Üzenet a most érettségizőknek Téma: Karrier

Bele is vágnék a közepébe: megéri tanulni és jó eredménnyel érettségizni. Saját tapasztalatból mondom, hogy ha akkor nem lesz jó eredményetek, később már nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudjátok javítani. Ahogy kiszakadtok a tanulás világából, már nem fogtok tudni annyi mindent egyszerre megtanulni, mint középsuli alatt. Másik oldalról nézve, viszont érettebbek vagytok, lehet, emiatt fog könnyebben menni a tanulás.

10 éve érettségiztem, sajnos pocsék eredménnyel, majd két évre rá magyarból újra megírtam, hogy felvegyenek egy egyetemre. Az első rossz eredményemet csak és kizárólag magamnak köszönhetem. Akkor még nem tudtam és nem is gondoltam bele, hogy milyen következményeket fog ez hozni. Pedig a szüleim nagyon próbálták megértetni velem. Egyszer már felismertem, hogy nem elég, így lett a második magyar érettségim. Erre már szorgalmasan tanultam, jó eredménnyel zártam. De a tanári hivatás, ami miatt újra megírtam, az alacsony fizetés és a morális megbecsülés hiánya miatt nem is sarkalt arra, hogy maradjak a pályán.

Talán rájöttem (mert 100%-ig még mindig nem vagyok biztos), hogy mitől nem utálnám a hétfőket. Szeretek írni, beszélgetni, embereknek segíteni, akár beszélgetéssel vagy az írásaimmal. Ennek mentén találtam rá a kommunikáció és médiatudomány szakra. A felvételi követelményeket nézegetve viszont sajnos rá kellett döbbennem, hogy ez az út valószínűleg bezárult, mert kötelező egy emelt szintű érettségi. Ha most elkezdek felkészülni, 2021-ben újraérettségizek és abban az évben tudok felvételizni is. 32 éves leszek mire kézbe kapom a diplomát.

32 évesen elkezdeni egy karriert lehetséges, hogy már túl késő, és talán nem is ez lesz akkor már a fő prioritás az életemben, hanem a családtervezés vagy már a gyermeknevelés. Fiatal vagyok, tudom és a „tanulni soha nem késő” mondás pedig igaz, viszont ebből a szempontból nézve rögösebb az út. Így ha megengedtek egy tanácsot tőlem: tanuljatok, legyen jó eredményetek és onnantól szabad az út akárhova, de a legfontosabb az, hogy akármikor. Mert én sem akartam 18 évesen egyetemre menni, de később már igen!