Tudod, hogy mit miért csinálsz?

Emlékeztek még, amikor gyerekként mindenre visszakérdeztünk? Vagy van olyan óvodás a környezetetekben, aki állandóan a miért kérdőszócskát ismételgeti?

  • Anya, miért kell ma oviba mennem?
  • Azért kisfiam, hogy játszhass a többiekkel.
  • De miért kell játszanom a többiekkel?
  • Azért, hogy barátaid legyenek és hogy szórakozással töltsd az időt.
  • De miért kell, hogy barátaim legyenek?
  • Azért, hogy ne legyél egyedül.
  • De miért?

Eltelik némi idő ezzel a pingpongozással, mire a felnőtteknek végre leesik, hogy mindegy mit mondanak, úgyis újabb és újabb miért-ek következnek. A minap hasonló párbeszédet hallgattam végig a buszon.

  • Miért rénszarvasok vezetik a Mikulás szánját?
  • Mert ők élnek együtt a Mikulással a hidegben.
  • De miért élnek hidegben?
  • Mert Lappföldön nagyon hideg van.
  • De miért van hideg?

Az anyuka kissé ingerülten pontot tett a beszélgetés végére egy meteorológusokat is megszégyenítő válasszal: „azért, mert ott esik a hó”. Aztán gyorsan másfelé terelte a kislány figyelmét.

A miért korszak tehát teljesen természetes a gyerekek fejlődése során, kérdések nélkül képtelenek lennének felfedezni és megérteni a világot, melybe belecsöppentek. Na de hová tűnnek a miértjeink később és miért hagyjuk őket feledésbe merülni?

Csináljuk, mert kell

Véleményem szerint miértek nélkül semmi értelme sincs az életnek. Mi több, azt is ki merem jelenteni, hogy erre egy nap mindenki rájön. Csupán nem mindegy, ki az, aki még időben, és ki az, aki már csak a halálos ágyán. Hidd el, ha nem tudod, hogy mit miért csinálsz, csak elpazarolod az életedet. És nem, a „csinálom, mert csinálnom kell”, „csinálom mert, csak” jellegű válaszok korántsem elég kielégítőek.

Motivációra van szükségünk

Csak azért tanulni, mert tanulni kell, csak azért mesterszakra menni, mert mester kell, csak azért jogosítványt szerezni, mert jogsi mindenkinek kell, csak azért elutazni egy évben legalább egyszer valahova, mert utazni szokás korántsem elég minőségi indokok, nem elég erős motivációk. Sőt, ezek fabatkát sem érnek. Ha ilyen motiváció mentén élünk, akkor egy nap arra ébredünk, hogy robotokként éltünk, hogy főállású marionett bábuként léteztünk.

A miértek minősége sem mindegy

Találkozni olyan emberekkel is, akiknek ugyan megvannak a miértjeik, de ha kicsit mélyebben analizálnák őket, hamar rájönnének, hogy ezek aligha elegek egy boldog, kiegyensúlyozott és értékes élethez.

Ismerek olyat, aki közgazdásznak tanul, mert „valakinek át kell vennie a családi céget”. Ismerek olyat, aki azért kezdett el egy második egyetemet is, mert „az apukájának is két diplomája van”. Ismerek olyat, aki nem szakít a barátnőjével, de azért gyakran megcsalja, hiszen „kényelmes, hogy főz rá”. Ismerek olyat, aki kapcsolatból kapcsolatba ugrál, amióta csak elvesztette a szüzességét, mert „egyedül lenni olyan ijesztő”.

Sok-sok miérttel találkoztam már, és persze nincs jogom sem nekem, sem másnak pálcát törni mások indokai felett. Egyben viszont teljesen biztos vagyok: szükségünk van a minőségi miértekre. Folyhatunk az árral, mint a döglött halak, hiszen valahova úgy is egészen biztosan eljutunk. No de dönthetünk úgy is, hogy csónakba pattanunk, kezünkbe vesszük az evezőket és oda, és úgy, és akkor, és olyan sebességgel jutunk el, ahogyan azt mi magunk tiszta szívünkből szeretnénk.

További cikkek: