3 szokás, amit tégy magadévá a húszas éveidben Téma: Énidő

Először mi formáljuk a szokásainkat, aztán azok formálnak minket. Ez nagy igazság. A húszas évekeink pedig tökéletesek arra, hogy kialakítsuk a – remélhetőleg még jó hosszú – maradék időre azokat az alapvető szokásokat, amelyeket szeretnénk, ha vezérfonalként szolgálnának számunkra. Mert most fogékonyak vagyunk és van időnk, még akkor is, ha azt hisszük, hogy nincs. Persze az is magában lehet egy jó szokás, hogy megszűrjük, mire akarunk időt szánni és szelektálunk. De az itt kiemeltekhez valójában…

Olvass tovább

5 hobbi, amire mindenkinek szüksége van Téma: Énidő

Hobbi, tevékenység, hitvallás – a lényeg, hogy örömöd és szereteted leld benne. Újabban több kommunikációs platformon és többféle csomagolásban talált szembe az a tézis, hogy: legyen 5 hobbid, amellyel teljesebbek és boldogabbak lesznek a mindennapok. A fő inspiráció mégis egy TikTok videó volt, amely arra sarkalt, hogy ebben a cikkben összegezzem ezt az 5 jótékony tevékenységet, mely nincs keretek közzé helyezve, egyénre szabott az értelmezése. Nézzük, hogy miről van szó: legyen egy hobbid…. 1. Amellyel pénzt kereshetsz…

Olvass tovább

Mikor érdemes felhagyni a bulizással? Téma: Énidő

Paradox módon a húszas éveink eleje az az időszak, mikor felhőtlenül meg tudjuk élni a fiatalságunkat, kitombolni magunkat és a lehető leginkább a mának élni, esetenként akár kimaxolni a Carpe diem!-életérzést, de egyúttal ebben az időben nagy is a vállunkon a nyomás, hiszen most alapozzuk meg a karrierünket és a jövőnket. Az egyensúly megtalálása e két pólus között sokszor nem könnyű és magától értetődő dolog. Mégis, mikor érdemes levenni a lábunkat a gázpedálról és kicsit…

Olvass tovább

Vége a nyárnak, végre lehet pihenni! Téma: Énidő

Unalomig ismételt közhely és már leírni is félek a bevezetőben, de most nagyon ide kívánkozik. Nevezetesen az a jelenség, amellyel jó eséllyel mindannyian találkoztunk, hogy mennyire nagy befolyással van az aktuális hangulatunkra az, ha mások szuper csillogó-villogó életét látjuk a közösségi médiában. Sőt, nemcsak a hangulatunkra, hanem az önértékelésünkre is! Talán volt már neked is olyan élményed, hogy az egzotikus szigeten készült nyaralós képeket, esküvői fotókat látva saját életed szürkébbnek érezted. A nyár pedig az…

Olvass tovább

Így döntötte romba idealizált tinivalóságom a Csalódásfülke 3 Téma: Énidő

A film, amire egy évet vártam. A történet, amely szemünk elé prezentálja azokat a gimnáziumi éveket, amelyre valamennyien vágyunk. A lány, akik lenni akartunk és, akiért a filmekben az iskola két bálványlovagja küzd. Szerelem, ami végül minden happy end végén adatik. De! Érkezik egy várva várt harmadik rész, aminek tűkön ülve várod az előzetesét, külön helyet szentelsz a naptáradban, programot szervezel, hogy ekkor és itt megnézed a Csókfülke utolsó részét. És kapsz egy lerágott csontot, lógó…

Olvass tovább

20onévesen ezért mond mindennél többet a szerelemről a Hajnali láz Téma: Énidő

Hónapok óta, kényelmesen, befészkelte magát könyvespolcom sűrűjébe a Hajnali láz. Tudtam, hogy fontos könyv és azt is, hogy minden bizonnyal eleget fog tenni az elvárásaimnak, mégis halogattam, más könyveket előrébb helyezve az olvasmány listámról. Azt gondolom, hogy megtalál a könyv. Mindig akkor olvassuk, amikor ránk fér az adott történet. Értékkel és mélységgel bír, kivétel nélkül. Még akkor is, ha félre kell tennünk és be kell látnunk, hogy még nem értünk meg rá. Ebben is rejlik a fejlődés.…

Olvass tovább

Free Guy – Ettől lesz csodás a napod! – Filmajánló Téma: Énidő

Ne legyen szép napja: legyen csodás napja! – indulhatott volna az én napom is így kedden, amikor is este lehetőségem volt megnézni a premier előtti Free Guy filmvetítést. Az előzetes megtekintése nélkül, annyit tudva, hogy ez Ryan Reynolds legújabb filmje, a kíváncsiság végtelen labirintusában vágtam neki a Free Guynak és három szóban összegezve: zseniális, bagatell és igazán kortárs lett a film egésze. Jöjjön filmajánlóm, egy antigamer újságírótól, de annál nagyobb rajongással tőlem, ám nem spoiler-mentesen. Free City…

Olvass tovább

5 ok, miért látogasd meg az ezer arcú Gran Canariát Téma: Énidő

Ezen a nyáron igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen lehetőségem adódott elutazni a Kanári-szigetekre. Számomra hatalmas nagy dolog volt, ugyanis még sosem voltam ennyire délen. A Kanári-szigetek közül Gran Canarián tölthettem el csodás 7 napot. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a szigetet, és hoztam is 5 okot, hogy miért látogasd meg a szigetet életedben legalább egyszer.   1. Lenyűgöző növényzeti változatosság A csaknem kör alakú szigeten nagyon sokféle táj és növényzet fellelhető. Javarészt kősivataggal találkozhatunk, melyek sziklái Arizona…

Olvass tovább

Énidő vagy édes semmittevés? – Minek minősül? Egyáltalán jogos a bűntudat? Téma: Énidő

Az olasz kultúra egyik jellegzetes tételmondata hangzik így: dolce far niente, azaz édes semmittevés. Kérdem én: ez felcímkézhető énidőnek? Egyáltalán mit nevezhetünk énidős tevékenységnek? A gondolatsort az államvizsga utáni és – egyébként manifesztált – fő állás közötti időszak ihlette, mely idő alatt az önmagamra fordított órák, napok és hetek elgondolkodtattak, hogy egyáltalán megérdemlem-e, hogy így élem meg ezt a terminust és, hogy jogos-e, hogy felvetődött bennem a bűntudat érzése. Okvetlen párbeszédbe folyamodtam saját magammal, hogy megfejtsem e…

Olvass tovább

Szülőkkel nyaralni 20onévesen – Pro és kontra érvek Téma: Énidő

Mindenkinek eljön az életében az a pont a tinédzser évei vége felé, amikor már nem feltétlenül érzi szükségét annak, hogy a szüleivel együtt menjen nyaralni. Önállósodni akarunk, függetlenedni, lázadni, ebbe pedig nem fér bele az, hogy egy hétig teljesen összezárva legyünk az ősökkel. Teljesen érthető. Azonban 20onévesen – amikor már elköszönt tőlünk a lázadó tini én, és a fejünk lágya is jobb esetben benőtt – újraértékeljük a szülőkkel való együtt nyaralást. Íme hát néhány pro és kontra…

Olvass tovább

Az otthonról hozott világkép nincs kőbe vésve – Szív utca könyvajánló Téma: Énidő

Azt, hogy az ember mennyire komplex személyiség, már rég tudjuk. Vizsgálgatjuk is rendre, hogy honnan jönnek a viselkedésünket és az érzéseinket meghatározó impulzusok. Ezt teszi Gurubi Ágnes is, a Szív utca c. kisregényében, amikor a felmenőitől örökölt sorsokat helyezi nagyító alá.   Az elmúlt hetekben két témát is választanom kellett egy hosszabb távú projektre, és olyan szerencsés voltam, hogy nem kellett gondolkodnom, mindkettő azonnal megtalált. Izgalmas feladat vette kezdetét, ebben pedig az első megálló Ágnes Szív utca c. könyve…

Olvass tovább

5 tipp, hogy miként töltheted hasznosabban a nyarat Téma: Énidő

Most, hogy szinte minden egyetemen véget ért a vizsgaidőszak, felmerül a kérdés, mivel töltsd a nyár hátralevő részét. Persze az elsődleges cél a szemeszter fáradalmainak kipihenése, majd következhet a barátokkal és a családdal való programszervezés. Míg egyesek minden percet kihasználnak a pihenésre, addig mások a kikapcsolódás mellett szeretnék hasznosan is tölteni az idejüket. Összegyűjtöttem néhány tippet, hogy milyen tevékenységekkel tudod produktívabbá tenni a nyarat.   Keress egy új hobbit! A vizsgaidőszak alatt általában háttérbe szorulnak…

Olvass tovább

3 könyv, amit kapunyitáskor el kellene olvasni Téma: Énidő

Vannak kötelező olvasmányok. Olyan könyvek, amelyekről úgy gondoljuk, hogy ismerni kell őket, mert részei a kulturális fejlődésünknek, de még egyszerűbben azért, mert az általános műveltség részét képezik. De mi van azokkal a művekkel, amik érzelmileg tennének hozzánk és segítenének eligazodni a mai huszonéveseknek a világban? Ez az írás közel sem egy pro és kontra vita a kötelezők mellett/ellen, pláne azért nem, mert az legtöbbeknek az érettségivel befejeződik. De ha a huszonéveseknek lenne ajánlott olvasmány listája,…

Olvass tovább

Te jó ég! Ezek mind az én kacatjaim?! – Egy rendszerezés tanulságai Téma: Énidő

A vizsgaidőszak rohanása és fejvesztettsége után tudtam, hogy az első dolgom lesz a környezetemet rendbe tenni. Ilyenkor maximum arra van erőm, hogy a jegyzeteimet a jegyzetek közé, ruháimat a ruháim közé tegyem, de amúgy egy totális káosz ilyenkor az életterem még akkor is, ha minden a helyén van és kulturáltan eltéve. De valahogy mégsem. Valahogy csak gyűlnek a dolgok és nincs rendszer benne. Azt éreztem, hogy ez lassan a fejemre nő. Hogy gyűjtöm a dolgokat,…

Olvass tovább

Az első jógaórám tapasztalatai – pasiként Téma: Énidő

Ha ma azt mondjuk jóga, akkor jó eséllyel mindannyiunknak divatos, feminin stúdiók, fitneszruhás fiatal vagy középkorú nők és baromi nehéz pózok juthatnak eszünkbe. Szerintem sok férfi ezért el sem gondolkodik a lehetőségen, hogy elkezdjen jógázni, mondván nem elég rugalmasak ehhez a sporthoz (nem is sport!!!) vagy hogy egyszerűen ez nőknek való, esetleg, hogy nem dolgoztatná meg őket eléggé. Félig-meddig ezeket a tévképzeteket nekem is le kellett küzdenem, mire rászántam magam, hogy elmenjek egy órára, pedig…

Olvass tovább

4 könyv, amelyet idén nyáron muszáj elolvasnod Téma: Énidő

Szeretem az olyan könyveket, amelyek elvarázsolnak és teljes mértékben képesek kiszakítani a valóságból. Valójában, úgy gondolom, folyton folyvást ezt keresem az olvasmányaimban. Ha pedig nyár van, akkor különleges, mediterrán vagy egzotikus helyekre vágyom könyveimben. Ha egy történet képes számomra az adott ország kultúrájából hitelesen átadni, olyannyira, hogy ha tehetném, már pakolnék, hogy másnap indulhassak vágyaim úticéljához: akkor bizonyosan tuti befutó és nagy kedvenc lesz az adott könyv. Cikkemben olyan könyveket ajánlok, amelyek számomra ezt az…

Olvass tovább

3 emberi élmény az (újra) szabad világból Téma: Énidő

Most már mondhatjuk, hogy az életünk nagyjából visszatért a rendes kerékvágásba. Vannak még persze olyan területek, ahol nem lehet teljes a szabadságunk, de a világ újra elindult, mi pedig rengeteg élményt visszakaphattunk. Én azok közé tartoztam, akiket mentálisan megviselt az elmúlt másfél év, éppen ezért hatalmas örömként éltem meg a várva várt szabadságot. Persze mindenki másképp látta és tapasztalta az első könnyebb pillanatokat, én most szubjektíven kiemelnék hármat, ami a leginkább jól esett és eltöltött…

Olvass tovább

Te elvitted már randizni saját magadat? Téma: Énidő

Manapság bizonyos szabadidős programokat elkönyvelünk “randi programoknak” és eszünkbe sem jut elmenni ezekre a helyekre, ha éppen nincs senkink vagy nincs hozzá társaságunk. Mozi, vacsora vagy egy wellness hétvége akár – tipik páros programok, ugye? Egy megrögzött szinglinek vadászni kell hozzá a barátokat, haverokat vagy családtagokat, hogy része lehessen az efféle élményekben neki is.  Mert egyedül elmenni ciki. De amúgy miért is az? Sok szingli emberben fel sem merül az, hogy akár egyedül is elmehetne egy…

Olvass tovább

Vissza a természetbe! – Az erdőfürdőzés Téma: Énidő

Az emberi törzsfejlődése évmilliókig más környezetben zajlott, mint amilyen körülmények között ma élünk. Belegondolva, ha ehhez a rettenetesen hosszú időtartamhoz mérem azt a kb. 150 évet, amióta az ember egyre inkább az urbánus környezetbe tagozódik, akkor nem csodálom, hogy mennyi mentális- és fizikális problémával küzdünk ma. Pláne, ha az elmúlt harminc évre gondolok. Az ilyen szintű információáradat és ingergazdag környezet alapvetően idegen az ember természetétől, ezért nem csoda, hogy nem is tudunk teljesen adaptálódni ezekhez…

Olvass tovább

Hogyan gyalogolj le 920 kilométert? – 5 dolog, amit jó, ha tudsz az El Caminóról Téma: Énidő

A 2017 nyári utazásomnak a spanyolországi El Camino volt a fő attrakciója – annak is a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port-ból induló, Santiago de Composteláig tartó, 800 kilométeres szakasza, amit 31 nap alatt teljesítettem. Erre az útra mindenkinek érdemes életében egyszer elmenni, de sajnos nem mindenkinek egyszerű, mert először is… …drága! Nincs közvetlen fapados járat, és a szállások, éttermek, üzletek nyugat-európai árakkal dolgoznak. Azonban 31 itthon töltött nap, ha közepes igényekkel számolunk, nem sokkal olcsóbb, mint a minimál…

Olvass tovább

4 tipp énidős tevékenységre 20onéveseknek Téma: Énidő

A húszas évek legtöbbünknek az önállóság kezdetét, a saját életünkbe való belevágást jelentik. Ezzel párhuzamosan megkezdjük a munkát vagy egyetemi tanulmányainkat. A hirtelen jött változás azonban rejteget egy veszélyt, amelyet a saját bőrömön is tapasztaltam. A ránk szakadó feladatok és az egyik pillanatról a másikra érkező szabadság kettősségében könnyű elveszteni a kapcsolatot önmagunkkal. A folyamatos kihívások, a hétköznapi teendők és az állandó pörgés azzal fenyeget, hogy kevésbé tudunk időt szakítani magunkra és a testi-lelki egészségünkre.…

Olvass tovább

Lehet-e politika nélkül élni? Téma: Énidő

Néhány évvel ezelőtt még csak a pártok neveit és azok tagjait tudtam, illetve néhány intézkedésről olvastam, de sosem szerettem volna komolyabban foglalkozni a politikával. Nem éreztem magam kompetensnek a témában és úgy gondoltam, hogy az életem jó részét úgysem szövi át, elég, ha körülbelül képben vagyok az aktualitásokkal. Egy ideje viszont lépten-nyomon politikai cikkekbe botlok és már igazán nehéz az, hogy valakivel ne evezzünk bármilyen úton-módon politikai vizekre. Milyen volt a helyzet néhány éve, és…

Olvass tovább

Egy képeslapfüggő vallomása Téma: Énidő

Kedves Olvasó! Képzelj el egy házat. Képzelj el egy családi házat. Egy házat, ahol besüt a nap és a porszemek csodás keringőbe kezdenek a fényben. Ebben a házban van egy lépcső, ami felvezet az emeletre. Az emeleten van egy láda. Ez a láda le van zárva. Szerinted mi van benne?   Egy régi szőrmekabát, amit egy fiatalasszony viselt egy hűvös márciusi tavaszon? Egy pár kalap, amiben egy anyós illegette magát, a fiatal menye családja előtt?…

Olvass tovább

Az ok, amiért 20onévesen olvasd el a Mély levegőt – Ajánló és Beszélgetés Halász Ritával Téma: Énidő

A magyar kortárs irodalmi remekekkel igyekszem szinten tartani magam és a Libri irodalmi díj kapcsán nem volt számomra kérdés, hogy Halász Rita könyvével szeretném kezdeni a sort. A Mély levegő egy olyan olvasmány, amely a társas kapcsolatok vizsgálatában görbe tükröt mutatott nekem, hogy ha egyszer a Mindenható egy, a történetben bemutatott házasságot nyújtana osztályrészül, akkor szabad akaratom okán, valamint Vera és Péter történetének tanulságaként gondolkodás nélkül megálljt mondhatok. Emellett, ami miatt különösen szimpatizáltam az olvasmánnyal, az a, mint sok…

Olvass tovább

A megcsalás útvesztőjében – Magyar szeretők könyvajánló Téma: Énidő

Olvastam valahol, hogy a válások legfőbb oka az, hogy túl sokáig élünk. Két dologra vágyik nagyon az ember egy kapcsolatban: biztonságra és izgalomra. A kettő azonban nagyon üti egymást. Mégis, hogyan tartható ez az állapot hosszútávon? Lehet-e tenni azért, hogy a kapcsolatot évek múlva ne börtönnek éljük meg, és ha igen, akkor hogyan?   Aki okos, az más hibájából tanul Azt mondják, ha elég okosak vagyunk, akkor más hibájából tanulunk, ha buták, akkor elkövetjük a sajátjainkat. Na,…

Olvass tovább

4 ok, amiért szívesebben költök egy görbe estére, mint ruhákra Téma: Énidő

Szeretek élményeket gyűjteni, azt hiszem ezzel abszolút nem vagyok egyedül. Legtöbbünknek van néhány sztorija, ami úgy kezdődik, hogy „pedig csak egy sörre ültem be”. Tudjuk, hogy az az egy sör nem csak annyi lesz, és valószínűleg a párszáz forintos italból egy tetemes összegű számla kerekedik az éjszaka folyamán. Megéri-e ezekre az élményekre költeni? Igen! Na jó, lehetséges, hogy csak én vagyok elfogult az élményekkel kapcsolatban, de szívesebben költök egy ferde estére, vagy bármilyen élményre, mint…

Olvass tovább

4 műsor, ami a képernyő elé szegez, és nem mindig értem, hogy miért Téma: Énidő

Mindenkinek akadnak tagadásra méltó szokásai. Mit csinálok olyankor, amikor azt mondom, hogy bocsi, most nincs időm? Néha egész értelmes dolgokat, máskor pedig pont azt, amit most bemutatok négy (szégyen)pontban. Amennyiben lehetőséged van rá, egészítsd ki a listát! Soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz az embernek túl sok szabadideje. Keeping Up with the Kardashians A Kardashian nevet szinte az egész világ ismeri, annak ellenére, hogy a „lényegüket”, a történetüket elmondani lehetetlen. Ezt látni kell. Ha…

Olvass tovább

25-nél a 25-ös bakancslista Téma: Énidő

Lassan elérkezem ahhoz a fordulóponthoz, nevezetesen a húszas éveim közepéhez, mikor már közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz. Ezért úgy döntöttem, hogy szeretnék megfogalmazni egy huszonöt tételből álló bakancslistát, amely tartalmazza azokat a dolgokat, amelyeket még a harmadik x előtt szeretnék megtenni. Először hezitáltam, hogy vajon az olvasók számára mennyire lesz érdekfeszítő ezt az írást olvasni, de közben egyre inkább tájékozódtam a bakancslistaírás pozitív hatásairól és ezeket rögtön saját bőrömön is megtapasztaltam. Ez adta…

Olvass tovább

Off-road – A pillanatok és az életérzések kavalkádja Téma: Énidő

Elképesztő szemlélni az off-road különlegesen sáros és izgalmas világát. Ezt tényleg csak az a személy érti meg, aki legalább egyszer átélte már. Itt akkor kezdődik az élet, amikor lelépsz arról a bizonyos megszokott útról. Apró bevezető, hogy megértsd, miről is beszélek pontosan Biztosan találkoztál már eddigi életed során sáros terepjárókkal, épített gépekkel, esetleg csupa vasakból összerakott járgányokkal. Nyilván sejtetted, hogy nem a száraz aszfaltúton csavargott vele az illető várost nézegetni, különösen jó időben. Nos, igazad…

Olvass tovább

Feltölt vagy lehúz? – A hétvégék szerepe az életünkben Téma: Énidő

A passzív Általában két forgatókönyv szokott előfordulni nálam, ha a hétvégékről van szó. Az egyik, amikor örülök annak, hogy még kapok levegőt egy kemény hét után, ezért utolsó erőmmel kidőlök. Itt a legváltozatosabb tevékenységek jöhetnek számításba. Jobb esetben millióféle olvasmányba bele-bele kapva egyikkel sem haladok semmit, de legalább a szándék megvan az értelmes tevékenységre. Rosszabb változat, ha elveszek a sorozatok, videók és a news feed tengerében. A lehúzó aktív A másik esetben szintén elegem van a heti…

Olvass tovább

Coco Chanel, ahogy még biztosan nem láttad – Párizs királynője könyvajánló Téma: Énidő

Neked mi jut eszedbe a “Coco Chanel” név hallatán? Francia divatikon? A legendás Chanel N°5 parfüm, vagy esetleg a kis fekete ruha? Ezek mind beugorhatnak, de az már biztos nem, hogy hazaáruló német kém, kisemmizett üzletasszony vagy szegény, árva gyermek. Pedig ezek is egytől-egyig Coco Chanelt jellemzik, csak éppen nem a legfényesebb pompájában. Érdemes néha bepillantani a parfüm ködös, cukormázas, felépített látszat mögé, hogy megtudjuk, ki is az igazi Gabrielle Bonheur Chanel. Coco Chanel és Gabrielle Chanel nem…

Olvass tovább

Talán mint a szerelem, ez is épp oly megmagyarázhatatlan – Ha a hegymászás több, mint hobbi Téma: Énidő

A neve Kovács Suzy, azaz Yeti. Az a leány, aki 2015-ben otthagyta a londoni karrierjét a BBC-nél, hogy egyetlen hátizsákkal a hátán világgá induljon tervek nélkül. Majdnem két évig utazott a világban, arra, amerre a szél fújta, a Himalájától egészen a Tűzföldig. Majd elkezdett egyre magasabb hegyekre mászni és jelenleg a világ nyolcadik legmagasabb csúcsára készül oxigén nélkül. Virág Sára: Mikor kezdtél hegymászással foglalkozni? Yeti: 2012-ben bikiniben szerettem volna tölteni a karácsonyt és a véletlen úgy…

Olvass tovább

A káosz rend, csak speciális szabályokkal – Elfogadni a diszharmóniát is Téma: Énidő

Időről-időre két szakasz váltakozik az életemben. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őket rendnek és káosznak. Mikor rend van, akkor minden a helyén. Zökkenőmentesen mennek a dolgok, látni a folyamatos haladást és béke van. Ellenben káosz idején felborul minden, minden addigi munka hiábavaló volt és esély sincs arra, hogy ebből a romhalmazból valamikor is normális élet legyen. Az a célom, hogy a cikk végére rácáfoljak erre nektek. Összedől minden Vannak azok az időszakok, például egy új munkahely…

Olvass tovább

9 dolog, ami az afrikai önkéntesség alatt megtörténik veled Téma: Énidő

Négy évvel ezelőtt jártam először Ugandában, egy Manafwa nevű faluban, amelyre ma már a második otthonomként tekintek. Rendszeresen – COVID mentes időben – évi több alkalommal is kiutazok. Eleinte még önkéntesként, ma pedig már a saját szervezetem, a Szívemben Született Afrika képviseletében megyek, ahogy mondani szoktam: „itthonról haza”. Sok emberrel találkozom és beszélgetek, így tudom, hogy sokan álmodoznak afrikai önkéntességről. Íme kilenc dolog, ami garantáltan megtörténik veled, ha belevágsz és önkéntes leszel Afrikában. Szerelembe esel Szerelembe esel…

Olvass tovább

Kiöregedni 20onévesen? – TikTok élménybeszámoló Téma: Énidő

Az idősebb generációnak a Facebook a minden. A mi generációnk az Instagramnak és a Youtube-nak a fő felhasználója. A nálunk fiatalabbak, tehát a húszas éveik előtt, vagy annak a legelején járók pedig a TikTokot uralják. Kíváncsi voltam, így letöltöttem. Kezdeti tapasztalatok Őszintén? Az első belépés alkalmával úgy kezeltem az alkalmazást, mint aki most találkozik először internettel. Azt hiszem, édesanyám is hasonlóan festett, amikor először mutattam meg neki a Googlet és a Vibert. Felugrott egy videó és nem…

Olvass tovább

Rossz alvásom kárpótlása, avagy az álmodás művészete – 2. rész Téma: Énidő

A cikk első részében már bemutattam nektek a szokatlan hobbimat és az eddigi tapasztalataimat az álmodásról, az ínyencségek azonban csak most fognak következni. Nem tudom, hogy az általam misztikusnak vagy érdekesnek vélt álmaimnak van-e jelentősége, de szeretném azt hinni, hogy van. Mindig is szerettem abban hinni, hogy semmi nem történik véletlenül, és az eseményeknek és döntéseknek jelentőségük van. Így van ez néhány álmommal is. Van közülük olyan, ahová bármikor visszamennék, de természetesen akad olyan is, amit inkább felejtenék. Előre…

Olvass tovább

Rossz alvásom kárpótlása, avagy az álmodás művészete – 1. rész Téma: Énidő

Aki ismer az tudja, hogy borzasztóan rossz alvó vagyok. Képes vagyok a legkisebb neszre is felébredni, vagy csak meghallani azt. Néha még az is tud zavarni, ha a megfordulnak a másik szobába az ágyban. Komolyan. Nem viccelek, bárcsak vicc lenne. Ezért, úgy alakult, hogy nem is szeretek aludni, mivel keveset vagyok mély alvás fázisban. Próbáltam már tenni ellene, több-kevesebb sikerrel, de hosszú távon nem használt semmi. Azonban, hogy az élet valamivel mégiscsak kárpótoljon, kaptam egy…

Olvass tovább

Szívemben Született Afrika III. rész – Jól segíteni Téma: Énidő

Mélységesen hiszek abban, hogy mindenki egyenlő, és mindenkinek egyenlő esélyek kellenének. Hogy egyszerűen nem kerülhet valaki rossz helyzetbe amiatt, hogy hová született. Amikor eldöntöttem, hogy segíteni szeretnék Manafwában, tudtam, hogy amennyire csak lehet, szeretném az embereket, a kultúrájukat, a tradícióikat, a vágyaikat és a kihívásaikat megismerni, és ezáltal megérteni. Abban hiszek, hogy a valódi segítségnyújtásnál soha nem a kutatások és elméletek kell kijelöljék az irányt, hanem a közösség problémái és álmai. Bizalom és biztonság Ahogy…

Olvass tovább

Szívemben Született Afrika II. rész – Amikor minden megváltozik Téma: Énidő

Amióta visszajárok – vagy úgy is mondhatnám, hogy hazajárok – Ugandába, elmondhatatlanul sok dolgot tanulok a világról, az emberekről, az életről és magamról. Az emberek gyakran arra számítanak, hogy egy ilyen út után majd mindenről olyan magasztosan gondolkodunk és aztán jön a megdöbbentő valóság, hogy a leghétköznapibb dolgokkal kapcsolatban érnek a legnagyobb meglepetések. Nekem is számos dolog van, amit korábban el sem tudtam volna képzelni, most pedig mi sem természetesebb. A megszokott dolgok Amikor megérkezel,…

Olvass tovább

„Gyomrom elfeledett pillangói ismét cikáztak” – Szólíts a neveden könyvajánló Téma: Énidő

Idejét sem tudom, mikor olvastam utoljára olyan történetet, amely az első oldaltól az utolsóig egy olyan eltemetett emlékképet volt képes előhívni bennem, amely néhány napra egy megfoghatatlan időutazás keretében visszavitt egy kilenc évvel ezelőtti nyár augusztusába, amikor először tapasztaltan meg ifjú korom hajnalán azt, amit lírai módon elsöprő, első és igaz szerelemnek definiálnak a nagyok. André Aciman: Szólíts a neveden c. könyve erről a megismételhetetlen, nagybetűs összekapcsolódásról szól. Írásom azonban a könyvajánló mellett egy fejezetet mesél…

Olvass tovább

Szívemben Született Afrika I. rész – Amikor egy álom valóra válik Téma: Énidő

Az általános iskola felső tagozatának első felében mélyen meg voltam róla győződve, hogy én bizony tengerbiológus leszek. A gond akkor kezdődött, amikor ráébredtem, hogy a biológia és a kémia – a két dolog, ami ehhez a legjobban kell – finoman szólva sem a kedvenceim és nem is vagyok belőlük különösen jó. ,,Én is Afrikában szeretnék dolgozni!” Nyolcadikos koromban aztán egy nap felvitt minket az osztályfőnökünk a könyvtárba, hogy meghallgassunk egy, az éppen aktuális témahétbe illő…

Olvass tovább

Az olvasás gyógyír az ítélkezés mérge ellen Téma: Énidő

Ha tárgy lennél, akkor mi lennél és miért? – hangzott a kérdés a kreatív kihívás csoport bevezető kérdéssorában. Elgondolkodtam, mi is lennék. A következő fogalmazódott meg bennem: könyv lennék. Mert rengeteget tanulhatnak belőle az emberek. Felvidít, olykor lelomboz, arra késztet, hogy magadba nézz, hogy fejleszd a szemléletedet. Hogy változz. Az utazás kezdete Az olvasás változásra késztet. Miután elolvastad, nem tudod kitörölni a fejedből. Ott motoszkál és nem hagy nyugodni, valami elindul mélyen belül. Az én utazásom…

Olvass tovább

A hangerőn túl – Mit tanultam a zenekari munka során? Téma: Énidő

Bármilyen kreatív tevékenységet művelni hihetetlen élmény. Létrehozni valamit, alakítani, formálni, nézni ahogyan változik és eléri végleges formáját (ha van ilyen egyáltalán). Természetesen minden művészeti ágat egyenlően értékesnek tartok, de számomra a zene ad a legtöbbet. Nem erről szeretnék beszélni, ezt nem is lehet szavakba önteni. Azonban van a zenélésnek egy szervezett formája, amit úgy neveznek: zenekar. Most öt olyan területet, készséget szeretnék ismertetni veletek, amiben érezhetően fejlődtem a zenekari munka miatt. Törekvés a legjobbra A…

Olvass tovább

Egy tehetséges, erős nő kibontakozása: megnéztük a Gólem Színház Szalonklára c. darabját Téma: Énidő

A november óta töretlenül fenntartott korlátozásoknak köszönhetően gyökeresen megváltozott az életünk, és majdnem minden szektor, a vedéglátás, a turizmus és a szórakoztatóipar is kilépett a megszokott működési keretek közül. Tehetünk-e bármit, és ha igen, pontosan mit, amíg az őrület árja el nem apad? Támogassuk egymást a nehéz időkben is, adjunk esélyt a kultúra online élvezetének! Nemrégiben egy ilyen előadásban volt részem nekem is, a Gólem Színház Szalonklára című darabját láttam online közvetítés formájában. Az 1900-as évek elején járunk,…

Olvass tovább

Mik egy túlélő gyerekeinek sajátosságai? – Born in Auschwitz filmajánló Téma: Énidő

A holokauszt reprezentációja Cseke Eszter és S.Takács András dokumentumfilmjében egy egyedülálló betekintést ad a befogadó számára: húsvér főszereplői nyilatkoznak arról, miképp öröklődött akaratlanul az átélt kín és az Auschwitz által hagyott lidércnyomás lenyomata. Nézőként számomra megrázó élmény volt hallgatni, ahogy két nő, anya és lánya oly mély őszinteséggel nyílik meg egymásnak, melyre a már megélt fél emberöltő is mindezidáig kevés volt. A film megannyi hagymarétegét bontja le a zsidóüldözés valóságának, és prezentál a legkisebb társadalmi intézménynek…

Olvass tovább

A beporzás művészete – Beporzók napja 2021.03.10. Téma: Énidő

Kiskorom óta mindig dolgozott bennem egy világmegváltó akarat. Egy vágy arra, hogy amit adok magamból, az hasznos és jó lehessen a környezetem számára. Néhány hete egy olyan projektet valósítottunk meg egy rendkívül alázatos és páratlan csapattal, amely méltó gyermekénem mindig őrzött álmaihoz. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület támogatásával készült egy kisfilm, amely a testfestés eszközével arra hívja fel a figyelmet, hogy miért védd Te is a beporzókat. A forgatás egy újfajta élménnyel gazdagított, így úgy érzem, méltó…

Olvass tovább

3 hiperfontos életlecke – Te tisztában vagy már velük? Téma: Énidő

A tavalyi év végén került a kezembe Csernus Imre A harcos című önéletrajzi írása. Olyan pillanatban kapott el, hogy amit és ahogyan mondott, az nagyon betalált. Kellett. Az év végére már nehezen kezeltem a megváltozott életmenetet. Mikor szembesültem azzal, hogy a karácsony is ebben az őrült helyzetben telik el, elgondolkoztam azon, vajon mi az, ami egyáltalán biztos az életben? Mi az, ami biztos az én életemben? Előtte bármilyen kaotikus volt az évem, karácsonykor mindig át tudtam valahogy kapcsolni és…

Olvass tovább

„Leereszkedtem a pokol kapuján” – Amikor a kondigyűlölő kondifüggővé válik Téma: Énidő

Lassan egy bulgakov-i örökkévalóságnak tetsző ideje húzta le apró országunk a rollót, és újfent elszaladt annyi idő, hogy már arra sem emlékszem, mi töltötte ki az életemet a szerencsétlen, bosszantó korlátozások obligát elrendelése előtt – ennek felderítésére egy fénykép sietett a segítségemre. Az emlék, amely nosztalgiázásra bírt Puszta véletlenségből bukkantam rá, miközben ragacsos apátiában fetrengve a telefonom mémekkel telezsúfolt tárhelyét próbáltam újra optimális állapotba hozni. A kép edzés után készült, még a távoli, covid-mentes múltban,…

Olvass tovább

Hulladékmentes törekvések a szülői házban is Téma: Énidő

Folyamatosan azt halljuk az összes közösségi média felületről, hogy így zöld mozgalom, úgy a környezetvédelem, így vegánság, úgy zero waste életmód. A legtöbb helyen azt hangsúlyozzák, hogy a Föld klímaproblémái nagyban az egyéni döntések miatt fognak helyrejönni. Ismerősek a problémák? Kedves szerzők, kik ezeket a cikkeket írjátok, vlogokat készítitek, egyetértek veletek, de belegondoltatok abba, milyen nehéz úgy low waste életmódba kezdeni, hogy huszonévesen itthon lakom a szüleimnél?! A szüleimnél, akik már a műanyag, nejlon fénykorában nőttek…

Olvass tovább

„Gyűlölöm a halandóságomat” – A kérhetetlen idő múlása miatti kesergés Téma: Psziché

Kezdjük azzal, hogy bevallok valamit. Nem fogom felfedni a titkos háttérhatalmi összeesküvéseinket, erre ne számíts, de megosztok veled egy kevésbé érdekes tényt szerény személyemről, aki még véletlenül sem a lázadó, tollas hátú űrzsidók hercegnője. A helyzet az, hogy kontrollmániás vagyok. Az életem minden területén én szeretem irányítani a dolgokat, a frizurám textúrájától kezdve az időjáráson át a kapcsolataimig, és nagyon nehezen vagyok rávehető bármilyen kompromisszumra, amiben nem vagyok érdekelt. A vér nem válik vízzé, ahogy…

Olvass tovább

„Huszonéves, örök falusi nő vagyok, mégis képtelen arra, hogy a »mintaasszony szerepet« magamra erőltessem” Téma: Psziché

„A nőnek a konyhában a helye!” „A nőnek az a dolga, hogy fiút szüljön a férjének!” „Az asszony nem ember, a sör nem ital és a medve nem játék!” Válogatott gyöngyszemek, melyeket nem egy alkalommal, mindannyian hallhattunk már életünk során – általában férfiaktól. A fent említett tüneményes idézetek kiötlői bár a múlt században éltek, vannak lelkes követőik és rajongóik, akik hűen tovább hozták ezt az elvet a 21. századba is. A feminizmus nem trend A társadalom…

Olvass tovább

„Nehezen tudunk megfelelően kritizálni, a legkevésbé kritikát fogadni” Téma: Psziché

A kijárási tilalom remek lehetőség arra, hogy egy kis spoilert kapjak a nyugdíjas élet mindennapjaiból. A sarokban ülve nosztalgiázom a fiatalkorom nagy pillanatain, nem találkozom emberekkel, a legizgalmasabb témám az ebéd, és lassan már ott tartok, hogy a saját mondataimat idézem a beszélgetések során. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben mindenféle szocializációs lehetőséget meg kell ragadni, úgyhogy letéptem magamról a négynapos atlétatrikót, és belevetettem magam az internet bugyraiba. A legnagyobb magyar influenszerek egyikét követtem nyomon, és megdöbbentett…

Olvass tovább

A túlzott őszinteség árt a kapcsolatnak? Téma: Psziché

Egyszer már kifejtettem azt a vérnyomásnövelően frusztráló gondolatmenetet, miszerint a monogámia nem egy életszerű, járható út az emberiség számára. A következő sorok azt hivatottak fejtegetni, hogy mely kapcsolatdinamika segíthet mégis megmenteni a monogám párkapcsolatokat a pusztulástól. Az elmúlt pár hétben többször képezték a képzeletbeli barátaimmal folytatott diskurzusaim tárgyát a romantikus társas viszonyaink. Elég hamar kirajzolódni látszott a demarkációs vonal a csatározó felek között: egyesek szerint a párkapcsolat minőségbeli romlásának elkerülése végett obligát tabusításokra van szükség, míg…

Olvass tovább

Lehetséges a világ megmentése egy demokráciában? Téma: Psziché

A 21. században úgy szeretjük a demokráciát, mint a tulajdon édesanyánkat. Az úgynevezett „demokratikus értékek” legalább annyira fontosak számunkra, mint az alternatív tej, a vállalkozói ismereteket oktató kurzusok, vagy a Spotify. Esetleg a roller, ha fővárosi értelmiségiek vagyunk. A demokrácia egy eszme, amit „kitűzhetünk” a falra; egy pecsét, amit felmutathatunk, ha bizonyítani kell az emberségünket Demokratikusnak lenni egy teszt, amin a 21. században át kell menni, különben az ember nem lehet tagja a vegán, organikus…

Olvass tovább

5 pontban a lovaglás életleckéiről Téma: Énidő

Azon kevés szerencsések közé tartozom, akiknek a sport úgy kúszott be az életébe, hogy észre sem vette. Mondhatnám, hogy a lovak iránti szerelmet már az anyatejjel szívtam magamba, viszont édesapámnak köszönhetem, hogy egész eddigi életemben „lóbolond” voltam. Amióta stabil lett a csontozatom, magamra szedtem egy minimális izomzatot és kiderült, hogy az egyensúlyérzékem is kifejezetten jó. Azóta is lovagolok (az első fotó körülbelül 8 éves koromban készült rólam, ahol már nemcsak utazok a ló hátán, hanem…

Olvass tovább

Hogyan legyen időm mindenre? – Egy maximalista versenyfutása az idővel Téma: Psziché

Csörög az ébresztő, kipattansz az ágyból. Egy erős kávé, mert még zombi vagy. Fejben közben már a napi teendők listáját pörgeted. Rohansz a vonathoz, közben zenét hallgatsz. Még utazás közben sem tudod ellazítani magad, mert eszedbe jut egy ígéret: elfelejtetted felhívni egy jó barátodat előző este. Egy újabb nap, újabb versenyfutás az idővel. Amikor még nappali tagozatos egyetemista voltam, azt gondoltam, akkor találom meg az egyensúlyt az életemben, ha lediplomázom, lesz egy jól fizető állásom, és a saját…

Olvass tovább

Másnak lenni valóban jó dolog? – A 21. század életszerűtlen tanácsai Téma: Psziché

Emlékszem egy pólóra néhány évvel ezelőttről. Rövid ujjú női felső, rajta egy sor egyforma, fehér macska piktogramja – kivéve az utolsót. A legutolsó macska Vigyor Kandúr volt, alatta a következő felirat díszelgett: „be different”. A póló a fast fashion márkák valamelyikének a terméke volt, ez azt jelenti, hogy annyira volt csak egyedi, mint a Zarában vásároló, nyaranta a Bálnában rosét kortyolgató, a konzekvencia legapróbb morzsája nélkül rock együttesek pólóját hordó huszonéves lányok – semennyire. De ami…

Olvass tovább

Hiszek Istenben, vagy sem? Téma: Psziché

Ha valaki megkérdezné – bár nem gyakran szokott ez kellemes csevegés indító lenni –, azt mondanám, hogy igen. Igen, szeretem a hagymát, igen, néha én is csinálok gusztustalan dolgokat, például Lázár Jánosról álmodom, és igen, hiszek Istenben. Talán. Annak ellenére, vagy épp azzal együtt, hogy semmilyen racionális, sőt, gyakorlatilag semmilyen egyéb magyarázatot nem tudok felmutatni a létezése felől. Miért hiszek benne mégis, és miért olyan nehéz megfogalmazni a kételyeimet? Mert megtanították. Sőt, máshogy fogalmaznék. A…

Olvass tovább

Barátok a felnőtté válás útján? Mi a jó barátság titka? Téma: Psziché

Gyerekkorunkban nagyon meghatározó volt egy barát szerepe. Fontos volt, hogy legyen kivel együtt játszanunk az oviban, elkérni a házi feladatot a suliban. Kamaszként jól esett, ha valakivel beszélhettünk olyan dolgokról is, amiket a szüleink előtt cikinek éreztünk. Vagy épp volt kivel tombolni a 18. születésnapunkon. De mi a helyzet a barátokkal a felnőtté válás során? Felnőtt korunkban milyen módon állnak mellettünk? A fogadalmak és a valóság A gimis baráti körömmel megfogadtuk érettségi után, hogy tartani…

Olvass tovább

Levél életem megkínzott férfiaihoz Téma: Psziché

Egyszer már említettem, hogyan tépem ki magam ellentmondást nem tűrően egy kapcsolatból, ha ütött az óra. Fejvesztve menekülök, hátra se pillantva, levegő után kapkodva, majd biztonságos távolban megállok oxigénhez juttatni a szerveimet. Ilyenkor már megkönnyebbült mosoly ragyogja be az orcámat – szabad vagyok. Soha nem bánom meg, nem arról van szó, hogy hónapok elteltével rám zuhan az elhamarkodott döntést követő megvilágosodás: „Úristen, de ostoba voltam!” A másodperc törtrésze alatt ki tudok zárni valakit az életemből,…

Olvass tovább

„A hedonizmus rendkívül rossz életstratégia” – A monogámia védelmében Téma: Psziché

A nemrégiben ezen az oldalon megjelent „Miért nem működik a monogámia?” című – egyébként üdítően cinikus – cikk indított arra, hogy megírjam a saját gondolataimat a témában. Az írás tudományos hátterével nem szállnék vitába – saját szerény ismereteim is nagyjából egybevágnak a szerzőéivel –, a végkövetkeztetésekkel azonban már nem értek egyet. A szerelmet tényleg hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni, és valóban, alapvetően egy – rendkívül potens (no pun intended) – biokémiai jelenségről van szó, ami egy felfokozott…

Olvass tovább

2020, te tolvaj! Téma: Psziché

Amikor először láttam a neved leírva, ámulatba ejtett a kecsességed. Hattyú nyakú ketteseid, kerekded nulláid, feszességed, rendezettséged, harmóniát sejtető megjelenésed. Rémlik, mintha vártam volna rád, hogy majd elhozod a harmóniát nekünk is, hogy általad mi is rendeződünk, kiteljesedünk és olyan határozottan állunk bele a valóságba, mint ahogy te állsz olyan megingathatatlanul és ígéretesen. Ma már tudom, ezt csak én akartam gondolni rólad Ez az én asszociációm volt. Mert hát „légy pozitív”, „te döntesz”, „kezedben az…

Olvass tovább

A konstruktív vitatkozás 5+1 aranyszabálya Téma: Psziché

A szólásszabadságról alkotott eszmefuttatásom után váratlanul az ölembe hullott egy újabb téma, melyről szerény személyem szerint még érdemes diskurálni. Ez pedig az európai vitakultúra, és annak nélkülözhetetlen szabályai. Elég sok mindent gondolok a témáról, ezért mielőtt belekezdenék a konstruktív információcsere aranyszabályainak taglalásába, kívánok pár szót szólni a véleménykülönbség jelenségének létezéséről és létjogosultságáról. Talán már nem titok még azok előtt sem, akik nem ismernek személyesen, hogy a vitatkozás a legkedveltebb tevékenységeim közé tartozik. Tisztázzuk: a vitatkozás nem veszekedés.…

Olvass tovább

„Az én történetem ott kezdődik, ahol számos másik véget ér” – Egy meg nem valósult szerelem margójára Téma: Psziché

Az én történetem ott kezdődik, ahol számos másik véget ér. Megtaláltuk egymást. Egymásba szerettünk (vagy legalábbis én azt hittem). Sosem mondtuk, de láttam, ő is látta és mindenki más is. Rajta. Rajtam. Rajtunk. Aztán jött egy döntés. Felállt és elsétált. A mai napig nem tudom, hogy igazán elhiszem-e azt az indokot, amit mondott. Ha akarom, elhiszem, ha akarom, nem. Inkább igen, mint nem. Beleillik a narratívájába, a világlátásába, és most azt gondolom, hogy ha nem…

Olvass tovább

„A megbocsátás nem megy gombnyomásra” – Egy barátság margójára Téma: Psziché

Legyen szó akár kevésbé súlyos, akár megbocsáthatatlannak hitt tettről, tedd fel magadnak a kérdést: meg tudsz bocsátani? Legyen szó bármilyen gaztettről? Nem ám csak úgy, hogy erőltetetten kipasszírozol magadból egy „semmi baj”-t, hanem úgy, hogy teljes valóddal elengeded a sérelmet. Nem nyúlsz vissza hozzá, és nem ücsörögsz rajta bombaként. Egy bevásárlóközpont padján ültem, amikor egy borzasztóan nehéz csatát vívtam egymagamban. Az egyszeri szemlélő valószínűleg csak egy rezignált, könnyes szemű lányt látott, de belül ordítottam, tomboltam,…

Olvass tovább

Pár érv a szüleimtől, amiért szerintük botorság albérletbe költöznöm Téma: Psziché

A Virginia Woolf-válogatásomat pakoltam be elsőnek a bőröndömbe, mert azt mindenhová magammal viszem, ahol életvitelszerűen tervezek élni. Aztán a dekorációként szolgáló fényfüzéreket, mert az is mindenhova kell, végül az IKEA-s plüss felhőt. Nemrégiben elköltöztem otthonról, hogy a húszas éveim közepe felé járva kipróbáljam, milyen is az a „saját láb”, amiről már oly sokat hallottam. Egy kedves ismerősöm lakótársa a közelmúltban kiköltözött a közösen bérelt lakásból, így a leány meghívott engem a lakótárs helyére. Egy szemvillanásnyi ideig…

Olvass tovább

Kitartás, önfegyelem, tűrőképesség – Nem várt ajándékai a túrázásnak Téma: Énidő

Mindig is gyenge volt az akaratom. Elhatároztam valamit, de feladtam. Legtöbbször csak meguntam dolgokat, éppen emiatt nem tudtam jellemben sem fejlődni; általában a magamba vetett hitem is hiányzott. ,,Úgysem tudom megcsinálni, kevés vagyok ehhez, nem fog menni.” Ilyesmi és ehhez hasonló mondatok tömkelege járt a fejemben. Nem igazán találtam emiatt olyan sportot sem, amelyet örömmel űztem volna, holott vágytam arra, hogy elmondhassam, valamit elértem, hogy tudom, milyen átlépni a határaimat és legyőzni az elmémet. Nagyon sokáig nem…

Olvass tovább

Tapasztalatok az elvonóról Téma: Psziché

Korábban már utaltam rá, így hát tessék: következzen az ígért cikk az elvonón tett látogatásomról. Mielőtt belevágnék, a kontextus kedvéért egyetlen egy röpke előzményt osztanék meg mindössze. A huszonkettedik születésnapom hajnalán történt Bolyongtam egy házban, nem tudva, hogy mit keresek ott. Nem voltam öntudatlan, mozogtam, beszéltem, lélegeztem, mégis sűrű, sötét fátyolt borított az érzékszerveimre a kábítószer. Azt hiszem, csak haza akartam jutni, ehelyett betörtem egy házba. Szó szerint. Bemásztam a kapun, bementem az ajtón, a nappaliban…

Olvass tovább

A múltamból lettem, vagyok, leszek – Lelki boxmérkőzésem kálváriája Téma: Psziché

Nem tudom, a lelkem két fele miért gyűlöli néha egymást, de életem tragédiája a bensőmben zajló kegyetlen boxmérkőzés, amelyről sokáig hittem: nem lehetek győztese. Egyesek szerint ennek pusztán a horoszkópom az oka, de én ezt erősen kétlem. „Hasadt elmém” kálváriájának története (és tanulsága) következik. Van egy fénykép, az asztal fiókjában. A fiók kulcsra van zárva, de mindig benne van a kulcs. Azokon az éjszakákon, amikor az elátkozott lelkek egy ezüstszínű holdsugárba kapaszkodva feljönnek a Pokolból,…

Olvass tovább

Önálló életem első tapasztalásai, avagy hány napig elég 15 deka felvágott? Téma: Psziché

Harmincötödik nap. Reggelire vajas sózott kiflicsücsköt ettem egy kis joghurttal, mert elfelejtettem bevásárolni. A hűtőben a fél üveg rosén kívül egy megvágott kaliforniai paprika, pár szem paradicsom és egy zacskó rohadt rukkola árválkodik. Körbepillantok a konyhában, miközben fő a kávé; hiába söprögetek lankadatlan szorgalommal, mégis mindig kosz van. Majd’ két hónapja élek teljesen önfenntartó életet, íme a tapasztalatok Fantasztikus, frenetikus, felszabadító, és még sorolhatnám az alliterációkat reggelig, amik az elragadtatottságomat hivatottak kifejezni. Senki nem szól…

Olvass tovább

Hosszú távú párkapcsolatban kívánunk élni, annak minden hátránya nélkül? Hogy is van ez? Téma: Psziché

Nemrégiben futottam bele az interneten való hosszas, céltalan, legkevésbé sem konstruktív szörfözgetés közben egy cikkbe, ami a modern szerelemről és annak kihívásairól íródott. Azóta az olvasottakon morfondírozom. A cikk adekvát része a következő: „Ez a modern szerelem egy nagy-nagy kísérlet. Biztonságot és kalandot akarunk megélni egy helyen. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de szép kihívás. Hogyan tegyek úgy, mintha az az ember, akivel 30 éve együtt élek, még egy csomó felfedeznivalót tartogatna számomra? Hogyan legyek kíváncsi arra,…

Olvass tovább

A fiatalok túlságosan nagy elvárásokkal indulnak neki az életnek, és emiatt komoly csalódások érik őket Téma: Psziché

Nemrégiben részt vettem egy társalgásban, ahol felmerült a kérdés: vajon az Y és Z generációnak mi a legnagyobb problémája? Mindenféle válasz érkezett, a globális felmelegedéstől kezdve a hagyományos értékek kiüresedésén át az étel-intoleranciáig és a Kardashian-családig, de szerény személyem és még egyetlen résztvevő azt a választ adta a kérdésre, hogy a fiatalok túlságosan nagy elvárásokkal indulnak neki az életnek, és emiatt hamar komoly csalódások érik őket. Rendszerváltás a nevelésben Ki merem jelenteni, hogy a generációm tagjai…

Olvass tovább

Az átkozott harmadik fél: az internet szerepe a kapcsolatainkban Téma: Psziché

Igazán nem szeretnék belekezdeni egy hosszas eszmefuttatásba arról, hogy „régen minden jobb volt”, mert ez nem így van, de azért valljuk be, régen néhány dolog valóban jobb volt, mint manapság. A levegő tisztasága, a populáris zene minősége, a tv-műsorok átlagszínvonala – és még sorolhatnám. De most specifikusan egy dologról szeretnék nyilatkozni: az internet kapcsolatainkra gyakorolt hatásáról, mert egy olyan dolognak voltam fültanúja az elmúlt napokban, amit még Michael Jackson halálánál is jobban nehezemre esik processzálni.…

Olvass tovább

A kéretlen jótanácsok fogságában – Így rakj „szűrőt” az életedre! Téma: Psziché

Fejedre nőnek az elvárások. Életednek talán a negyedét se élted még le, máris olyan döntéseket kell hoznod, melyek kitörölhetetlenül hatni fognak a maradék háromnegyedre. A kedves jóakarók „nyomása” pedig hiába akar segíteni rajtad, csak ront a helyzeteden. Válassz olyan hivatást, amit szeretsz! Válassz olyan hivatást, amiből megélhetsz! Tanulj rendesen, csak akkor lesz tisztességes munkád! Ne tanulj annyit, úgysem ezen fog múlni az életed! Kezdj el minél hamarabb megtakarítani, hogy később ne legyenek anyagi gondjaid! Ne legyél ilyen…

Olvass tovább

„4-5 évesen nem is álmodoztam arról, hogy zenész leszek” – Krajcsó Bence, a citera és a népzene szerelmese Téma: Énidő

Krajcsó Bence vagyok, zenész, tanár, a Népművészet Ifjú Mestere miniszteri kitüntetés birtokosa. A népzene gyermekkorom óta közel áll a szívemhez, 12 évesen ismerkedtem meg hangszeremmel, a citerával. Ekkoriban a Békés megyei Vésztőn éltem, keresztszüleim pedig Vésztő-Kertmegpusztán az egykori Wenckheim grófok kúriájában, ahol nagyon sok időt töltöttem el. Imádtam ott lenni! A miliő, a  természet és az állatok közelsége – valahogy más világ volt ez. Akkor még 4-5 évesen nem is álmodoztam arról, hogy zenész leszek. Érdekesség, hogy…

Olvass tovább

„Mindannyiunk közös magánya, amiben élünk” – Interjú Kiss Tibor Noé íróval Téma: Énidő

Kiss Tibor Noé Hazai Attila Irodalmi Díjas író, a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat online kiadásának szerkesztője. Eddig megjelent műveit számos idegen nyelvre fordították, többek között cseh, német, lengyel és szlovén nyelvre is. Októberben megjelent regényéről, a Beláthatatlan tájról beszélgettünk, miközben társadalmi kérdéseket feszegettünk és az írói nyelvre is kitértünk. A szerző előző kötetéről készült ajánlót ITT olvashatjátok. Az előző regényeidhez hasonlóan a Beláthatatlan tájban is központi téma a kirekesztettség. Honnan merítesz motivációt ezen szövegek megírásához? Ez valahogy belülről…

Olvass tovább

Egy örökbefogadás kálváriája II. Téma: Énidő

A cikk első részében kifejtettem nézeteimet a kutyatartásról és elmeséltem, hogyan jutottam el a konkrét örökbefogadásig. Bertalan, a középtermetű, németjuhász jegyekkel rendelkező 2 éves szerelmi turmix most már 4 hónapja van nálam. Örök gyerekek Szokták mondani, ha gyereket szeretnél, ne egy kutyával akarj felkészülni rá. Hölgyeim és uraim, fogadjátok szeretettel a világ legnagyobb tévedését! Abszolút lebutítva persze, de miről szól a gyereknevelés? Gondoskodsz egy nélküled életképtelen kis lény fizikai szükségleteiről napi szinten, hozzá igazítod a mindennapjaidat, köré…

Olvass tovább

Vidéki élet, te csodálatos! Téma: Énidő

Vidéki VS városi, az örök ellentmondás. Mit szólnátok, ha ezt megfejelnénk egy vidékiből városi, majd ismét vidéki opcióval? Előzmények A karantén még Budapesten ért, Újbudán, a 7. emeleten. Covid-tól függetlenül, bőszen terveztük vidéki életünket, a költözést. Tudjátok, ahogy az lenni szokott: amikor a “mi” komolyra fordul, nagy, közös tervekkel és mindezt egy békésebb környezetben tervezi megvalósítani. Így gyűltek a Pinterest mappák, a megnézendő Youtube videók, sőt még egy szomorúságból elkövetett impulzusvásárlást is tettem egy online…

Olvass tovább

Összeroppanni, szilánkosra törni és szétesni ér – Amikor elhagytak könyvajánló Téma: Énidő

Arccal zuhanni a földi pokol felé. Lecsúszni a dobogóról, amiért egész életedben küzdöttél. Meghalni egy ember által, akiért az életedet adtad volna. Nagyjából ilyen érzés az, ha tizenöt év után elhagy az az ember, akit teljes szívedből szeretsz. Elena Ferrante Amikor elhagytak c. regényének ajánlója következik. Ha friss szakítást követünk végig külső szemlélőként, magunkban mindig megfogalmazzuk a célt: olyanok nem leszünk sose. Akik belebetegszenek a szakításba. Örök életünkre megfogadjuk, hogy bennünk lesz tartás, erő és büszkeség, nem fogjuk megrögzötten…

Olvass tovább

Idén is lesz Verzió Film Fesztivál! Téma: Énidő

Az idei év gyökeres változást hozott az eddig ismert életünkbe. A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál a pandémia által kialakult kockázatok miatt november 10. és 22. között, online kerül megrendezésre. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál A fesztivál résztvevői idén ötven különböző, harminckilenc országból érkező dokumentumfilmet tekinthetnek meg. A program három kategóriára bontotta a versenyben résztvevő alkotásokat: a nemzetközi, a magyar, illetve a diák- valamint elsőfilmes versenyre. A nézők ezen belül három különböző témából,…

Olvass tovább

Mit adott nekem a jóga? Téma: Énidő

k el jógázni. Elkezdtem, hobbiból, kikapcsolódásból. El akartam vonulni a világ elől a szobámba, egy YouTube videót nézve. Aztán egyik nap követte a másikat és azt vettem észre, hogy jól érzem magam közben; élvezem, szeretem csinálni. Majd kitűztem az első célomat: akkor is megtanulok fejen állni! Hatalmas esések és sok-sok gyakorlást követően végül sikerült. Megcsináltam! Én! Egyedül! Most ott tartok, hogy lassan 2 éve hódolok a jóga szenvedélyének. Nem kell más hozzá, csak a jógaszőnyegem…

Olvass tovább

“Itthon nincs Halloween, itthon Mindenszentek van” Téma: Énidő

Elérkezett az évnek azon időszaka, amikor mindenki masszív, belső szükségét érzi állást foglalni ebben a kérdésben, szigorúan fekete-fehéren értelmezve. Minden októberben, változatlanul pro- és kontra posztok tömegei lepik el a közösségi oldalakat. Lebutítva mondhatjuk úgyis, hogy jobboldali konzervatívok VS ballibsik vívják az önkéntes multikulti háborút. Nézzük objektíven a jól ismert tényeket. Az ünnep eredete Halloween október 31. Mindenszentek november 1. Halottak napja november 2. A holtak ünneplése és a hozzájuk kötődő hiedelemvilág az emberiség hajnalától…

Olvass tovább

„Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt?” – Megnéztük Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz c. regényéből készült előadást Téma: Énidő

Másfél óra férfiakról, nőkről, örökölt mintákról, szexuális abúzusról. Arról, hogy a családon belül meghúzódó titkok és traumák rányomják a bélyeget a jövőre. Arról, hogy törjük meg a csendet és ne hallgassunk tovább. Amikor a nézőtérre léptem, felpillantottam a színpadra. Amíg a közönség elfoglalta a helyét, Péterfy Bori komor arccal várakozott egy sötétkék kanapén ülve. Hirtelen lett csend a nézőtéren. Csak én babráltam az esernyőmmel, és még a csizmám is törte a sarkamat. Jobbra meg balra…

Olvass tovább

Egy örökbefogadás kálváriája I. Téma: Énidő

Az a fajta ember vagyok, aki a kutyák méretét mondjuk a tacsik kedves virsli testétől számítja, de leginkább a közepes/nagy ebeket kedveli. Ebből a szempontból kicsit konzervatív talán. Olyan ember, aki világéletében kertesházban nevelkedett, így a kutya kertkapcsolatos, a kert pedig kutyakapcsolatos fogalomként él a fejében. A lakásban tartott kutya valahogy kimaradt a szórásból, ezért amikor Budapestre költöztem, egyértelmű volt a kutyamentes élet. Bélyegezzetek maradinak: a kutya nem panelba való. Egyébként az ember sem. „Te egyszer s…

Olvass tovább

Zöld vagyok. Vagy mégsem? Téma: Énidő

Zöldnek lenni egyrészről ma már hasonló szitokszó, mint a liberális. Másrészről viszont pont olyan divat, mint az alter-lét: az egyenesre vágott frufru, no makeup és a vászontáska mellé kötelező kiegészítő a piacra járás és az ökotudatos élet. Általában finom távolságtartással kezelem ezeket a trendeket, ebben az esetben viszont eltekintek tőle. Bánom is én, ha végre tényleg valami építő jellege is akad egy szubkultúrának. Van itt még valami, egy felkapott szó: klímaszorongás, avagy Földünk tragikus pusztulásának mentálisan megfizetett…

Olvass tovább

„Vannak körülöttünk olyan emberek, akik már rég feladták az életüket” – Könyvajánló Téma: Énidő

Nehéz témáról regényt írni talán az egyik legbátrabb dolog, amire író vállalkozhat. Kiss Tibor Noé azonban nem félt olyan tabu témához nyúlni regényében, mint a mélyszegénység és az abból fakadó kilátástalanság. Arcunkba tolja a magyar valóság egy ritkán látott szeletét, azt a nyomort és reménytelenséget, amit csak az alkohol és a TV tud feledtetni. Október 12-én jelenik meg a Szerző új regénye, amely a Beláthatatlan táj címet viseli. Addig is engedjétek meg, hogy a várakozás idejére a…

Olvass tovább

Beszéljünk a szexmunkáról! (Kéjutca – Magyar szex euróért könyvajánló) Téma: Énidő

A szexmunkáról beszélni kell. Leginkább azért, mert mindenkinek megvan a maga véleménye róla, de inkább előítélete. Mindenki kíváncsi a prostituáltak stigmatizált világára, ám kevesen tudnak befogadóan, nyitott szemmel, előítéletmentesen tekinteni a piroslámpás negyedek mögött húzódó történetekre. Munk Veronika 2017-es Kéjutca – Magyar szex euróért c. könyve a bremerhaveni Lessing strassén élő magyar szexmunkások életébe kalauzol el, hogy megértsük és átlássuk a zárt világban uralkodó törvényeket és szabályokat. Zavarba ejtően keveset tudtam a társadalom legfőbb kirekesztettjeiről, a prostitúciót…

Olvass tovább

Ha virtuálisan történik, akkor az nem megcsalás? – Novella a döntő pillanatról Téma: Psziché

Azon gondolkodott, vajon mikor kezdődött. Mert elkezdődött. Már nagyon régóta tart, és úgy érzi, egyre rémisztőbb. Késő este volt, félhomály uralta a tetőtéri szobát. Óvatosan leült az óriási, besüppedős, smaragdzöld foteljébe, de teste görcsben volt, nem tudott kényelmesen elhelyezkedni. Nyugtalan volt. A kisasztalon gőzőlgő melegszendvics illatból gyengeséget, gyarlóságot szagolt ki, a háttérben morajló TV-s zümmögésből elidegenedést hallott ki. Azonnal kikapcsolta. Gondolkodni akart, rendszerezni az érzéseit, a hirtelen feltörő sejtéseit, amiket egy ideje már inkább megbízhatatlan,…

Olvass tovább

Kontrollvesztés, önsanyargatás, tropára ment szervezet – Győztes csata az anorexiával szemben Téma: Psziché

A Fiatalok, van remény! c. cikkíró pályázatunkban arra kértünk titeket, hogy vessetek papírra olyan személyes történeteket és gondolatmeneteket, amik tanulsággal szolgálnak, erőt adnak a huszonéveseknek. Íme, az első helyezést elérő pályamű, ami egy borzasztóan alattomos mentális betegségről szól: az anorexiáról. – – Boldog szülinapot, Viki! Boldog szülinapot! – a dal végén néhány másodpercnyi hatásszünetet tartanak, zavartan pillantanak hol egymásra, hol rám, remélve, hogy talán mégsem volt annyira hamis. Közben arcukról sugárzik a megkönnyebbülés, hogy a számukra legkínosabb…

Olvass tovább

Már Mamára is gondolok… Téma: Psziché

A Fiatalok, van remény! c. cikkíró pályázatunkban arra kértünk titeket, hogy vessetek papírra olyan személyes történeteket és gondolatmeneteket, amik tanulsággal szolgálnak, erőt adnak a huszonéveseknek. Íme, a második helyezést elérő pályamű, amely talán mindannyiunkhoz szól. – Az utóbbi fél órában már vagy négyszer elköszöntünk, de mindig eszébe jut még valami, én pedig a világért sem fojtanám belé a szót. – Most én is kérdezhetek valamit? – Persze, Mama! Ne kímélj! – mondom nevetve, mert nagyon sejtelmesen hangzott…

Olvass tovább

Háziállat elvesztés, szakítás, meddőség, eltanácsolás – Mi az illegális gyász? Téma: Psziché

Vannak bizonyos helyzetek, amikor a társadalom mintha azt mondaná, hogy ne gyászolj (annyira), hisz az nem is olyan súlyos. Ne gyászolj, inkább szedd össze magad! Ne gyászolj, mert nincs jogosultságod rá, nem is volt hozzá közöd! Az illegális gyász jelensége az, amiről beszélek. Te gyászolnál, de úgy érzed, a társadalom nem fogadja el, és legfőképp: nem érti meg. Életemben először akkor találkoztam a jelenséggel, amikor egy unalmas egyetemi órán ültem. Felvettem édesanyám telefonhívását, miután tíz „hol vagy?”,…

Olvass tovább

Lehetsz karrierista a szerelemben is Téma: Psziché

Érdekes gondolat, igaz? Mert bár ezt a megnevezést legtöbbször a munkához kötjük, minekután a munkából ered a karrier, így adott is a dolog, ugyanakkor belegondoltál már abba, hogy mekkora súlya van az ilyesfajta „felcímkézéseknek”? Idővel talán az ember már maga is elhiszi, hogyha mások ilyennek látják őt, akkor valójában ilyen is, hiába szeretné magát másképp látni, mert esetleg régebben nem ez volt az elképzelése önmagáról. Ha valaki karrierista, akkor az a munkájának él, más szinte nem…

Olvass tovább

Egyezmény az emberi léptékű életről és az önmagammal kötött szövetségről Téma: Psziché

***amikor joghallgató vagy és annyira sok lesz a nemzetközi egyezmények tanulmányozásából, hogy önmagaddal is szerződsz *** Részes entitások: énke (Mesécske), fiatal felnőtt én (Emese) és a leendő komoly, felnőtt önmagam (dr. Emese Borbála – egyelőre nem tisztázott a helyzete, nem minden részes entitás ismeri el a státuszát) A részes entitások kifejezik, hogy mindenben támogatják egymást (legalábbis igyekeznek), együttműködésük gyümölcse: lelki béke. I.FEJEZET Alapvető jogok és szabadságok 1. CIKK Jog a belső, természetes ritmusom szerinti élethez Jogom…

Olvass tovább

Az a lány nem én, és ez rendben is van így Téma: Psziché

A legrémisztőbb az, amikor kamaszként rádöbbensz, hogy más vagy, mint a többiek, hogy máshogy gondolkodsz, hogy más érdekel, s teljesen kívülállónak érzed magad a kortársaid körében. 13 éves voltam, amikor az egész kezdődött. Az osztálytársaim olvadoztak a One Direction, Justin Bieber, vagy az éppen aktuális fiúbandák dalain, Leiner Laura legismertebb könyvsorozatát, A Szent Johanna Gimit olvasták, és a parkban gördeszkázó daliás lovagok mozdulatait pásztázták, már-már porosodó szemmel. Mindeközben én a Beatles ’65-ben megjelent Ticket to…

Olvass tovább

Amit a szüleimtől kaptam és tovább szeretnék adni a gyerekeimnek Téma: Psziché

Szerintem minden fiatal egy-egy szüleivel folytatott vitában gondolta már azt, hogy “Na én ezt tuti másként fogom csinálni a gyerekeimmel”. De mi a helyzet azokkal, amit a szüleinktől kaptunk tanítást és tovább szeretnénk adni a gyermekeinknek? Szerencsés vagyok, ugyanis jó nevelést kaptam. Rengeteg mindent köszönhetek a szüleimnek. Meg is fogadtam magamban, hogyha egyszer gyermekvállalásra adom a fejem, akkor szeretnék annyi jót tanítani, mint amennyit nekem adtak. A szüleim arra neveltek, hogy a sikerért meg kell…

Olvass tovább

Fáztál már egy kapcsolatban? – Olvasói válasz Téma: Psziché

Ma délelőtt, amikor megnyitottam a Facebookot a reggeli teámat szorongatva, megütötte a szememet a Fáztál már egy kapcsolatban? című cikk. A válaszom igen, fáztam már egy kapcsolatban, azonnal meg is nyitottam, és olvasni kezdtem a soraidat kedves Névtelen Szerző. Az általad használt kádas hasonlat nagyon tetszik, plasztikusan érzékelteti, amit ilyenkor az ember érez. Én is többször éreztem már ezt, amit leírtál. Hol kisebb, hol nagyobb szerelmek nyomán, azt a fajta kiüresedést és letargiát, hogy ez hogy múlhatott…

Olvass tovább

Első, mindegynek látszó lépések a végzet ösvényén Téma: Psziché

A szülővárosom egyik parkjában található gróf Bánffy Miklós író, polihisztor, külügyminiszter szobra. Karosszékben ülve tart egy nagy könyvet, s ujjával intően a benne olvasható idézetre mutat: ,,Könyörtelen következetességgel visz tova az első, mindegynek látszó lépés a végzet ösvényén.” Sokáig nem tudtam, hogy a szobornak Trianonhoz van köze, illetve a gróf életművét sem ismertem. Azóta kicsit utánajártam a témának, de egyelőre nem merültem el túl mélyen Bánffy Miklós munkásságában, nem ismerem a mondat eredeti kontextusát. Minden esetre szeretném…

Olvass tovább

Hová lett a gyermeki énem? Téma: Psziché

A gyermekek minden apróságnak örülni tudnak. Mi, felnőttek pedig annyi mindenen tudunk bosszankodni. Vajon hová lesz belőlünk a gyermek, aki egy pillangó láttán örömmámorban úszik? Felnövünk, jönnek a gondok, a felnőtt élet velejárói és szépen lassan eltűnik belőlünk minden gyermeki felhőtlenség, ártatlanság és öröm. Tisztán emlékszem, hogy az egyetem alatt egy szaktársammal meglógtunk egy előadásról, vettünk két cidert és felültünk a BKV hajóra. Abban a pillanatban olyan gondtalanok voltunk, és pontosan arról beszéltünk, hogy milyen…

Olvass tovább

51 óra: amikor a vanból ninccsé lettél – Búcsú egy baráttól Téma: Psziché

Kegyetlen zsarnok a halál, elbitorolja tőlünk a legfontosabb dolgokat. Különösen igaz ez, ha váratlanul tör ránk, és minden előjel nélkül ragadja el mellőlünk azt, akit szeretünk. Ilyenkor tombolnak bennünk a miértek, és nemcsak az elvesztett személyt siratjuk meg, hanem azt is, ami még hátra lett volna: a jogtalanul ellopott időt, félbehagyott vágyakat, kimondatlan szavakat. Néhány héttel ezelőtt egy közeli barátom távozott közülünk. Fiatal volt, életerős és vidám. Pont ezért hatott rám olyan bénítóan az, ami még…

Olvass tovább

Üzenetek, feljegyzések a fiataloknak: Schopenhauertől Szerb Antalig Téma: Psziché

Kicsit kutakodtam, hogyan vélekedik pár író, költő, újságíró, filozófus – de a listába még egy szerzetes is bekerült – a fiatalságról. Mit gondolnak erről az időszakról? Hogyan élték meg ők maguk? Mit üzennének a fiatal generáció képviselőinek? Lesz itt minden: tanácsok, megjegyzések, felismerések és óva intések is. A fiatalság legnagyobb csapdája: a későn felismert boldogság „Érezzük a fájdalmat, de nem a fájdalmatlanságot; érezzük a gondot, de nem a gondtalanságot, a félelmet, de nem a biztosságot.…

Olvass tovább

Észre nem vett értékek Téma: Psziché

Nap mint nap fontos helyzetek, események, emberek mellett megyünk el, anélkül, hogy észrevennénk őket. Pedig mennyi érték vesz körül minket! Sokan a környéket sem szeretik, ahol élnek. De hogyan is szeretnék, ha nem figyelnek fel az apró érdekességekre, szépségekre? A lemenő nap sugarára, ahogy megfesti a házfalakat, a fennmaradt retro reklámtáblákra, a tavasszal pompájukban virágzó fákra, a reggeli madárcsiripelésre, a lépcsőházat díszítő kedves szomszédokra, vagy a sarki kisboltban mindig mosolygó eladóra. Az egyik nap épp a…

Olvass tovább

Levél a karanténtól Téma: Psziché

Kedves Barátom! Bízom benne, hogy nem veszed tolakodásnak a levelemet, a megszólítást és a tegeződő hangnemet sem. Elvégre már hónapok óta együtt élünk, úgy érzem, hogy szinte mindent tudok rólad. Nem akarlak megijeszteni levelemmel; azért írok neked, hogy megértsd, miért költöztem be hozzád március elején. A legfontosabb célom az volt, hogy megvédjelek. Hidd el, számomra is nagyon nehéz volt, hiszen pontosan tudtam, hogy tudsz vigyázni magadra. Ugyanakkor most olyan veszéllyel kellett szembenézni, ami az egész világ…

Olvass tovább

Zsírbörtönben egy régi élet: az én történetem, csak már 50 kilóval könnyebben Téma: Psziché

A korosztályomhoz képest mindig is magasabb és erősebb alkatú voltam, ám általános iskolásként már látványosan szedtem fel a kilókat. Egy nyári szünet alatt akár 10-et is. 12 évesen és 105 kilósan már nem éreztem jól magamat a bőrömben, kicsit úgy éreztem, mintha be lettem volna zárva saját zsírbörtönömbe. Az elhatározás, hogy változtatnom kell, mégsem egyik napról a másikra született meg bennem. Hosszú évek teltek el, mire komoly elhatározásra jutottam, az életmódváltás gondolata csak lassan érlelődött…

Olvass tovább

Ő, Én és a Marihuána Téma: Psziché

A mi kis kapcsolatunk egy ígéretes Tinder pöccintéssel kezdődött. Teltek a hetek, hónapok, sorra jöttek a jobbnál jobb randik. Megismertük egymás családját, barátait. Olyan tökéletesen kerek volt minden. A világjárvány idejére még az összeköltözést is kipróbáltuk. Aztán borult a bili. Több, mint egy év után derült ki, hogy ebben a kapcsolatban hárman vagyunk. Én, Ő, meg M. M. egy édeskés illatú, a szerelemtől pupillát tágító, rejtélyes nőszemély. Ő a Marihuána. A párom a zuhanyzóban bújt össze titokban…

Olvass tovább

„Aki a múltat nem ismeri, gyökértelen ember” – A múlt és a néphagyomány fontosságáról Téma: Psziché

Az az igazság, hogy borzasztóan unom a koronavírus járvány okozta néppánikot, így nem vagyok hajlandó róla írni. Van itt még bőven olyan problémás téma a világunkban, amikből válogatni lehet. Itt is van egy: örök falusi lány vagyok. Eddigi életem során voltak kísérletek arra vonatkozóan, hogy mégis városi legyek, de minden panelba költözés kicsit megnyomorított. Hiába, falusi tyúkból nem lesz soha városi liba. A természet és az állatok szeretete, a néphagyományok ismerete, a magyar népi kultúra tisztelete…

Olvass tovább

Élhetnénk máshogy, dönthettünk volna másként? – Novella Téma: Psziché

Hasonló háttér, két különböző élet. Döntések, kétségek. Mi a helyes út? Van egyáltalán helyes út? Novellába öntöttem a kérdéseimet. Egy kellemes napsütéses, tavaszi napon Inez a szokásos rutint követve indult el a gyerekekért az óvodába. Gondolatban már a vacsorához szükséges alapanyagokat állította össze, de kissé ideges volt, mert nem volt ideje óvoda előtt bevásárolni – így a gyerekekkel kell majd megoldania, ami nem egyszerű feladat. Az ilyen alkalmakra mindig külön stratégiát szokott kiépíteni, mert tudja,…

Olvass tovább

Szubjektív lista a boldogságról Téma: Psziché

Hajlamosak vagyunk annál boldogtalanabbak lenni, minél több inger ér minket, márpedig ez 2020-ban elkerülhetetlennek tűnik. Akár elégedettek vagyunk az életünkkel és a lehetőségeinkkel, akár nem, abban biztosak lehetünk, hogy rengeteg olyan hely van a világon, ahol az emberek nehezebb körülményekkel és több hátránnyal néznek szembe, mint mi Magyarországon. Összeállítottam egy szubjektív listát arról a harminc dologról, amivel biztathatjuk magunkat egy-egy nehezebb nap után, remélve, hogy számotokra is hasznos lesz. Ha egészségesek vagyunk. Ha a szeretteink…

Olvass tovább

Apák napi vallomás: köszönök neked mindent, apa! Téma: Psziché

Minden év június harmadik vasárnapján van az a nap, amikor számos ország – köztük Magyarország is – az apák napját ünnepli. Bár a kezdeményezés a 20. század elején az Egyesült Államokban, egy polgárháborús veterán lánygyermekéhez, Sonora Smart Doddhoz fűződik, hivatalos ünneppé bőven a 20. század második felén túl vált. Apák napja alkalmából szeretnék tisztelegni az apák előtt, akik hivatás- és felelősségtudattal igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy utódaik a lehető legjobb nevelést kapják. Hadd mondjam el,…

Olvass tovább

Merengés a húszas éveim legvége és a következő „X” kezdete között Téma: Psziché

A húszas éveim kezdetén még nem foglalkoztam az idővel vagy az öregedéssel. Akkor úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, és én lennék a helyzet ura. Ám valahol 25 felett elkezdett megváltozni a szemléletem, és lám, itt vagyok 29 évesen azon elmélkedve, hogy hová tűnt az idő. Az idő, ami kétségtelenül felhúzta az ébresztőórám, jelezve, hogy ne csak a húszas éveimnek, de egy időszaknak a végét is jelezze. Bár tudom, az idő relatív és a lelkünkben…

Olvass tovább

Miért egy idősebb testvér a legjobb dolog, ami történhet veled? Téma: Psziché

Azt mondják, idősebb testvérnek lenni nehezebb. Középső gyerek vagyok, bátyám és húgom is van, így ezt az elméletet én is alátámaszthatom. Úgy vélem, nincs egyszerű dolga sem a bátyámnak, sem nekem, de a húgommal viszont nagyon szerencsésnek tudhatjuk magunkat, amiért áll egy idősebb testvér az oldalunkon. Lássuk, miért is akkora áldás egy báty vagy egy nővér! Rövid, vicces és komoly elemeket egyaránt tartalmazó, teljesnek közel sem mondható lista következik. … – Az idősebb testvérek segítenek…

Olvass tovább

Mintaélet. Fenéket. Engedjetek. Téma: Psziché

Mintaélet. Megfelelési kényszer. Életválság. Csak pár szó, ami ezt a novellát jellemzi. – Azt mondták az egyetemen, hogy javíthatatlan hibával készült gépek vagyunk mindannyian. Furcsán vagyunk programozva, kicsit talán el is vagyunk fuserálva. Még ha újra is kezdenénk, akkor se lenne semmi megjavítva. Előbb vagy utóbb valami újra elromolna. Ez jutott eszembe a diplomaosztómon. Ott álltam a pódiumon és csak mosolyogtam. Hisz elvárták. Szerettem volna hinni, hogy ez jó. Évek óta győzködtem magam, hogy kell ez…

Olvass tovább

Hogyan látják kapunyitási pánikunkat a szüleink? – Egy X generációs anyuka válaszol Téma: Psziché

A 20on.hu-t nem csak huszonévesek olvassák. Ezúttal egy huszonéveseket nevelő édesanya osztotta meg velünk, hogyan gondolkodtatta el őt a gyermekein eluralkodó kapunyitási pánik, avagy az életkezdési krízis. Őt idézzük most. Sokáig furán néztem a szó hallatán: „kapucsengetési pánik”. Egy másik generáció gyermekeként 20onéves gyerekeket nevelve – pontosabban már felnevelve és örökre a szülői szerepben maradva, állandóan féltve, aggódva tekintve az életútjukra – furcsálltam a pánikot, hiszen azt gondolom, az élet majd úgyis megoldja. Sokat gondolkodtam, miért…

Olvass tovább

„Nem hittem el, hogy ennyit ér egy hajléktalan élet” – Egy szociális munkás története Téma: Psziché

Saját traumám miatt döntöttem úgy húszévesen, hogy segítőkezet nyújtok az elesetteknek. A legalján akartam kezdeni, a hajléktalanoknál, akiknek ─ ha úgy tetszik ─ mi, „utcások” vagyunk a család. Bevallom, amikor még pályakezdő voltam, új hivatásomat titkoltam a baráti társaságomban. Féltem, mit gondolnak. Hogy majd úgy néznek rám. És bár annak ellenére, hogy volt olyan barátom, aki szerint „ha valaki csövessel dolgozik, akkor az olyan is”, most örömmel osztok meg veletek egy igaz történetet. Ha arra a kérdésre keresitek…

Olvass tovább

Életre szóló mondatok, avagy: nem is tudod, de segítettél, hogy jobban szeressem magamat Téma: Psziché

Próbáljuk meg meglátni magunkban a szépet és a jót? Mondani könnyű. Sose hittem, hogy kivételes ember lennék, sőt, még csak átlagosnak sem gondoltam magam. Úgy éreztem, hogy teljesen átlag alatti vagyok. Középiskolában 38-an voltunk az osztályban, ebből 34 lány. Rajtam kívül mindegyik lánynak volt a 4 év alatt kapcsolata, de én valahogy kimaradtam ebből a sorból. Mindig is másokhoz mértem magam, hittem, hogy nem vagyok sem jó fej, sem szép, nincs bennem semmi különleges –…

Olvass tovább

„Ha minden tizedik tanár csak tizedannyira hasonlítana rá, szebb hely lenne a világ” – Egy tanár emlékére Téma: Psziché

Pontosan meg tudom mondani, hogy melyik az első emlékem róla. Az első tanítási napot megelőző gólyanapokon egymással és leendő tanárainkkal ismerkedtünk. Az egyik játékos feladat az volt, hogy a borítékban kapott cetlikből rakjuk ki a leendő osztályfőnökünk képét. Én nem vettem részt a játékban, mert háromnál több ember nem fért a kép köré, és akkor is csak egy futó pillantást vetettem rá, amikor már elkészült. Két végzős diák állt a közelünkben, és amikor a többiek…

Olvass tovább

Ácsorgás már bezárt és még ki nem nyílt kapuk között, a gyerek- és felnőttkor határán Téma: Psziché

Van az a megmagyarázhatatlan, nyomasztó érzés, amit akkor érzel, amikor állsz valami előtt, és nem tudod, hogy pontosan mit is csinálj. Amikor úgy érzed, hogy az élet csak úgy pörög melletted, látod, hogy a régi osztálytársaid megházasodnak, autót vesznek vagy családot alapítanak, miközben te valahol megrekedtél gyerekkor kapujában, egy lépéssel a felnőttlét előtt. Aztán valaki meglök, minden hideggé, és komorrá válik, a feladatok és a kötelességek sziklaként gördülnek a nyakadba, és olykor már-már sziszüphöszi kínként…

Olvass tovább

Nosztalgia, romkocsma, egyetemi élet: novella a pécsi bölcsészről Téma: Psziché

Ez is csak egy tipikus romkocsma volt: lim-lomból szedett székekkel, a kerthelyiségben vastagon álló e-cigi füsttel, a pultban olcsó sörrel. Lili arcára kiült a csalódottság, amikor belépett a hasogatott fából összetákolt ajtón. Valami többre számított, valami jelentőségteljesebbre. Ádám rengeteget emlegette ezt a helyet, állandóan idejárt a csoporttársaival, és szinte áradozott róla, hogy itt hogy virágzanak a gondolatok egy-egy elmélyült bölcsész-vita során. Pedig első ránézésre csak a penész virágzott a pult feletti gerendán. Ilyen kocsmák a…

Olvass tovább

Nem az egyedüllét a rémisztő, hanem az, ha közben nem vagy kibékülve önmagaddal Téma: Psziché

Az ágyamban fekszem, már éjjel egy óra is elmúlt. Szorosan ölelem a plüss elefántomat a mellkasomhoz, mintha attól könnyebb lenne. Pedig nem lesz. Tudom, mert már nem az első alkalom. Csak fekszem és mereven bámulom a sötétet, mintha ott bújna meg a válasz a fejemben kavargó gondolatokra. Emlékszem, először három és fél éve fogott el az érzés: egyedül vagyok. Ez a mondat burjánzott el az akkori elmémben, ami egy vers formájában nőtte ki magát teljessé. Rettegtem…

Olvass tovább

Ha csak most ismerkednénk meg, akkor is barátokká válnánk? – Novella a viszontlátásról Téma: Psziché

Háttérzene A művészet előítéletessé teszi az embert. Csilla nem tudta, hol hallotta ezt a mondást, az is lehet, hogy sehol. Talán csak kitalálta, hogy igazolást találjon maga számára, és azt mondhassa, hogy hallotta valahol, és hogy legyen mivel megmagyaráznia a saját érzéseit. Pont úgy hangzott, mint egy aforizma, mint amilyenekkel Anita árasztja el a Facebookot. Ez volt az első gondolata, amikor Anita felkiáltott: – Hallod a zenét? Azzal a különös lelkesedéssel kérdezte, ami a felszínes…

Olvass tovább

Hittél már jobban valakiben, mint ő saját magában? Téma: Psziché

Miért akarunk mi olyan nagyon megmenteni másokat, mikor mi is annyira elveszettek vagyunk? Ha valaki megtapasztalta már az érzést, amikor lemondanak róla, akkor tudja: soha, senkinek nem szabadna ugyanezt éreznie. Szóval próbálkozunk sugározni a pozitivitást, erőnkön felül árasztjuk magunkból – érzésünk szerint – a szeretetet, az erőt, a figyelmet. Csak épp nem vesszük észre, hogy közben sorvadunk. Világéletemben jellemző volt rám, hogy találtam olyan személyeket, akikről úgy éreztem: rám van szükségük. Akiket egy kicsit meg…

Olvass tovább

Fiatal generáció a meg nem értett mártír szerepben: egy Z-generációs belső boomerének véleménye Téma: Psziché

Amikor legutóbb belenéztem a tükörbe, még annyinak látszottam, amennyi vagyok. Huszonháromnak. Persze, ha kitátom a szám és egy zseblámpa segítségével önvizsgálatot tartok, akkor lehet, hogy megpillantok egy öreg, mogorva, indokolatlanul erős rúzst viselő, Margaret Thatcher frizurás idős hölgyet, gyöngysorral a nyakában, aki a gondolataimat a számba adja a belsőm mélyéről, nem tudom. Nem vagyok az „ezek a mai fiatalok” kezdetű, műfogsorcsattogtató- otthonkaborzoló-járókeretlóbáló mantrázásnak a híve, most mégis ezt fogom tenni, vállalva a kockázatát annak, hogy egy sor…

Olvass tovább

Hogyan tekintenél vissza az életedre, ha most kellene véget érnie? Téma: Psziché

Huszonhét éves korunkban érkezik el a jeles alkalom, amikor is tízezer naposak leszünk. Természetesen nem kezdtem komolyabb fejszámolásba, de egy netes program segítségével bárki könnyen utánajárhat, ő pontosan mikor éri el ezt a szép kort. Tisztában vagyok vele, hogy ezt igazából senki nem tartja számon, én valamiért mégis jobban vártam, mint egy megszokott születésnapot. Úgy éreztem, jövök magamnak egy értékeléssel. Azon gondolkodtam el, mi lenne, ha akkor, abban a pillanatban érne véget életem filmje. Hogyan…

Olvass tovább

“Tiniként is vártam a nagy Ő-re, de most valami sokkal jobbat kaptam” Téma: Psziché

Igazság szerint az életemben voltak kisebb nagyobb szerelmek, mint mindenkiében. Volt, amiről azt gondoltam, hogy igazi szívbe markoló dolog, amolyan „elvitte a szívemet” szitu, de nyilván gyermekésszel, – ha mondhatok ilyet – ez másabb volt. Néha hajlamosak vagyunk arra, hogy naivak legyünk, hiszünk minden szép szónak, elhisszük az „örökké”-t, a „szeretlek”-et, a „veled akarom leélni az életemet”, dumákat. Nők vagyunk, vágyunk arra, hogy szeressenek minket. Erre várunk egész életünkben. Csak az a gond, hogy ha mi…

Olvass tovább

Párkapcsolat karantén-helyzetben, avagy 4 tipp, hogyan ne menjetek egymás agyára Téma: Psziché

„Már lassan az, ahogyan a levegőt veszi, idegesít.” Bizonyára ez a gondolat nem ismeretlen azok számára, akik több hete összezárva élnek a párjukkal. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne menjünk egymás agyára a karantén végére? Lehetőséghez mérten, de ahogyan bizonyára sokan, úgy mi is a párommal úgy döntöttünk, hogy az önkéntes karantént együtt vészeljük át. A kialakult helyzet előtt is sok időt töltöttünk együtt, azonban akkor még volt lehetőségünk iskolába, munkába menni, barátokkal kikapcsolódni. Most…

Olvass tovább

Van az úgy, hogy a karanténban rájössz, a probléma te magad vagy… Téma: Psziché

A jelenlegi veszélyhelyzet tökéletes arra, hogy elinduljunk befelé, ha már kifelé nem lehet. Én is egy érdekes utazáson találtam magam, ami felért egy hullámvasúttal. Március 13-a óta a pörgős hétköznapokat felváltották az egysíkú, nyugodt, otthon töltött napok. Kezdetben még jól is esett a nyugalom, szinte nem kellett semmiért elhagynom a házat. Szerencsére home office-ban tudok dolgozni, emellett pedig volt idő kitakarítani, rendet rakni, szelektálni a dolgokat. Majd ezek után jött egy elég erős, több napos…

Olvass tovább

Nyugi, most nem történik semmi! – Őszintén a FOMO és a karantén kapcsolatáról Téma: Psziché

A legmenőbb fotók a legmenőbb a nyaralásokról. Képek a hétvégi bulikról a barátokkal. Díszes ételek, színes koktélok, az élet pedig úgy fest, mintha amerikai álom lenne. Látjuk, hogy mindenki bejelentkezik mindenhol, mi meg inkább kijelentkezünk, hogy ne is lássuk, mert nekünk most sem maradt egyéb, mint egy újabb magányos szombat este, amikor mások a tökéletes életüket tolják az arcunkba. Ismerős? Ismerős az a szorongató érzés, hogy mi már megint nem voltunk ott? Eltelt egy újabb…

Olvass tovább

A felszívódni nem hagyott étel felszabadító érzése, avagy őszintén a bulimiáról Téma: Psziché

Az elején még csak evés után azonnali, fanatikus sportolással orvosoltam a bűntudatomat. Aztán, ahogy telt az idő, többször eljátszottam a gondolattal, hogy megteszem, míg végül 19 éves koromban elkezdődött. Akkoriban már voltak falási rohamaim, csak még nem tudtam, hogy ez az. Akkor is rám tört egy, válogatás nélkül ettem az édességet, ami a kezem ügyébe került. Meg se rágtam, úgy nyeltem le. Csak akkor hagytam abba, amikor már minden elfogyott. A roham felfokozott állapota lassan…

Olvass tovább

„Talán majd valamikor valaki” – Hat szín mögött a párkeresés nehézségeiről Téma: Psziché

Eltelt majdnem egy év azóta, hogy a 20on magazinban először mertem nyíltan leírni a gondolataimat, tapasztalataimat és észrevételeimet az általam átélt párkeresés nehézségein át, a vidékről felkerülő vagy éppen ott élő melegek mindennapi nehézségéig. Korábbi írásomban ugyan nem említettem, de ahogy vizsgáltam a korábbi ismerkedéseimet az online térben vagy éppen a bulik terén, rá kellett jönnöm, hogy a melegvilág egyfajta zárt közösséggé avanzsálódott, mióta szerves részének mondhatom magam. Akkor azt írtam, hogy a fővárosban talán könnyebb ismerkedni ezen…

Olvass tovább

“Most idő kell, hogy megszeressem magam. Megérdemlem.” – Egy friss szingli mantrái Téma: Psziché

Nem járnék olyannal, aki velem járna. Ez a „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának” (Woody Allen, Az Annie Hall c. film) szindróma. Pár hónapja ért véget egy hosszabb kapcsolatom, ami után, bár elég fiatal vagyok még, eldöntöttem, hogy a következő az igazi lesz. De még is ki lesz a nagy Ő? Ahányszor ezen gondolkodom (ami sokszor megesik, bármennyire is szeretném, hogy ez a kérdés ne befolyásolja ilyen mértékben az életem) arra jutok, hogy…

Olvass tovább

Az a fránya Nagy Ő – Van vagy nincs? Téma: Psziché

A Nagy Ő. Bántja a fülem a szó, mert szerintem nincs olyan, hogy Nagy Ő. Alkalmazkodás, elfogadás, kompromisszum, csapatmunka és kémia van – de Nagy Ő, nos, ő nincs. Ugyanis abból elméletileg csak egy van, azonban nem hiszem, hogy mindenkinek csak egy darab ember rendeltetett az életében, és hogy csak egy darab ember tudná kiváltani az igaz szerelem hormonjait. Azoknak, akik már 16 évesen megtalálták életük párját, és azóta is szerelmük utolsó lapjait lapozgatják úgy, hogy nem…

Olvass tovább

4 dolog, amit bárcsak ne tanultam volna meg gyerekként Téma: Psziché

Érdekes ez a gyerekkor, csak szívjuk magunkba a tudást, az új dolgokat és az annál is újabb élményeket. Szivacsként funkcionálunk, kíváncsiságunk lankadatlan, még azt is megtanuljuk, amit nem akarunk, esetleg azt, amit nem kéne. Listáztam 4 dolgot, amire felnőtt fejjel, egy mély sóhaj keretében azt mondom, bárcsak ne tanultam volna meg gyerekként. Ha feletted van, engedelmeskedj! Apró iskolásként a legelső dolgok egyike, amit megtanulunk, az az engedelmeskedés. Nincs mese, el kell fogadni, amit felülről mondanak,…

Olvass tovább

5 tévhit, amivel huszonévesen áltattam magam Téma: Psziché

Minden életszakasznak megvannak a maga önámításai, apróbb tévképzetei. Huszonévesen, életünk erejében azonban még inkább hajlamosabbak vagyunk a nonszensz gondolatok létrehozására. Nem gondolom, hogy egy bizonyos fokig ez feltétlen probléma lenne, néha kifejezetten erre van szüksége az embernek, de ennek ellenére a tisztánlátás sosem árt – csak ugye néha fáj. Leggyakoribb önámításaim, listába szedve. „Még annyi időm van!” Nem sokszor, de azért előfordult, hogy azt mondtam: „Még előttem az élet, ugyan hova siessek?” Nagy hazugság nem…

Olvass tovább

Schrödinger, meg az a hülye macska Téma: Psziché

Schrödinger macskája – a híres gondolatkísérletben – egyszerre élő és halott, hiszen nem tudjuk, melyik állapota a valódi, amíg meg nem nézzük őt a dobozban. Tudom-tudom, a kvantum-szuperpozíció nem éppen a könnyen emészthető témák egyike. No de megpróbáltam kicsit kivetíteni az életemre és rájöttem, hogy folyamatosan döntök a „macska sorsáról”, miközben gőzöm sincs a valóságról. Ijesztő mennyi „kísérletet” folytatok fejben, amiben épp olyan helyzetben vannak szegény szenvedő alanyok, mint az a cica… Tudjátok, miben különbözöm Schrödingertől? Én…

Olvass tovább

Partnerszám-krízis: a férfi menő, a nő pedig ribi? Téma: Psziché

A partnerszám napjainkban is érdekes, de leginkább forró és pikáns témának számít, ami előbb vagy utóbb felüti fejét az ismerkedési periódus során. Mára már kialakult egy egészen furcsa, mondhatni általánosító berögződés: míg a férfi király, addig a nő – tulajdonképpen – “lotyó”, ha a megszokottnál, a társadalmilag elfogadottnak vélt aránynál több emberrel bújt ágyba. Hogy a társadalmi norma mennyit tűr és mennyit nem, az megint csak egy érdekes kérdés, de egy biztos: a nők pironkodnak…

Olvass tovább

A 21. század legalattomosabb kórja, a megosztási kényszerbetegség Téma: Psziché

Míg régen a privátszféra értéknek számított, addig mára mindenki önként lemond róla. Már nem vágyunk rá, hogy magánéletünk és titkaink legyenek. A világot egy brutális vírus fertőzte meg, melyet én egyszerűen csak megosztási kényszerbetegségnek nevezek. Mi a közös a közösségi médiában és a kémhálózatokban? Pár évvel ezelőtt az emberek még tartottak attól, ha megfigyelték őket. Rettegtek a titkos ügynököktől és a kémektől, csak remélni tudták, hogy minél kevesebb információ szivárog ki róluk. Aztán a technológia…

Olvass tovább

Fiatalon érnek minket először veszteségek Téma: Psziché

Kevés könyv, film és cikk foglalkozik a huszonévesek válságával, pedig általában ez az az időszak, amikor először érnek minket igazán jelentős veszteségek.  Rengeteg változás történik az életünkben, melyek könnyen vezethetnek fiatalkori depresszióhoz. A fiatalkori depresszió az első igazi megpróbáltatás A depresszió hullámokban tör rá az emberre és az egyes életszakaszokat teljesen megkeseríti. Dr. Charles Nemeroff szerint a mai társadalomban a depresszió először a 25. életév körül üti fel a fejét. Ennek oka, hogy 18-29 éves korunk között kismillió veszteség…

Olvass tovább

Hibák, amelyeket életem első 24 évében követtem el (és amelyeket el is kellett követnem) Téma: Psziché

Ugyan mindig meghallgattam szüleim és barátaim óva intését, valahogy azt éreztem, magam kell megtapasztaljak mindent, csak akkor lehetek ténylegesen meggyőződve valamiről, ha én élem át. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én voltam ezzel így. Épp ideje volt a boldog-szomorú számvetésnek: egy év múlva, 25 évesen már közelebb leszek az 50-hez, mint a születésemhez. Életem első 24 éve telis-tele volt milliónyi hibával, amelyek felismerésére igazán büszke vagyok: apró mérföldkövei voltak csetlő-botló, kezdődő életemnek és felnőtté…

Olvass tovább

Fogjuk valaha azt érezni, hogy kiéltük magunkat? Téma: Psziché

Egy burjánzó szerelem elején még senki sem aggódik azon, vajon kimaxolta-e a fiatalságát. Egy nagyobb döntéshelyzet előtt azonban akarva-akaratlan felmerül bennünk pár apró, ámbár annál kényesebb kérdés: vajon kiéltük magunkat? Vajon készen állunk? Vajon meg fogjuk bánni? Vajon nem fog megcsapni a kísértés szele? Vajon, vajon, vajon… mindenhol csak vajon. A nagy elköteleződések előtti válságpontok egyike ez, mely nemcsak a férfiakat, de a nőket is legalább ilyen mértékben érinti. A kérdés azonban, amire keresem a…

Olvass tovább

Ghosting etikett, avagy a köddé válás szabálya Téma: Psziché

Szótlan búcsú. Megmagyarázatlan eltűnés. Talán az egyik legfájdalmasabb, legbrutálisabb módja a nemnek, mégis közkedvelt szakítási stratégiának számít napjainkban – lehet épp az internet okozta kommunikációs szakadék következtében. Beszélhetünk itt akár az órákon át tartó virtuális csevelyekről, amik valamiért, de örökre abbamaradnak. Megemlíthetjük az első és egyben utolsó randevúkat is, de akad arra is bőven példa, amikor a hónapokon át tartó tökéletes összhangot követi a néma köddéválás, vagyis a ghosting. Tudod, amikor csak állsz rezignáltan, és…

Olvass tovább

Eldöntötted már, hogy ki lesz belőled? Téma: Psziché

Elgondolkodtatok már azon, hogy egy csésze kávé is megváltoztathatja az életünket? Na, nem arra gondolok, mint ami a motivációs előadásokban elhangzik a siker egyik kulcsaként, nyilván nem kulcs a kávé semmihez – oké, nekem a létezés alapeleme, de ez egy másik téma. Ha egy reggel úgy döntök, hogy megiszom a kávém, lehet, hogy elkések a munkahelyemről. Rosszalló tekintetek kereszttüzében tipeghetek be az irodába, és heteken belül kirúgnak halmazati büntetésként, majd süllyedhetek tovább az önsajnálatba, hogy…

Olvass tovább

Ha egyszer lesz egy fiam… Téma: Psziché

Ugyan mindig is kislányt szerettem volna, de mivel nagycsaládra vágyom – mondjuk úgy 3-4 gyerekkel –, nagy esélyt látok rá, hogy fiam (is) születik majd. Lesz mit tanítanom neki, ha azt szeretném, hogy talpraesett, értékes és boldog úriember váljon belőle. Ha egyszer lesz egy fiam… …megtanítom neki, hogy csak azért, mert férfinek született, még nem kell elnyomnia az érzéseit. Megbántódhat, fájhat neki, sőt, sírnia is szabad. Egy férfi legnagyobb értéke, ha képes az érzékenységre, így igazán nem…

Olvass tovább

Ha egyszer lesz egy lányom… Téma: Psziché

Egyelőre még csak a keresztlányomon gyakorolhatok, de remélem, hogy egy nap nekem is lesz egy kislányom. Rengeteg mindent szeretnék majd megtanítani neki, örömről és bánatról, sikerről és bukásról, életről és halálról egyaránt kismillió mondanivalóm lesz. Ha egyszer lesz egy lányom… …tudatom vele, hogy nem baj, ha néha sírni támad kedve. A könnyei mutatják meg, hogy mennyi érzés, mennyi érzékenység szorult belé, és ezekre bátran büszke lehet. Ha megbántják, vagy a sors bánik el vele csúnyán,…

Olvass tovább

Szeretni valakit, aki csak magát szereti Téma: Psziché

Mindenki vágyik elismerésre, támogatásra és szeretetre, de nem mindenki ugyanúgy. Cikkünk most azon olvasóinkhoz szól, akik akár csak egy lehelletnyit is, de érezték már azt, hogy olyasvalakit szeretnek, aki csak magával törődik, aki csak magára gondol, és aki csak magát szereti. A felismerés már félsiker, hiszen néha gyakran tudatosan nem akarjuk észrevenni a nyilvánvalót – pláne a szerelemben. Akár évek is eltelhetnek mire feltűnik, hogy a kezdetben meggyőző, érdeklődő partner már semmit sem ad bele…

Olvass tovább

“A sport itt nemcsak viszi a pénzt, a sport itt termeli azt” Téma: Karrier

Még mindig az Egyesült Államokból írok nektek, maradtak még megválaszolatlan kérdéseim a kinti élet kapcsán, most egy újabb ilyen kérdés nyomába eredek, ebben a cikkben annak járok utána, hogy milyen a sportélet idekint. Ahhoz, hogy megérthessétek, miért pont a sportról lesz szó, kicsit vissza kell mennünk az időben, vissza az életemben. Amióta az eszemet tudom, a sport az életem Amióta az eszemet tudom, sportolok. Az első emlékeim közé tartozik, ahogy futok a labda után, vagy…

Olvass tovább

Victoria titka, hogy fiatal nők önbizalmát tiporja porba? Téma: Psziché

Már 1977 óta hódít a fehérnemű piacon a híres amerikai márka, a Victoria’s Secret. Minden év novemberében megrendezik a világszínvonalú divatbemutatójukat, melyen felvonultatják a legújabb kollekciót. Idén zűrzavar ütötte fel a fejét a mennyországban, hiszen bojkottálni akarták a show-t. Vajon tényleg igaz, hogy a Victoria’s Secret angyalkái a fiatal nők önbizalmát lövik szíven a nyilaikkal? Mozgalom a Victoria’s Secret ellen A plus size modell, Robyn Lawley indította mozgalom egyértelműen kimondja, hogy a Victoria’s Secretnek azonnal be kellene…

Olvass tovább

Nem érted, mi miért történik veled? – Végül összeáll majd a kép! Téma: Psziché

Sosem segítettek rajtam a sallangos klisék, a levegőbe dobált üres szavak vagy a Szabó Péter-féle maszlagok. Biztos van, akinek elég a „minden rendben lesz” típusú háromszavas üzenet, de nekem nem. Az érettségi után kismillió kérdés és aggodalom kezdett el kavarogni a fejemben, a kapunyitási pánik rendesen arcon csapott. Hirtelen mindent megkérdőjeleztem magam körül, nem értettem, mi értelme a továbbtanulásnak, mi értelme a felesleges tölteléktárgyaknak. Igazából nem teljesen értettem azt sem, mit miért csinálok vagy hogy…

Olvass tovább

Tanmese a barátságok elhanyagolásáról Téma: Psziché

Hadd ismertessem meg veletek Zsanett fiktív történetét, mely felettébb tanulságos lehet. Zsanett a középiskola egyik legnépszerűbb lánya volt, rengeteg barát és haver vette őt körül. Aztán jött a nagy szerelem, teltek az évek és egyedül maradt, mint a kisujja. Te most tanulhatsz Zsanett hibáiból, és még időben észbe kaphatsz. Zsanett és a barátok Zsanett egy kedves, okos és gyönyörű lány volt. Mindenki megbámulta őt az utcán, lehengerlő humorérzéke pedig mindenkit bámulatba ejtett. A középiskolában rengetegen…

Olvass tovább

Csók és szex elköteleződés nélkül – A címke nélküli kapcsolat Téma: Psziché

Hölgyek, Urak! Egy katonás hátraarcot javasolok mindazoknak, akik most egy egészséges, rendes, felvállalt párkapcsolatban élnek. Ez a cikk a másik véglethez szól, akik hallották már – vagy épp maguk mondták –  ezt az ikonikus mondatot: „figyelj, nem tudom mit akarok, de jól érzem magam veled, szóval folytathatjuk ezt a valamit, de ez csak így ennyi lenne”. Nem csoda, hogy egy új, igencsak önző kapcsolattípus alakult ki: a címke nélküli kapcsolat. Ez lett a mai módi, van csók és…

Olvass tovább

Tévesen hisszük, hogy lesz még jobb is? – A sorozatosan szakító generáció Téma: Psziché

Az „állandóan elégedetlen generáció”-nak neveznek minket, 21. századi huszonéveseket, és lehet, hogy van is némi igazság a kijelentésükben. Folyton többre vágyunk, többet akarunk, és emiatt olykor se nem vesszük észre, se nem becsüljük meg azokat a dolgokat, amik már amúgy is bőven elég jók az életünkben. Az újra meg újra szakító generáció Az örökké elégedetlen generáció mindig a könnyebb utat keresi. Tagjai még nem tudják, hogy egy párkapcsolat mennyi küzdést és munkát igényel, fogalmuk sincsen…

Olvass tovább

Függőségekre szocializált társadalom Téma: Psziché

Rémisztő belegondolni, hogy mennyi változást hozhat száz év. De legalább ugyanolyan rémisztő abba is belegondolni, hogy mennyi mindentől válhatunk napjainkban függővé. Az évtizedek alatt nemcsak az internet vagy pedig a mesterséges intelligencia furakodott be az átlagemberek hétköznapjaiba, de a rengeteg stressz is – a frusztráció enyhítéséül szolgáló  pótcselekvések és szerek tudatalatti igénye is virágkorát éli. Nem túlzok, ha azt mondom, hektikus életformánk szinte igényli a tűzoltást, mindennapjaink során elszántan, szinte esdekelve keressük az apró dopaminforrások…

Olvass tovább

Novella a (nem) felejtésről Téma: Psziché

– Jó napot! Sztornópax tablettát szeretnék. – Hány napot szeretne elfelejteni? –kérdezte a lánytól a gyógyszerész hölgy. – 6 évet – felelte kissé frusztráltan. „Az vajon túl sok lenne?” – morfondírozott. Azt látta a neten, hogy nincsen felső határa a felejthető időnek. „Fránya 22. századi marketing, bizonyára hazugság volt az egész!” – Akkor a 300 milligrammosat adom. Illetve teszek mellé kísérőtablettát is, mely segít megtölteni a kieső 6 évet átlagos élményekkel. Pár napig kicsit fájni…

Olvass tovább

Ne üljünk a langyos vízben! – Hová tűntek az igényeink? Téma: Psziché

Az igényeink eltévedtek valahol az éterben, mindig oda mennek, ahova nem kéne. Leadjuk itt-ott, megelégszünk amott, máshol meg már nem is keressük. Szörnyülködhetünk a megváltozott a világon, de azért ne felejtsük el, hogy mi is változunk:  mondanivaló nélkül beszélünk, szeretet nélkül “szeretkezünk”, éhség nélkül eszünk, valódi érdeklődés nélkül érdeklődünk, és végül csak háborgunk, alig teszünk. Na de a világ olyan, amilyenné mi, emberek tesszük, vagy pedig az ember olyan, amilyen a világ körülötte? Filozofikus eszmefuttatásokat befejezve, csapjunk…

Olvass tovább

Az egyedüllét többet tanít magadról, mint egy önismereti kurzus Téma: Psziché

Már ha jól használod ki és nem a sarokban sajnálod magadat. Az egyedüllét ugyanis remek alkalom egy kis önállóságra, önismeretre. De miért olyan bonyolult ezt elérni, felismerni? Körbejárjuk, milyen nehézségek állnak az egyedüllét útjába, és hogy miért is érdemes leküzdeni őket! Az egyedüllét stigma? Az igazság az, hogy félünk az egyedülléttől. Nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal, amíg a barátainkat várjuk, és ötletünk sincs, hova nézzünk a metrón. Az egyedüllét elbizonytalanít minket, megbélyegezve érezzük tőle magunkat.…

Olvass tovább

Nem élhetünk (állandóan) mintaszerűen Téma: Psziché

Valaki ma megszületett, valaki szerelmes lett. Valaki ma túlélt valamit, ami megölhette volna, valaki ma hosszú évek után, de meg tudott bocsátani. Valaki ma visszanyerte élete szerelmét. Egy másik ember büszkévé tette a szüleit. Olyan is van, aki sok-sok gyötrődés árán, de végre el tudott engedni egy számára ártó dolgot. 7.5 milliárd ember közül valamennyi élete egyik legszebb napját élte át, mégis lehet, hogy neked épp az egyik legrosszabb volt – vagy majdnem a legrosszabb.…

Olvass tovább

Generációk közé szorulva – Y vagy Z vagyok? Téma: Psziché

Már a születésünkkor az egyik generációhoz sorolnak minket, felcímkéznek, mint húsárut a piacon, majd elvárják, hogy a nekünk szánt kategória jellemzői szerint éljünk. No de mi történik akkor, ha a generációváltás kellős közepén születtünk? Mi van akkor, ha nem érezzük magunkat igazán sem Y-nak, sem pedig Z-nek? Az Y és a Z generáció A generációcsere dátumai forrásonként eltérnek, de az egyik népszerű elmélet szerint az Y és a Z közötti váltás 1995-ben történt. Jómagam pont ennek…

Olvass tovább

Egy haldokló 27 évesnél senki sem tudhat többet az életről Téma: Psziché

Lassan egy éve már, hogy elhunyt Holly Butcher, a 27 éves ausztrál lány, aki a halálos ágyán fogalmazott meg hosszú levelet az életről. Holly Butcher egy kommenttel vált a 21. század egyik legfontosabb inluencerévé a szememben – és nem, egy petákot sem akart keresni a lájkokon. Történetére közel 250 ezren reagáltak az interneten, ha te esetleg nem olvastad volna a szavait, most itt az idő, hogy bepótold a lemaradást. Kétségtelen, hogy a haldokló fiatal lány többet tudhatott…

Olvass tovább

Te kinyírnál egy iparágat, hogy megmentsd önmagad? Téma: Psziché

Nem telik el úgy nap, hogy a média ne tenne közzé publicisztikát arról, hogy a fiatalok nem úgy fogyasztanak, nem úgy élnek, nem úgy viselkednek és nem azt a közéleti gondolkodást valósítják meg, amit fentről nekik szántak. Hiszen a piac sokkal jobban tudja, hogy mire van szüksége egy embernek ahhoz, hogy boldog legyen, nemde? Ironizálást félretéve, a média és a piac által diktált út súlyos krízisbe taszíthatja a fiatalokat. Mégsem akkora baj, ha a milleniumi…

Olvass tovább

Amikor a párunk maga az alkohol – A társfüggőség határmezsgyéjén Téma: Psziché

Ha valaki függőségről beszél, általában az alkohol, a kábítószer, a cigaretta, vagy a Facebook jut eszünkbe, nem pedig azon kodependens személyek, akik egy adott szemely rabjává avanzsálnak. A társfüggőségben a párunk maga az alkohol, a drog, a cigaretta, amit még ha akarunk, sem tudunk letenni. Olyannyira erős, gyakori és önpusztító, hogy kulturális jelenséggé nőtte ki magát. Mert függeni valakitől, függeni egy társtól, mi sem egyszerűbb. De tényleg. Figyelem: a társfüggőség nem egyenlő a kapcsolatfüggőséggel! A társfüggőséget gyakran…

Olvass tovább

Nem az időzítés a rossz, hanem maga az ember Téma: Psziché

Ki ne ismerné Robin Scherbatsky, az Így jártam anyátokkal egyik főszereplőjének eszmefuttatását, mely így szól: “Ha van kémiátok, akkor már csak egy dologra van szükségetek. Az időzítésre. De az időzítés baszakszik.” Néha tényleg olyan, mintha baszakodna. Jogosan gondoljuk, hogy egy jó nagy adag szerencse kell ahhoz, hogy két ember a megfelelő helyen és időben szeressen egymásba úgy, hogy a körülmények ne szóljanak be a dolgok alakulásába. Az időzítés lenne a harmadik fél a párkapcsolatban? Mivel annyira szeretnénk hogy működjön,…

Olvass tovább

A stalkolás mesterei vagyunk Téma: Psziché

A leselkedés sosem volt könnyebb, mint napjainkban. A stalkol szó manapság inkább a virtuális kutatás fogalmát fedi le, amely pár kattintásnyi munkának köszönhetően igencsak hívogató tevékenységgé nőtte ki magát. Annak ellenére, hogy kevesen ismerik be, szinte mindenki űzi ezt a káros szenvedélyt – akarva akaratlanul.  Az „engem nem érdekel a srác, de kíváncsi vagyok az új nőjére”, avagy az „én nem stalkolok, csak megnéztem most az egyszer” mentalitás mindennapos. Kiket figyelünk? Leselkedhetünk olyan emberek iránt…

Olvass tovább

A közösségi média rabjai lettünk Téma: Psziché

Lehet, hogy a 21. században már nem a törökök, nem a Habsburgok, és nem is a szovjetek uralkodnak felettünk, de nem állítom, hogy most teljesen függetlenek volnánk. Egy sokkal alattomosabb és elvetemültebb ellenség irányít minket, aki minden gondolatunkat kitalálja, aki minden lépésünket figyeli, és aki állandóan manipulál minket. Itt az ideje megismerkednünk legújabb uralkodónkkal, a közösségi médiával. A közösségi média függőség a modern kor rákfenéje Nem szükséges pillanatragasztó ahhoz, hogy telefonunkat magunkhoz ragasszuk, láncra sincs…

Olvass tovább

Hová tűnnek a jó barátok? Téma: Psziché

Huszonévesen azon kapjuk magunkat, hogy akiket nem rég még a barátaiknak neveztünk, hirtelen már sehol sincsenek. Pár évvel ezelőtt még nem hittük volna, hogy a ballagási lufikkal együtt a bajtársaink is köddé válnak, pedig sajnos gyakran ez a helyzet. Vajon miért ér véget egy barátság? Barát vs. haver Először is tisztázzuk: egy igaz barátság bizony nem ér véget. Azok, akik mára kihullottak az életünkből, inkább voltak haverok, mintsem életre szóló lelki társak. Lehet, hogy fiatalon még…

Olvass tovább

Így tiporja földbe az önbizalmunkat a közösségi média Téma: Psziché

Hosszas erőfeszítéseket teszünk az önbizalom építés érdekében, így az istenért nem akarunk rájönni, mi rombolja le azt újra és újra. Pedig hiába dolgozunk az önbecsülés helyreállításán, ha közben aktív görgetői vagyunk a legpusztítóbb közösségi média felületeknek. Egy nap a közösségi médiával Reggel felkelünk és két szundi között az Instagram üzenőfalon tekergetünk. Szembe jön pár modell, színész és dúsgazdag milliomos képe, ahogy Bora Borán koktéloznak, vagy ahogy egy Porschéban lobog a hajuk. Még alig múlt reggel fél…

Olvass tovább

Gondolatok a 21. századról Téma: Psziché

A 21. század, mint az újítások, az internet, az Y és a Z generáció korszaka. A század, ahol minél üresebbnek érezzük magunkat, annál nagyobb szükségünk van a social media kreálta megerősítésekre, így hát önmagunk megnyugtatásaként a lehető legjobb verziót tesszük közzé magunkról. Énközpontú megnyilvánulásainkkal keressük az apró dopaminforrásokat egy like vagy megosztás képében. Pontosan ezért komponáljuk meg az ételt és a képeket, imitáljuk az életünket és vetítjük le a természetesség jeligéjével, narcisztikus hajlamunkat egyre csak erősítve. A…

Olvass tovább

6 életlecke, amiről azt kívánom, bárcsak megtanították volna Téma: Psziché

Hálás vagyok a szüleimnek és az iskoláimnak azért a sok mindenért, amire megtanítottak. Sokszor mondták például, hogy írjak házi feladatot, és hogy tanuljak rendesen a vizsgákra. Emellett megtanultam, hogy mit illik és mit nem, sőt, a házimunka csínját-bínját is elsajátítottam. Mégsem hallgathatom el, hogy némi hasznos tanácsot azért csak-csak hiányolok az első húsz évemből. Hol maradnak az igazi életleckék? Eszemben sincs kétségbe vonni a Thalész-tétel, az alkálifémek vagy esetleg a Dózsa-féle parasztháború jelentőségét, ahogyan a…

Olvass tovább

Én szeretni akarom a hétfőket! Téma: Psziché

Szeretni akarom a munkámat, szeretni akarom a hétfőket. Nem akarom zombiként átaludni a fél életemet és nem akarok megkeseredett, házsártos vénasszonnyá válni. Nem akarok egy nap arra ébredni, hogy elszállt felettem az idő és nem szerettem, amit csináltam. Annyi meggyötört embert látok magam körül, hogy néha már rám is rám ragad a citromba harapós arckifejezés. Hétfő reggel úgy sorakoznak föl az emberek a metrón, mintha mind temetésre igyekeznének. Nem látok sem mosolyt, sem izgatottságot, sem örömöt az…

Olvass tovább

Az egyéjszakás kaland meséje a férfi és a nő szemszögéből Téma: Psziché

A nő A lány este 11 körül egy bárban ült a barátaival. Érezte, ahogy álmosodik, szólni is akart nekik, hogy inkább hazamenne. A francnak kell most a tömeg, a zene, vagy a tánc. Tényleg nagyon haza akart menni, már gyártotta a fejében a kitalált indokokat. Azonban a felest sok másik feles követte, és a következő pillanatban már a szórakozóhelyen találta magát. Egészen felélénkült. Mosolygott, érezte a zene ritmusát, hangosan énekelt a több száz másik emberrel…

Olvass tovább

Mi történt a 21. századi ismerkedési folyamattal? Hová tűntek az igazi randevúk? Téma: Psziché

Ha folyamatosan változik a világ, akkor a randevúzás és az ismerkedés folyamata miért maradt volna ugyanolyan, nemde? De nemcsak ez változott meg az utóbbi években: teljesen máshogy állunk az elköteleződéshez, a kapcsolat hivatalossá tételéhez és a szakításhoz is. Szinte nem találni olyan férfit, aki hisz a jó öreg, klasszikus randevúzásban és udvarlásban. Már nem divat udvarolni, ez a kihalófélben lévő gesztus szinte teljesen eltűnt mindennapjainkból – vagy legalábbis teljesen átalakult. Hová tűntek az igazi randevúk? Nem is…

Olvass tovább

Mindennek rendelt ideje van – Lejárt szerelem Téma: Psziché

Ahogy a Bronxi mese Sonnyja is vallja: „Az embernek az életében csak három csodálatos szerelme lehet. Úgy jönnek el, mint a legnagyobb ökölvívók, kábé tízévente. Rocky Marciano, Sugar Ray Robinson, Joe Louis.” Ezt a mondatot olvasván elgondolkodtam: szerencsémre – vagy épp piszok nagy szerencsétlenségemre –, 23 éves koromig már háromszor is megtapasztaltam azokat a ritka, mámoros, szinte már irritálóan szerelmes-rózsaszín pillangókat. Háromszor, nagyon erősen, és nem, nem tízévente jött. Rövidek voltak, de nagyon is igaziak – csak…

Olvass tovább

A túlzások határán: túl akarás és túl szeretés Téma: Psziché

A túlszeretés, vagy a túl akarás különböző megnyilvánulásaival, még ha nem is az összessel, de mindenki találkozott már. Nehéz megállni a túlzásokat, főleg ha annyira nagyon akarjuk, vagy annyira nagyon akarnak. Ennek ellenére az évezredek óta belénk kódolt vadászösztön él és virul bennünk, férfiakban és nőkben egyaránt.  Legyen szó akár az ismerkedési periódusról, vagy már magáról a kapcsolatról, a túlzások szikraölő képessége zseniálisan szomorú. A túl akarás A becserkészési fázis az apró játszmáról, taktikáról és…

Olvass tovább

Mind más ütemben élünk Téma: Psziché

Huszonévesen szorongunk, a társadalom elvárásai állandóan nyomasztanak minket. 25 éves korunkra diplomát, 30 éves korunkra fényes karriert, 35 éves korunkra családot várnak el tőlünk, mi viszont sok esetben képtelenek vagyunk megfelelni az előírtaknak. Mindannyiunk élete más ritmust követ Nincs egy kőbe vésett forgatókönyv, amelyet mindenkinek követnie kellene. Senki sem foglalta törvénybe, hogy az érettségi, a továbbtanulás, a karrier, a család ebben a sorrendben volna az egyetlen helyes életút. Nem kudarc az, ha mi más tempóban, más…

Olvass tovább