Rossz alvásom kárpótlása, avagy az álmodás művészete – 2. rész Téma: Énidő

A cikk első részében már bemutattam nektek a szokatlan hobbimat és az eddigi tapasztalataimat az álmodásról, az ínyencségek azonban csak most fognak következni. Nem tudom, hogy az általam misztikusnak vagy érdekesnek vélt álmaimnak van-e jelentősége, de szeretném azt hinni, hogy van. Mindig is szerettem abban hinni, hogy semmi nem történik véletlenül, és az eseményeknek és döntéseknek jelentőségük van. Így van ez néhány álmommal is. Van közülük olyan, ahová bármikor visszamennék, de természetesen akad olyan is, amit inkább felejtenék.

Előre megálmodott költözés

Volt pár nagyon érdekes álmom, ami csak később nyert értelmet, és akkor sem nagyon tudtam őket hova tenni. Megálmodtam például azt, hogy egy konkrét barátnőmmel fogok együtt lakni, egy szokatlanul magas belmagassággal rendelkező lakásban. Amikor ezt álmodtam, még csak fel sem merült bennem a költözés gondolata, de fél évvel később valóban egy ilyen lakást vettünk ki azzal az emberrel, akivel ezt megálmodtam. Akkor ezt nem is realizáltam, csak miután szórakozásból visszaolvastam a korábbi álmaimat.

Sorszerűnek tűnő találkozás

Történt, hogy egy régi ismerőssel álmodtam, akit már több hónapja nem láttam személyesen, és rá egy hétre szembejött velem az utcán. Ráadásul olyan helyen, ahol elég ritkán járok, tehát ennek az esélye, hogy pont akkor ő is ott lesz, elég csekély volt. Amikor megláttam, szinte meg sem lepődtem, mert valahol már éreztem, hogy valahogy elém fogja sodorni az élet, ha megjelent az álmomban. Tudtam. Bár a találkozónak később semmilyen jelentősége nem volt számomra. Ennyit a nagy “véletlenek nincsenek” kijelentésről.

Álom az álomban

Aki látta az Eredet című filmet, annak ez a fogalom nem ismeretlen. A lényege az, hogy az álmunkban is le tudunk feküdni aludni, és ott is álmodhatunk. Többször is átéltem már, de nem volt mindig kellemes. A legrosszabb benne az, hogy amikor álmában felébred az ember, akkor azt hiszi a valóságban is felébredt. Eléggé megdöbbentő tud lenni, amikor az ember ténylegesen felébred egy olyan világból, amire azt hitte, hogy az már a valóság. A helyzetet erősen tudja rontani, ha éppen “duplán rémálmodunk”. Az első ébredésnél fellélegzünk és megkönnyebülést várnánk, de a borzalom folytatódik és teljesen abban hitben vagyunk, hogy az a valóság.

Visszatérő vendégek

Érdekes megfigyelés az, hogy miután kiolvastam Stephen King – AZ című művét, a benne szereplő Pennywise rendszeres vendége volt álmaimnak. Néhol az események középpontjában volt, de néha csak feltűnt a háttérben, vagy csak egy röpke pillanatra láttam. Úgy tűnik az agyamba beleégett a karaktere és valamiért nem felejti el. Nos, ezt az elején normálisnak véltem, egy ilyen könyv elolvasása után, de 4 – 5 hónap után már kicsit zavaró volt. A legdurvább talán az volt, amikor én magam voltam a bohóc és halálra rémültem a saját tükörképemtől. Pedig tudtam, hogy én vagyok az, mégis iszonyatos volt látni. Kíváncsi vagyok erre mit mondana egy pszichológus.

Kisebb koromban többször is álmodtam olyan rokonommal, aki akkor már nem élt. Akkor még nem gondoltam bele ebbe jobban, de így felnőtt fejjel visszagondolva elég morbid dolgokat álmodtam róla. Volt olyan, hogy kérdeztem tőle álmomban, hogy “Te nem meghaltál?”, amire ő kedélyesen azt válaszolta, hogy “de, csak feltámadtam”. Képzelhetitek egy kisgyerek, hogyan dolgoz fel egy ilyet. De olyanra is emlékszem, hogy a hamvasztását álmodtam meg, pedig nem is hamvasztottuk.

Rejtélyes kis testvér

Egyszer azt álmodtam, hogy egy ismerősömet látogattam meg a házukban és várnom kellett rá. Amíg vártam rá, addig az anyukájával és a kis öccsével beszélgettem. Az öccse 7-8 éves forma lehetett és nagyon barátságos és kedves volt velem. Egy kolbász darabot rágcsált, és még engem is megkínált belőle. Ez eddig egy nem túl izgalmas álom, tudom (leszámítva a kolbászt benne), de a fura az, hogy annak az ismerősömnek nincs, és soha nem is volt kis öccse. Az agyam álmomban pedig teljesen normálisnak és mindennapinak vette azt, hogy neki van egy öccse.

Lett falu tudattalan felfedezése

Olyan is történt, hogy álmomban egy ismeretlen ukrán kisvárosban jártam és még a település nevére is emlékeztem másnap. Kíváncsiságból rákerestem a neten erre a településre és legnagyobb meglepetésemre létezik egy ilyen kis falu, csak nem Ukrajnában, hanem Lettországban. Ez számomra azért furcsa, mert egyik országban sem jártam még soha, és erről a kis faluról sem hallottam még ezelőtt. Így fogalmam sincs, hogy az agyam honnan szedte ezt az információt.

A szülinapos

Arra is emlékszem, hogy egy régi lakótársam jelent meg az álmomban, akivel azelőtt még soha nem álmodtam és már jó ideje nem is éltünk együtt. Furcsálltam is reggel, hogy miért pont ő szerepelt benne, aztán a Facebookon láttam, hogy aznap volt a születésnapja. Különös – csak ennyit tudtam hozzáfűzni.

Tudatos álmodás

A tudatos álmodás talán az egyik legkirályabb dolog, ami történhet veled álmodban. Akkor következik be, amikor a tudatod bekapcsol az álmodban, de a tested nem, és rájössz, hogy te tulajdonképpen most álmodsz. A legtöbb embernél, amikor ez bekövetkezik, általában szinte egyből felébred, de vannak olyan szerencsés egyedek, akik nem. Sajnos nagyon ritkán volt benne részem, de azokat a mai napig nem felejtem el. Volt, hogy az álmomban megjelent ismerősömet győzködtem arról, hogy én most éppen álmodok és ha nem hiszi el, akkor bizonyítékképpen, ahol megérintem ott zöld lesz. Ne kérdezzétek, én sem értem, de ott akkor ez jutott eszembe. Illetve olyan is volt, hogy egész régóta tudatában voltam annak, hogy álmodok mégsem keltem fel. Gyanúsan hosszan tartott a tudatos álmodás, és egyfajta szorongás lett úrrá rajtam, hogy mi van akkor, ha soha többé nem tudok felébredni. Na, ez a fajta tudatos álmodás már korántsem király.

Megmagyarázhatatlan érdekességek vagy csak belemagyarázott dolgok?

Azt, hogy ezeket a furcsaságokat mennyire lehet vagy kell komolyan venni, azt nem tudom, de néha jól esik elgondolkodni rajtuk. Az álmodás egy olyan megfoghatatlan, egyelőre fel nem térképezett jelenség, ami nagyon sok embert foglalkoztat, hiszen minket embereket hajt a kíváncsiság, az ismeretlen felfedezése. Napokig tudnék mesélni az álmaimról bizarabbnál bizarabb szituációkat, nevetséges vagy éppen meghökkentő történeteket, de egyelőre legyen elég ez a kis betekintő. Bárkinek ajánlom azt, hogy vesse papírra álmait, aki érez magában affinitást erre, vagy csak szeretné újraélni egy-egy kellemes álmát a későbbiekben. Mert akár hiszitek, akár nem, minden egyes álom visszaolvasása során lelki szemeim előtt újra megjelennek azok a jelenetek, amiket akkor láttam.