-kanyarokat az élet velejárójaként kezeljük. Mert azok is, nem? Rájövünk, hogy vak vezet világtalant módon működik a világ, és nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy csövekkel a szemünk előtt haladjunk előre az életben. Hiszen nem tudhatunk semmit sem előre. Ezzel pedig nehéz megbarátkozni.

Nem várt problémákat kell megoldanunk

A huszonévesek csatamezejében állva hirtelen olyan dolgokra is figyelnünk kell, amik eddig teljes mértékben kimaradtak az életünkből. Megmondom őszintén, gond nélkül feltudok rajzolni egy szinusz, koszinusz, tangens, kotangens függvényt – nem vicc, egy életre megtanultam -, de hogy fogalmam sincs arról, hogy hogyan kell egy adóbevallást kitölteni, az hétszentség.

Ugyanez a helyzet a perléssel is. Egyik barátnőmmel minap csúnyán elbántak. „Ne hülyéskedj, az a pénz a tied, neked jár, ne hagyd annyiban!” – mondtam neki. Síri csönd a vonal túlsó végén, majd így szólt: „Tudod, még sosem gondolkodtam azon, hogy pontosan hogyan kell beperelni valakit.” Addig a percig bizony én sem gondolkodtam rajta.

De egy hasonló, nemvárt fejtörtést okozott nekem egy villanykörte csere is. Fogalmam sem volt arról, hogy mégis milyen LED körtét kellene vennem a már haldokló, utolsó fénycsóvákat dobáló lámpámba. És egyáltalán miért van az, hogy gyerekként imádtunk az IKEA-ba járni, felnőttként pedig szinte rettegünk betérni a bútorok Kánaánjába? Most már ugyanis az én felelősségem, hogy eltévedek-e, na meg az is, hogy szívem apró, reménytelen darabokra törik-e az árcédulák láttán. Ilyenkor próbálom leküzdeni a nem várt kétségbeesést és ignorálom agyam „mégis hogy a lópikulába teremtsek saját otthont?” kérdését.

Nem is olyan egyszerű minden nap főzni

Életerős fiatalként, a megtakarítás lehetőségétől felvillanyozódva, az egyetem első évében boldogan vállaltam be a “főzzünk otthon, spóroljunk pénzt!” kihívást – úgy az első napig. Aztán arra gondoltam, hogy minden elismerésem azoknak az embereknek, akik egy 9 órás műszak után, vagy a vizsgaidőszak mértani közepén még leállnak otthon főzőcskézni. A felelősségek kereszttüzében állva sajnos nem arra figyelek – pedig kellene! -, hogy minden egyes nap tápanyagban gazdag, otthoni ételt vegyek magamhoz.

(Smack leves! Köszönöm, hogy támogattad a vizsgaidőszakomat. Nagymamám! Neked meg azért vagyok hálás, mert a hétvégi hazalátogatások során hónapokra elegendő ételt dobozolhattam el.)

Nem ehetünk büntetlenül

Azt hiszem, nem kell sok huszonévesnek elmagyaráznom azt, hogy mit is értek ez alatt. Már nem úgy működnek a dolgok, mint 18 éves, zsenge korunkban. Hiába tehettem meg büntetlenül pár éve azt, hogy tonnaszámra ettem a chipset, a csokit és a pizzát: amilyen gyorsan szaladnak fel azok a bébihurkák, olyan lassan mennek le.

Na, te mivel egészítenéd még ki a listát? Mik azok a problémák, amiket csak a huszonévesek érthetnek (vagy kezdenek megérteni)?

További cikkek: