Vidékről a “koszos fővárosba” – Személyes tapasztalatok Téma: Karrier

2018 júliusában diplomáztam le a Szegedi Tudományegyetemen – büszke vidéki lányként korábban kizártnak tartottam, hogy valaha is a fővárosban, Budapesten fogok majd lakni.

Félelem a nagyvárostól

Nem szerettem a várost: a zajt, a koszt, a tömeget, a távolságot. Ugyan az utolsó két szemeszteremet félig már Pesten töltöttem egy gyakornoki munka miatt, mégis biztos voltam benne, hogy vissza fogok menni Szegedre. Júliusban azonban elérkezett az a pillanat, amikor főállású dolgozóvá kellett válnom. Természetesen itt, Budapestem kaptam állást, mely azt jelentette, hogy véglegesen is fel kell költöznöm a „koszos fővárosba”.

Úgy sejtem, nem vagyok egyedül ezzel a problémával – a vidéki munkaerőpiac beszűkülése miatt sokan arra kényszerülünk, hogy fenntartásaink ellenére is felköltözzünk az ország középpontjába. Sajnos nincsen tankönyv arról, hogy hogyan is tudjuk átvészelni a költözést, a légkörváltást és az életünk teljes felfordulását. Ezért döntöttem úgy, hogy megosztom a tapasztalataimat.

Az elhatározás

Véleményem szerint a legnehezebb rész maga a döntés meghozatala: az ember mérlegre tesz mindent, pro-kontra listákat gyárt. A pro oszlopban minden bizonnyal ott van az új környezet, a munkalehetőség, a szórakozási- és kikapcsolódási lehetőségek, a kiszakadás és a felnőtté válás ténye. A kontra oszlop nálam a barátok elvesztését, a megszokott környezetből való kilépést, a távolságot, az ismeretlentől való félelmet és természetesen az anyagi nehézségeket tartalmazta. Ide sorolhatnánk még a lakhatási nehézségeket is – számomra ez szerencsére nem jelentett problémát.

A sikeres állásinterjúm volt a döntő mozzanat: elkezdem a kalandot.

Az első hónapok

Az első hónapok rendkívül nehezek voltak, ezt nem tudom és nem is szeretném tagadni. Nehéz volt a barátaimtól való elválás, a megszokott kávézóim helyett újakat látni, megtalálni az új törzshelyeket, hozzászokni a koszos aluljárókhoz és a budapesti közlekedéshez. Nehéz volt barátokat szerezni, megtanulni, hogy itt majdnem mindenki késik, hogy sokszor órákkal hamarabb el kell indulni, és hogy mindig vigyáznom kell a táskámra, bárhol is járok. Nehéz volt rájönni és elfogadni, hogy itt minden sokkal drágább, mint vidéken, így jobban kell gazdálkodni – sajnos ezt a tényt még most sem tudom megcáfolni.

Azonban egy idő után azt éreztem, hogy minden jobb lett: már nem a koszos aluljáróra koncentrálok, hanem az ottani utcazenészre. A korábban ismeretlen emberek barátokká váltak. A metrópótló már nem nyűg, hanem lehetőség, hogy körülnézzek a fővárosban. Az ismeretlen kávézókból megszokott arcok mosolyognak rám. Esténként válogathatok a jobbnál jobb programok közül. A folyamatos zaj már nem idegesít, inkább már az otthon hangjait kezdik jelenteni. És legfőképpen: időközben rengeteg barátom költözött fel, így a régi vidéki életemtől sem szakadtam el teljesen, hétvégente pedig a többiekkel is tudom tartani a kapcsolatot.

Megéri-e felköltözni?

Aki ismer, tudja, hogy erre a kérdésre korábban a „soha az életbe ne tedd meg” választ adtam volna. Most azt mondom: tedd meg bátran, hisz megéri. Sőt, azt is hozzá fogom tenni, hogy életem legjobb döntése volt. Elkezdtem a karrieremet, megtaláltam a barátaimat, a szerelmemet, felnőttem, és rengeteg élménnyel gazdagodtam – mindamellett, hogy a reggeli metrópótlós tömeg a mai napig ki tud készíteni. Merj nyitott lenni az új dolgokra, alakítsd ki a megszokott helyeidet és köreidet! Ne ijedj meg, ha az elején nehéz – a nyitottságod segíteni fog, hogy jobb legyen! A vidéki és a fővárosi élet közötti egyensúlyozást pedig tekintsd kihívásnak, ne pedig erőlködésnek!

Az anyagi terhek, tudom, sokunknak nem teszi lehetővé a költözést, azonban amennyiben ez a feltétel biztosított, vállald be a budapesti életet! Jót fog tenni a kaland, a környezetváltozás és a régi életedtől sem kell teljesen elszakadni. Mindemellett Budapest pedig csodás, ezt neked is meg kell tapasztalnod.