Vége a nyárnak, végre lehet pihenni!

Unalomig ismételt közhely és már leírni is félek a bevezetőben, de most nagyon ide kívánkozik. Nevezetesen az a jelenség, amellyel jó eséllyel mindannyian találkoztunk, hogy mennyire nagy befolyással van az aktuális hangulatunkra az, ha mások szuper csillogó-villogó életét látjuk a közösségi médiában. Sőt, nemcsak a hangulatunkra, hanem az önértékelésünkre is! Talán volt már neked is olyan élményed, hogy az egzotikus szigeten készült nyaralós képeket, esküvői fotókat látva saját életed szürkébbnek érezted. A nyár pedig az az évszak, amikor ebből bőségesen kijut mindenkinek. Ezeket a posztokat elnézve, szinte elvárásnak érezhetjük, hogy megmutassuk magunkat a fesztiválokon, a tenger- vagy tóparti bulikban stb. De nem válik ez a ,,kötelező” élményhajhászás már-már munkaszerűvé?

Kinek mi a pihenés?

Nem vagyok a nagyon sorolom magam a strandolós emberek közé. Sőt, ha már őszintén színt vallok azt is el kell mondanom, hogy a nyár sem tartozik a kedvenceim közé. Nem igazán élem át a kánikulát és a naponta háromszor zuhanyozok, ha vállalható akarok lenni feelinget. De elfogadom, hogy valakinek pont ez jön be. Egy szó, mint száz, nekem a nyár inkább szól arról, hogy várom az őszt, mintsem arról, hogy nyugodtan hátra dőlök. Persze az egyetemi hajtás után édes a pihenés, de nekem mégsem a negyven fokban az igazi, sokkal jobban várom az ősszel tett nagy sétákat és kávézós beszélgetéseket a korai sötétedés közben.

Élményeket a kirakatba

Na, de ennyit rólam, mert nem ez a lényeg. De ha te kicsit is hasonlítasz rám, talán ismerős, hogy bár nem nagy lelkesedéssel, de részt veszel az ilyenkor szinte kötelező programokon. Strandra menni, fesztiválon bulizni, egy esti tóparti összejövetelen lazulni. Félreértés ne essék, ezek jó dolgok és én is élvezem őket! Egyszerűen arról van szó, hogy azoknak, akik kevésbé nyitottak erre – nem azért, mert lenne jó, hanem mert jobbat is el tudnak képzelni – olyan érzésük támadhat, mintha ezek ,,muszáj-dolgok” lennének. Én magam azt vettem észre, hogy a közösségi média minden felületén jönnek velem szembe a nyaralós, strandolós, fesztiválozós képek és én is úgy érzem, valami ilyet kéne csinálni és azt megmutatni a világnak. És amikor ott vagyok, rájövök, hogy ez marhára nem az én világom, inkább lazulnék valahol a hűvösben egész nap olvasgatva. Ezek a programok véletlenül sem rosszak vagy okoznak számomra szenvedést, de általuk nem úgy töltöm el az időmet, ahogy az nekem a legjobb. És mindezt azért, mert ilyenkor ez a szokás és mindenki ezt csinálja? Ez kicsit luxus a saját időnkkel szemben, nem?

Nemcsak nyáron van ez

És lehet, hogy valaki épp ősszel vagy télen van ugyanígy. Vagy lehet, hogy mindig és úgy általánosságban. Mert az nem kérdés, hogy a social media befolyásol és mások életét látva, ami vagy olyan amilyennek mutatják vagy nem, a magunk életét egyhangúbbnak és kevésbé izgalmasnak érzékeljük. Ez pedig elvezet rögtön a szelektív médiafogyasztás fontosságához, de az meg megint egy külön téma. Szóval el kellett jutnom oda, hogy kimondom, ezek nem az én elfoglaltságaim. És nem fogom csak azért űzni őket, mert nyár van. Mert mindig lesz valami, ami miatt ez vagy azt kéne csinálni.

További cikkek: