Talán mint a szerelem, ez is épp oly megmagyarázhatatlan – Ha a hegymászás több, mint hobbi

A neve Kovács Suzy, azaz Yeti. Az a leány, aki 2015-ben otthagyta a londoni karrierjét a BBC-nél, hogy egyetlen hátizsákkal a hátán világgá induljon tervek nélkül. Majdnem két évig utazott a világban, arra, amerre a szél fújta, a Himalájától egészen a Tűzföldig. Majd elkezdett egyre magasabb hegyekre mászni és jelenleg a világ nyolcadik legmagasabb csúcsára készül oxigén nélkül.

Virág Sára: Mikor kezdtél hegymászással foglalkozni?

Yeti: 2012-ben bikiniben szerettem volna tölteni a karácsonyt és a véletlen úgy hozta, hogy az Everest alaptáborba mentem a tél közepén. Ez volt az első nemcsak hogy magashegyi, de hegyi élményem is.

Patagónia

V.S.: Honnan fakadt ez a szerelem?

Y.: Az említett Everest alaptábor túrán Nepál, a gigantikus hegyek és a kedves helyiek örökre rabul ejtették a szívem. Akkor éreztem azt, hogy örökre megváltozott az életem, és attól a pillanattól fogva folyamatosan azon dolgoztam, hogy minél több időt tölthessek a Himalájában. Azóta a Himalája mellett Patagónia is a szívem csücskében van már. Az egyik indoka annak, hogy világgá mentem, az volt, hogy annyi időt tölthessek a Himalájában, amennyit csak szeretnék. Talán mint a szerelem, ez is épp oly megmagyarázhatatlan, egyszerűen az az érzés, amikor ott vagy, szó szerint felemel a földtől pár centivel. Olyan érzés, amit sehol máshol nem tapasztalhatsz meg a világon, emiatt pedig mindig visszavágysz.

V.S.: Hol tanultad a hegymászást, ha tanultad egyáltalán?

Y.: Sehol nem tanultam, mindent úgymond terepen tanultam meg, ahogy a sziklamászást is.

V.S.: Mit szólnak a szeretteid a hobbidhoz?

Y.: Már nem csodálkoznak semmin. Amikor bejelentettem, hogy nyolcezer méter fölé készülök, körülbelül olyan volt a reakció, minta azt mondtam volna, hogy megyek kirándulni a hétvégére.

V.S.: Mit szeretsz jobban: magát a mászást, vagy felérni a csúcsra, és onnan lepillantani?

Y.: Nekem nem a csúcs a lényeg. Az csak az ajándék egy csodás út végén. Már a felkészüléssel elkezdődik az út. A magashegyeket mászás közben nem igazán lehet élvezni, inkább utána. Mászás közben borzasztóan nehéz, sok a szenvedés, csak utána változik csodálatos a megtett út élménnyé. A csúcson nekem csak azon jár az eszem, hogy hogyan tudok minél gyorsabban lejutni, hiszen a feljutás csak egy része a dolognak, a legtöbb baleset lefelé történik. Nekem nincsenek csúcshódítási gondolataim vagy olyanok, hogy legyőztem a hegyet. A csúcson azt érzem, hogy milyen kicsi vagyok és a csodás kiváltságot, hogy a hegy felengedett a csúcsára. A nagy magasságban már nem regenerálódik az ember és nincs is értelme ott időzni, az oxigénhiány iszonyat roncsoló hatással bír az emberi testre.

Andok

V.S.: Van-e polgári foglalkozásod, és ha igen, mi az?

Y.: Van két közgazdász diplomám, viszont Angliában egy véletlen során bejutottam a BBC-hez, ahol a Facilities Managementben dolgoztam nyolc évig. A mi feladatunk az volt, hogy semmi ne zavarja meg a BBC adását akár egy nanomásodpercre sem. Kezdve a világsztárok beléptetésétől egészen a bombatámadásig.

V.S.: Mennyi időt „rabol el” a mászás az életedből?

Y.: Az életem a mászás, szóval ha így nézzük, akkor semmit. Egyébként jelenleg a világ nyolcadik legmagasabb hegyére készülök, így mindenem a mászás körül forog. Amint tudok, megyek sziklát mászni és nagy súllyal túrázni. Ha meg nem a természetben vagyok, akkor szervezem az expedíciót.

Magellán szoros

V.S.: Szeretnél rá több időt fordítani, ha megtehetnéd?

Y.: Jelenleg az egész életem erről szól, nincs ennél is több időm.

V.S.: Mik a nagy, magad elé kitűzött, megmászandó célok?

Y.: Jelenleg a Manaslu 8163 méter magas. Aztán ki tudja. Mindig az út alatt születnek az újabb álmok. Majd kérdezz Manaslu után!

V.S.: Szeretnél-e ezzel életvitelszerűen foglalkozni, vagy inkább maradjon csak hobbi?

Y.: Már vittem csoportokat a Himalájába és tervem is folytatni, mert minden benne van, amit szeretek. Segítek megvalósítani emberek álmait. Csodálatos azt látni az arcukon, ami nekem is kiült az arcomra, amikor először a Himalájában jártam.

V.S.: Mit szólnak az újonnan megismert emberek, ha tudomást szereznek a hobbidról?

Y.: Az újonnan megismert emberek szinte mind utazók, szóval nem csodálkoznak. Az életem a hegymászás, így már gyakorlatilag a bemutatkozás után kiderül, hogy mi is fontos az életemben.

További cikkek: