Egy örökbefogadás kálváriája II.

A cikk első részében kifejtettem nézeteimet a kutyatartásról és elmeséltem, hogyan jutottam el a konkrét örökbefogadásig. Bertalan, a középtermetű, németjuhász jegyekkel rendelkező 2 éves szerelmi turmix most már 4 hónapja van nálam.

Örök gyerekek

Szokták mondani, ha gyereket szeretnél, ne egy kutyával akarj felkészülni rá. Hölgyeim és uraim, fogadjátok szeretettel a világ legnagyobb tévedését! Abszolút lebutítva persze, de miről szól a gyereknevelés? Gondoskodsz egy nélküled életképtelen kis lény fizikai szükségleteiről napi szinten, hozzá igazítod a mindennapjaidat, köré szervezed az életed minden területét. Aggódva lesed a lépéseit, néha orvoshoz viszed, fejleszted, figyeled. És a taníttatás! Elhalmozod a szereteteddel, míg az időd nagy részében takarítasz, pakolsz és bocsánatot kérsz utána. Fontos különbség a kettő között, hogy amíg egy gyerek idővel gondoskodik önmagáról, addig egy kutya élete végéig gondoskodásra szorul.

Szóval igen: az örökbefogadás kétirányú, eredménye pedig egyfajta szülő-gyerek kapocs. Ahogy a szülőség sem magától jön, hanem felkészítenek rá családtagok és a csecsemőgondozó tanfolyam által, illetve idővel beletanulunk a szerepbe, úgy a gazdiság sem jön zsigerből, főleg egy örökbefogadott állatnál. Sok fontos dolgot nem mondtak el, ami hasznomra vált volna, mert én sem voltam felkészülve erre a szerepre.

Meg kellett értenem őt, szavak nélkül

Senki nem mondta el a legfontosabb dolgot: hogyan értsd meg a kutyát, hogyan rakd össze a reakcióiból a múltja puzzle képét, hogy végül meg tudd látni a traumái mögött a valódi személyiségét. Bertalan egy csendes, visszahúzódó jószág volt a menhelyen, illetve annak tűnt. Amikor először a kezembe adták a pórázát és ő a lábamra ült, gyakorlatilag rám tapadt, a végletekig meghatódva, naivan azt hittem, ennyire ragaszkodik. Visszagondolva a napnál is világosabb, hogy félt és frusztrált volt csupán. Ugyan miért ragaszkodott volna az első találkozás alkalmával?

Aztán jöttek az újabb és újabb nehézségek: félelem a férfiaktól és elemi rettegés a póráztól. Olyan traumák érhették, hogy egy centit nem volt hajlandó mozdulni, a lábam közé bújva szűkölt, gondolom verték vele, vagy kikötötték. Nem tudta, mi az a játék, hogyan kell csinálni. Az alap parancsszavakat sem ismerte, olyannyira alulszocializált volt, hogy még a kutyaiskolába sem tudtunk elmenni. Napról napra, együtt bontottuk ki múltjának súlyos kis batyuját és centiről centire kezdtük el visszaépíteni az emberekbe vetett hitét.

Emellett megkezdődött az oktatása, egészen az alapoktól. Végtelenül okos eb, így gyorsan haladtunk, kivéve a pórázzal. Fejlődésében javulások és mélypontok váltogatták egymást, akár napi szinten is. Elég volt egy véletlen rántás a pórázon és ismét sírva bújt a lábam közé. 3 hónap munkája volt az első séta. Ezidő alatt éreztem magam alkalmatlannak, dühösnek, elkeseredettnek, tehetetlennek, ezért végtelen megkönnyebbülés volt az első alkalom. Azóta igazi négylábú társként jön velem ahova csak lehet, utazik a kocsiban, világot lát, kalandozik, lassan a kutyasulit is elkezdjük.

Aki volt és aki lett

Az egykor visszahúzódó kutyáról kiderült, hogy teljesen őrült: kontrollálatlan szeretettel, végtelen energiával és kifogyhatatlan játékossággal van megáldva. Olyannyira, hogy egy teóriám is született róla: Bertalannal még maga Belzebub sem bírt, így felköhögte a kénköves pokolból, a kertünkben landolt, de honvágya van és vissza akar jutni. Legalábbis bányászati tevékenységének fél méter mély nyomaiból erre tudok következtetni. Különös perverzióval viseltet a potenciálisan ellopható tárgyak iránt, persze az ezt követő számonkérést Szűz Mária ártatlanságával viseli.

Csodálatos és baromi nehéz 4 hónapon vagyunk túl. A türelem nem nagy erényem, hát a sors úgy rendezte, hogy legyen lehetőségem gyakorolni. Minden fejlődés és boldog perc mögött ott vannak azok is, amikor indulnom kellett volna és a kapuig nem jutottam el tisztán, a 3. átöltözés után késésben voltam és már remegtem a dühtől, vagy azt az apró tényt felülírva, hogy ketten élünk felnőttek egy háztartásban, egy kislány rózsaszín papucsát találtuk meg az udvarban a kibontott kerítésnek hála és még hosszan folytathatnám az okozott anyagi károk és egyéb nehézségek sorát.

Néha embertpróbáló Bertalan gazdájának lenni, de a világ minden kincséért sem adnám vissza. Egy állat hatalmas felelősség. Pláne egy bántalmazott. Az örökbefogadás pedig rögös út, de a szeretet, amit cserébe kapsz és a tudat, hogy egy kis lélek általad találta meg újra a boldogságot, megfizethetetlen. 

További cikkek: